felső németben mez, meze, maze, mezzu, maz, mezssa) és messen, latin: metior is stb.

MÁZSABÉR, (mázsa-bér) ösz. fn. Bér, melyet valamely nyilvános, pl. községi mázsán mért áruktól fizetni szoktak.

MÁZSAHIVATAL, (mázsa-hivatal) ösz. fn. Intézet, melyben az árukat s egyéb jószágot oly személyek fölügyelése alatt mérik meg, kiket e végre a felsőség rendelt.

MÁZSAJEGY, (mázsa-jegy) ösz. fn. Jegy, melyre a mázsahivatalban megmért árukat, és azok sulyát felirják.

ME, (2), elavult igető, mely ma men, mén vagy megy alakban él. A tehető igeképzőt mindazáltal ma is eredeti ös alakjában veszi föl: me-het, sőt népies nyelven első személyben is mek e helyett me-ek, v. megyek. Egyezik vele a latin meo gyöke. Közvetlen származékai men v. mén v. megy, közvetettek ment, menedék, menekszik, meny, menül v. menyül, megye, és némely mások. V. ö. ezekkel is: MESZSZE, MÉLT, MÉLTAT, MÉLY, MÉR, MÉTELY.

ME, (3), (nyilt e-vel) kináló indulatszó a székelyeknél az általánosb divatú ne! helyett. Me me, vedd el, e helyett, ne ne, vedd el. Még,nesze' helyett MÁZSÁL, (mázsa-al) áth. m. mázsál-t. Valamely is ugyanott mesze, s,nesztek helyett: mesztek. Hogy árunak, vagy akármiféle testnek sulyát mázsa nevü az m és n mint rokonhangok néha fölcseréltetnek, a mérleggel meghatározza. Mázsálni a lisztet, gabonát, nevet mevet, ned med, neder meder, változatok bizoszénát, húst. Mázsálni az elszállítandó árukat. Megmá-nyítják. Pápa vidékén,ne' helyett így is mondják: zsálni a fuvarba fogadott terhet. le! pl. le kutya!

MÁZSÁLÁS, (mázsa-al-ás) fn. tt. mázsálás-t, tb. -ok, harm. szr. -a. Az áruk vagy más testek sulyának mázsaféle mérlegen való meghatározása.

MÁZSÁLÓ, (mázsa-al-ó) mn. és fn. tt. mázsáló-t. Aki vagy ami mázsál. Különösen eszköz, melyen nagyobb sulyu testeket mázsa számra mérnek.

MÁZSAMESTER, (mázsa-mester) ösz. fn. Nyilvános mázsahivatalnál levő tiszt, ki a mázsálásra, és az ezt végrehajtó alsóbb rendü személyzetre felügyel. Harminczadi, sóhivatali mázsamester.

MÁZSÁNYI, (mázsa-nyi) mn. tt. mázsányit, tb. ak. Minek sulya mázsát nyom. Ez intézetben naponként mázsányi kenyér, és félmázsányi hús kel el. Mázsányi terhet nem birnak vállai. Átv. ért. igen nehéz,

nagy sulyu. Mázsányi teher esett le szivemről.

MAZSÁR, tájdivatos, mozsár helyett; 1. ezt. MÁZSARÚD, (mázsa-rúd) ösz. fn. A közönséges mázsaféle mérleg rúdjai, melyekről a mérőserpenyők lelógnak.

MÁZSÁS, (1), (mázsa-as) mn. tt. mázsás-t v. -ak. Minek sulya mázsát tesz. Mázsás kö. -at, tb. Ötven mázsás szobor.

MÁZSÁS, (2), fn. tt. mázsás-t, tb. ok. Só vagy más hivataloknál alsóbb rendü tiszt, ki a zsamester után következik.

részint fő-, részint mellékneveket alkot; példák: szak-ME, mély hangon: -MA, névképző, mely ma, szalma, hajma, elme, eszme, kelme, fő-, és buszma v. böszme, tutyma, szuszma, duzma stb. melléknevek. Alkalmasint azonos a me v. mi névmással. A török

tatár nyelvben ugyanez alakban igen termékeny igenévképző, melyet a nyelvészek a határtalanmak, -mek ragbeli k-nak elhagyásával keletkeztetnek, pl. kil-mak, cselekedni, innen kil-ma, cselekmény v. cselekvény, dik-mek ültetni, dik-me ültetmény vagy ül

tetvény.

MECS, fn. tt. mécs-et, harm. szr. -e. Molnár A. szerént latinul ellychnium, mi tulajdonkép égetni való fonalat, vagy másféle bélt, pl. gyertyába, lámpába valót jelent. Köz ért. szegényebbféle, takarékos világító, mely zsírba vagy olajba mártott fonalbélből és meggyujtva csak vékonyan pislog. A szegény emáll, s egyszerü cserép vagy másnemü edénykébe téve berek mécse holmi hulladékfagygyúból, avas zsírból,

kifőzött csontvelőből stb. készül, s rendes tartalékedénye valamely törött fazék vagy bögre feneke. Ezt mécses-nek, mécses cserép-nek hívják. Rátartja magát, mint a mécses cserép. (Km.) mivel a mécses cserepet magasabb helyre szokás tenni, hogy világítson. Pismá-log, mint a mécs. (Km.) Szélesb ért. szük világu kisded lámpa, milyen a bányászoké, vagy az úgy neveMÁZSASZOLGA, (mázsa-szolga) ösz. fn. A má- zett éjjeli lámpa. Így nevezik a zsírral töltött s közzsahivataloknál szolga, ki a mázsán való sulymérést világitásnál használtatni szokott üvegpoharakat is. közvetlenül kezeli. Nézd az egész világitást, soha ne az egyes mécseket, melyek arra használtatnak." B. Eötvös J. (Gondolatok). Ezen szó jelen alakjában más hasonhangu és értelmű magyar szóval nem látszik ugyan rokonságban lenni; da azért valószinüleg eredeti magyar; mert; ha Molnár értelmezését veszszük égő bélt jelent, tehát alapfogalom benne a bél, melyből leszen kicsinyítő bélcs, hangváltozattal mélcs, mint bankó mankó ; bekeg mekeg; bámbám mámmám; végre kihagyásával mécs, mint, koles kulcs, kócs kúcs; tölcsér töcsér; hölgyész, högyész stb. Egyébiránt egyezik vele a franczia: mèche, mely kanóczot jelent, spanyol mecha, latin: myxus mécsnek a csöve, melyen vagy mely

MÁZSATARTÓ (mázsa-tartó) ösz. fn. Karika, vagy kapocs, melybe a mázsát, illetőleg a mázsarudat akasztják.

MAZSOLA, tájdivatos; 1. MALOZSA.

ME, (1), elvont gyök, melyből a visszahozó és kérdő névmás: mely, továbbá a meddig, merre, mennyi, mekkora, mennél származékok erednek. Nem egyéb, mint a mi. Ezért találunk némely régieknél,minemű helyett,menemő szót s több effélét. Törökül is: ne, pl. ne var = mi van (ott)? nem var, mim van? ne gune minemü? ne güzel mi szép? stb. V. ö. MI, MELY, MILY, MEG.

=

=

149

MÉCSBÉL-MÉCSvirág

MECCZENZÉF MEDDIG

150

ben az égő bél fekszik. 1)Más származtatással volna : | chalcedonica), máskép csillagvirág, kakukmécsvirág fénycső, rövidebben fénycs, és az ƒ ajakhang rokon (L. flos cuculi, máskép köznyelven: kakukszegfű; m-vé változván: ménycs, méncs, mely tájdivatosan négyfogu, szurkos, kétlaki mécsvirág. szinte nem szokatlan, s ekkor közelebbi rokona a latin mico csillámlom. 2) Lehet pis-l-og gyökének

múdosúlata is.

MÉCSBÉL, (mécs-bél) ösz. fn. Fonalka, melyet a mécsbe illesztve a zsiradékot rá teszik vagy öntik, s a kiálló vagy edényke szélén fekvő végét használatkor meggyújtják.

MECCZENZÉF, (németül: Metzenseif), ALSÓ—, FELSŐ—, falvak Abaúj megyében; helyr. Mecczenzéf-en, -re, -ről.

MÉCZ, (mér-cz) fn. tt. mécz-et, harm. szr. -e. Mátyusföldén, Csalóközben, és némely más tájakon a pozsonyi mérőnek fele, a pestinek harmada. Néhutt, nevezetesen túl a Dunán mércze, másutt véka. V. ö.

MECZE, puszta Baranya m.; helyr. Meczé-re, -n, -ről.

MECSEK, fn. tt. Mecsek-et. Pécs városa hatá-VÉKA és MÉRCZE. rában levő hegy. Diószeginél a lepidium ruderale nevü növény mecsek-zsázsa. Idegen szónak látszik, minthogy származéktársa a magyarban nincsen. A persában s törökben mesk am. tömlő.

MECSEKZSÁZSA, (mecsek-zsázsa) ösz. fn. A zsázsák neméből való növényfaj; szirmai nincsenek, hímszála legtöbbször kettő, gyökérlevelei fogas szárnyasak,szára szétágazott, buglyos. (Lepidium ruderale.)

MÉCSEL, (mécs-el) önh. m. mécsel-t. Mécset égetve világít, vagy mécs világánál virraszt, dolgozik. A szegény emberek és bányászok mécselni szoktak. MÉCSELÉS, (mécs-el-és) fn. tt. mécselés-t, tb. -ek. Cselekvés, midőn valaki mécsel.

MÉCSELŐ, (mécs-él-ő) fn. 1. MÉCS.
MECSÉR, falu Mosony, puszta Fehér m.; helyr.
Mecsér-re, -én, —ről.

MECZGÉREL, MECZGEREL, hegyaljai tájszó, s am. böngész, különösen szőlőt. Néhutt: meszgerel. Valószinüleg a met, metsz igének kicsinyített származéka, honnan helyesebben metszgérel v. metszgerel. V. ö. METSZ.

MECZKENDÁR, fn. tt. meczkendár-t, th. -ok. A székelyeknél a ‚metzenseifer' módosulata.

MED, (1), elavult főnév, mely helyett ma ned és nedv divatozik, 1. ezeket; de még él nemcsak a meder, medencze származékokban, hanem a Kis Med folyó, Medves hegy, Medes és Medesér helységek neveiben is.

MED, (2), fn. a medve szónak egyik alkotó része. L. MEDVE.

MEDÁRD, férfi kn. tt. Medárd-ot, harm. szr. -ja. Medardus. A nyelvészek germán eredetünek tartják; t. i. az angolszász maedh am. becsület, s az

MÉCSES, (mécs-ės) mn. tt. mécses-t v. -et, tb. -ek. Mécscsel, azaz égőbéllel, kanóczczal ellátott. Mécses cserép. Használják főnevül is, s jelenti azon cserepet, melyben kanóczot égetnek. Eltörött a mé-egész am. szilárd becsületü (der Ehrenfeste). Medård ·cses, gyermeknek mondják, midőn száját sírva félrehúzza.

MECSET, fn. tt. mecsetet, harm. szr. —je. Mahomed vallásán levők temploma, imaháza, arabul: meszdsid; szadsada (am. meghajol, imád) igétől.

napja junius 8-dikára esik, s azt tartja a közvélemény róla, hogy ha ezen nap eső esik, utána negyven napig rendesen esős vagy borus idő következik. A pesti országos vásárok egyikét Medárdkor tartják, melyet népnyelven gyapjuvásár-nak neveznek.

MEDDES, OLÁH- falu Szatmár m.; helyr. Meddes-re, —én, —ről.

MEDDIG, (mi-eddig) idő- és helyhatárzó. Jelenti azon időnek vagy térnek véghatárait, melyet tudni akarunk; és pedig 1) Kérdőleg. Meddig tartott a csata? Reggeltől délig. Meddig maradsz oda? Meddig szándékozol a fürdőben mulatni? azaz mennyi v. mely ideig? Meddig terjed e falu határa? Meddig érhetünk el ma? Meddig kész már a vaspálya? azaz, mely meszszeségig? 2) Állitólag. Meddig én beszélek, ne szólj közbe. Ez esetben fölveheti a mutató a szócskát, és akár elül, akár az utórészben használható az

MECSEVÉSZ, önh. m. mecsevész-tem, -tél, -étt, par. -sz. Székely tájszólás szerént am. csökken, aljasodik, nem nő, nem tenyészik. Hasonló hozzá betüáttétellel: csenevész, mely szintén hitványat, nyomorúltat, gyöngét, elfajultat jelent. Mindkettő azon ész (ász) képzőjű szók osztályába tartozik, melyek igék és nevek egyszersmind, mint rákász, halász, vadász stb. A kettő közöl hihetőleg csenevész az eredeti, melyet ha így olvasunk : senevész, azaz se-nevész v. se-növész jelent oly állatot vagy növényt, mely nem nö, melynek nevekedése nincsen, s oly alkotásu, mint schonnai, sebaj, soha (seha). Rokon hozzá a senyved, mely elemezve szintén am. se-nyöved, se-,addig szó is : Ameddig én beszélek, addig ne szólj növed, és a satnya, mely vékony hangon setinye, mintegy se-tenye, mi vagy ki semmit se tenyészik.

MECSKE, MAGYAR-, RÁCZ-, faluk Baranya m.; helyr. Mecské-re, -n, --ről.

MÉCSVIRÁG, (mécs-virág) ösz. fn. A tízhímesek seregéből és ötanyások rendéből való növénynem; csé széje egytagu, hosszudad, hártyaforma, sima, bokrétája öt szirmu, szirmai nyakasok. A kukubával határos. (Lychnis). Nevezetesb fajai csillagmécsvirág, (L.

közbe, vagy addig ameddig stb. Hasonlók: Addig viselem a ruhát, meddig el nem szakad. Addig megyek, meddig csak lehet. 3) Kétkedőleg szólva jelent bizonytalan idő- vagy térhatárt. Nem tudom, meddig tart egészségem. Nehéz meghatározni, meddig érhetünk el ma. 4) Midőn egészen öszvetéve használtatik, addigmeddig jelent bizonytalan időt vagy tért. Addigmeddig a városban maradok. Mire beestveledik, addigmeddig eljutunk.

151

MEDDÖ- MEDDÖSÉG

MEDDÖSİT-MEDER

152

E szónak gyöke me (= mi), melyből mely, merre, MEDDŐSÍT, MEDDÖSIT, (meddő-s-ít) áth. m. mennél, mennyi, mekkora is stb. származnak, s egyezik | meddősít-étt, htn. —ni v. -—eni, par. -s. Meddő tua mi névmással, melynek közelebbi származékai :lajdonságuvá, azaz terméketlenné, foganásra, fajszaminő, mily, mint, míg, mikor, mihelyest. V. ö. MI, KI. porításra képtelenné tesz. Herélés által meddősíteni az A meddig egyébiránt öszvetett szó: mi-eddig, vagy állatokat. A földeket parragon hagyva meddősíteni. különösen időre vitetve melyideig; egyezik vele a MEDDÖSÖDIK, (meddő-ös-öd-ik) k. m. meddörövidebb alkotásu míg mi-ig, pl. Addig élem vilá- söd-tem, -tél, -ött. 1. MEDDŐL. gom, míg tart szép ifjuságom, azaz meddig szép ifjuságom tart. Míg élek, el nem feledlek, azaz, ameddig m. meddösült. L. MEDDŐL. élek. A régieknél eléjön menig, azaz mennyi-ig is, melynek megfelel a székely annyég annyi-ig. V. ö. ADDIG, EDDIG, és MELY, MILY, MENIG.

mn.

=

MEDDŐSÜL, MEDDŐSÜL, (meddő-s-ül) önh.

MEDDÜL, (meddő-ül) önh. m. meddült. Lásd:

MEDDÖL.

MEDENCZE, (1), (med-en-cze v. med-encz-e)

MEDDŐ, és fn. tt. meddő-t. 1) A régi nyelv-fn. tt. medenczét. 1) Tálféle edény, mely különösen emlékek, nevezetesen a Bécsi és Müncheni codexek mosakodásra szolgál. Reggel medenczében mosdani. szerént am. herélt, (eunuchus). Olofernes tön nagy A lábvizet medenczében behozni. Eresztett vizet a medenvendégséget ő szolgáinak, és monda Vagao meddőnek. czébe. (Münch. cod. János 13.) 2) Szélesb ért. kőből (Judit. 12.). Mert vadnak meddők, kik önmagukat meg- vagy földből kivájt öböl, melyben a vizet felfogják herélték. (Máté 19.). 2) Átv. és szokott értelemben vagy tartják. A kútból húzott vizet medenczébe fomondják állatról, nevezetesen nőstényről, mely faját lyatni. A kúthoz márványból medenczét csináltatni. 3) nem szaporítja, mely nem fogan. Meddö tehén. Meddő Átv. ért. boncztani nyelven az emberi deréknak alsó kancza. Ellentéte magló. Használják ez értelemben része, hol a csipőcsontok, a kereszt- és farcsont öblös nőkről is. üreget képeznek, melyben a hugyhólyag, a végbél, és a nőknél az anyaméh fekszik. Némely szójárásban : melencze.

:

„Ne tanits gyermekkel te bánni, te meddő!“
Arany J. Buda halála.
Meddő nem vagyok én, te se gúnyolj annak.“
Ugyanaz, ugyanott.

A Góry-codexben : mendü. „Más feleséget hoza és ez mendű lén.“ (44. l.); alkalmasint valamely régi táj beszédben elferdítve. 3) Szélesb átv. ért. terméket len, keveset vagy épen nem gyümölcsöző. Meddő föld.

Meddő évek.

ö.

--

Minthogy a tulajdon értelemben vett medencze víztartó edény, innen legvalószinübb, hogy gyöke a nedvet jelentő med, melyből meder is származott, s ha e két származékot öszvehasonlítjuk, úgy látszik, mintha meder nagyobbféle víztartó öblöt, pl. folyóét, medencze pedig kisebbfélét jelentene, mint a cze kicsinyező képző is mutatja. Azonban mivel az acz ecz néha am. tulajdonságot jelentő asz esz, as es; medencze is eredetileg talán med-ecz (med-es t. i. edény)volt, Ha ezen szónak eredeti jelentéseül az első pont melyből lett med-encz, és e toldalékkal: medencze. V. alatti értelmet veszszük úgy valószinüleg állíthat-ACZ -ECZ képző. Eléfordul a román nyelvjuk, hogy gyöke a régi met, mely régente így egyben bedine s a szláv nyelvekben medenicze v. medeszerüen is használtatott, pl. a Tatrosi codexben: el-nicza, melyet Dankovszky a med (=méz) szótól szármetöttö (abscidit), kimettetik (excidetur), med (azaz maztat. De látjuk, hogy a magyarban,medencze szármedd) el (abscinde), med ki (succide); melyből metél, mazék,med' gyöktől nem egyedül áll; továbbá hogy metsz stb. újabb szók is származnak; rokon a latin a göcseji tájbeszédben nedencze divatos, tisztán,ned' meto, német metzen, Metzger, Messer stb. szókhoz. gyöktől; mik legnagyobb bizonyítékai eredeti maMeddő tehát am. metető v. metetü, (a Nádor-codexben: gyarságának. meddü), azaz metélt v. metszett. Minthogy pedig mind a hím, ha heréjét kimetszik, mind a nőstény, ha görgőjét kiveszik, faját szaporítani megszün, s terméketlenné leszen innen jelent átv. értelemben terméketlent. Lehet egyszerü igenév is a régies met-ik igétől, melyből lett mető, s módosítva mettő, meddő. Eléjön a finnben is myydin.

:

:

MEDDŐL, (meddő-ül) önh. m. meddöl-t. Molnár A. szerént am. meddővé, azaz terméketlenné leszen. MEDDÖN, (meddő-en) ih. Faját nem szaporitva, terméketlenül. Meddőn maradt tehén. Meddőn heverő parrag.

MEDDŐSÉG, (meddő-ség) fn. tt. meddőséy-et, harm. szr. -e. Terméketlen tulajdonság vagy állapot, midőn valamely állat vagy növény nem szaporítaj faját. V. ö. MEDDŐ.

MEDENCZE, (2), falu Bereg m.; helyr. Medenczé-re, —n, —ről.

MEDENCZEALAKÚ, (inedencze-alakú) ösz. mn. A növénytanban köralaku s mérsékelten besüppedő szerv, mint pl. a veres ribiszke (ribes rubrum) csészéjének kiszélesedett csöve (pelviforme).

MEDER, (med-er) fn. tt. medert v. medret, tb. medrek, személyragozva: medrem medred medre, stb. 1) Szoros ért. a folyóvíznek teknőforma ágya, melyben a víz odább foly. Alkotó részei: med, azaz ned, nedv, és er, azaz ér (ige), tehát meder azt teszi : (meddig folyó) nedv ér, vagy másképen annak terje, terjedése t. i. mind szélességben, mind mélységben. Hogy,med' itt nedvet jelent, mutatja az alsó vágmelléki tájszokás, hol a medret neder-nek mondják, pl. Vág nedre. Kenessey Albert,Hajózási műszótár“-ában

153

MEDERBURKONY-MEDVE

MEDVE - MEDVEGYÖKÉR

154

MEDVE, (2), falu Győr m.; helyr. Medvé-re, -n, -ről.

MEDVEBOCS, (medve-bocs) ösz. fn. A medvének kölyke, kis medve.

meg van különböztetve a folyamágy a medertől.E sze- | evő), v. méz-eve (méz-evő). Vagy pedig a nedv másrént a folyamágy azon gödör, melyet valamely folyó-képen medv szótól származtatva am. nedvi vagy medvíz magának ásott vagy valamely csatornának mes- vi (t. i. állat), azaz nedves, hideg tájékot, égaljat kedterségesen ástak, a meder pedig az árok árka, vagy velő, ott lakozó. a folyam azon legmélyének feneke, hol a víz főfolyása megy el (Rinnsaal). 2) Szélesb. ért. akármily nedvtartó öböl. Tó medre. Medencze medre. Ezen tálnak mély medre van. 3) Még szélesb és átv. ért. üresség, öböl. Hajó medre, melyet az oldalak képeznek. Kenessey Albertnél az előbbi értelmezéshez alkalmazottan a hajóépitészetben, midőn egy deszka szélét egy másik deszka saját élével takarja, csak azon belső szöglet, mely így képződött, neveztetik medernek. Így pl. lapos fenekü hajóknál, (minők dunai fahajóink)

amint a fenékdeszkák széleit az oldaldeszkák éle takarja ott megy a hajó medre. Verem medre. Árok medre.

MEDERBURKONY, (meder-burkony) ösz. fn. Burkony a hajó medrében.

MEDERDESZKA, (meder-deszka) ösz. fn. Mindazon deszka, mely a hajómeder alkatához tartozik. V. ö. MEDER.

MEDESÉR, erdélyi falu Udvarhely székben; helyr. Medesér-re, —én, -ről.

MEDGY, MEDGYES, régies irásmódok, MEGGY és MEGGYES helyett; I. ezeket.

ra,

-on, —ról.

MEDUS, férfi kn. tt. Medus-t, tb. ok. A Medárd névnek kicsinyített módosítása. Az us t. i. a nevekben kicsinyítő jelentéssel bir, mint Ferus, Matyus, Gedus, Mikus, Imrus, Menyus, Tadus, Ilus, Katus, Annus, Judus stb.

MEDVE, (1), fn. tt. medvét. 1) Hidegebb tartományokban lakó, idomtalan testü gubanczos szörü, hegyes fejü, apró és mélyen fekvő szemü, kurta farku vadállat, melynek lábfejei az emberéihez némileg hasonlók, s öt erős karommal ellátvák. Szárazföldi, tengeri, jeges medve. Fekete, fehér medve. Kárpáthegyi medve. 2) Átv. gúnyos ért. mondják idomtalan ter metü, szőrös, bozontos emberről. Olyan mint a medve. 3) Csillagzat neve; szokottabban 1. GÖNCZÖL. 4) Czölöpöket leverő, vasas tőke, szokottabban 1. KOS. 5) Háló neme.

MEDVEBÖR, (medve-bőr) ösz. fu. A medvének bozontos szörü bőre, akár az élő medvén, akár lenyúzott és kikészített állapotban. Kemény mint a medvebör. Medvebőrrel takaródzni. Kaczagány medvebőrből.

MEDVECSÓTÁR, (medve-csótár) ösz. fn. Csótár, azaz nyereg alá terített takaró, medvebőrből.

MEDVECZE, 1. MEDVEDCZE.

MEDVECZUKOR, (medve-czukor) ösz. fn. Édes gyökér szörpjéből készített fekete czukor. Máskép aljas nyelven: medveszar.

MEDVED, falu Zólyom m.; helyr. Medved-én, —re, —ről.

MEDVEDCZE, falu Árva m.; helyr. Medvedczé-n, -re, -ről.

MEDVEDZA, falu Bereg m.; helyr. Medvedzá-n, -ra, -ról.

MEDVE DZSE, falu Sáros m.; helyr. Medved zsé-n, -re, -ről.

MEDVEFI, (medve-fi) ösz. fn. Medvebocs, kismedve. Kilencz medvefinak egy vadkörte. Km.

MEDVEFOGÁS, (medve-fogás) ösz. fn. A vadászatnak azon neme, mely által a medvéket kelepczébe ejteni, s elevenen kézre keríteni szokták.

MEDVEFOGÓ, (medve-fogó) ösz. fn. 1) Személy, ki medvéket fogdos. 2) Eszköz, kelepcze, melylyel medvéket fognak. 3) Hely, hol a medvéket különösen kézre lehet keríteni. 4) Nagy, erős kutyafaj rövid vastag fejjel, széles orral, bő torokkal stb. máskép: szelindek, melylyel medvékre vadásznak, s bikákat, farkasokat stb. hajszolnak, lefüleltetnek. (Bären v. Bullenbeiszer, angolul: bulldog).

MEDVEFÓKA, (medve-fóka) ösz. fn. A főka nevü állatok egyik faja, melynek kisded hegyes füle, hosszú bozontos farka, és szürke szőre van. Leginkább az Amérika és Ázsia közti éjszaki tengeren tanyáz. (Phoca ursina.)

MEDVEFÜL, (medve-fül) ösz. fn. Köz nyelven a kankalinok neme alá tartozó növényfaj; levelei húsosak, fürészesek, simák, tőkocsánya sokvirágu, csészéji egy kevessé lisztesek. Máskép szintén köz nyelven: fülvirág, növénytani néven: czifra kankalin. (Primula auricula.)

A medve szóval rokonok a szláv medved és metyed. Mind a magyar, mind a szláv nevezetben valószinüleg ugyanazon köz alkotó részek rejlenek. Köztudomásu dolog, hogy a medve a mézet igen szereti. Ezen alapfogalomból kiindulva szlávul med am. méz, és jed am. evő, tehát med-jed, módosítva medved am. mézevő. A szanszkritban madhu vagy medhu szinte mézet jelent. Dankovszky nem elemzi. A magyarban is a méz és med rokonok, minthogy az és d többször felcseréltetnek, mint gondolkodik és gondolkozik, fog-gyócz-ra, ―on, —ról. lalkodik és kozik, meddig, tájszokásilag mezzig stb.

MEDVEGÁT, (medve-gát) ösz. fn. A várerődítésben így nevezik azon erős keresztgátat, melynek teteje éles szögbe megy öszve.

MEDVEGYÓCZ, falu Bereg m.; helyr. Medve

MEDVEGYÖKÉR, (medve-gyökér) ösz. fu. Haj

E szerént medve a magyarban is lehet med-eve (med- forma levelű, és síma magvu növényfaj. Újnyi vastag

155

MEDVEHAGYMA-MEDVESZŐLŐ

ságu hosszukás gyökere, mely belül fehéres és gyantás, gyógyerővel bir. (Athamanta meum).

MEDVETALP-MEG

156

MEDVETALP, (medve-talp) ösz. fn. 1) A medvének széles talpa, mely öt karommal van ellátva, s némileg az emberi tenyérhez hasonló. 2) L. MED

MEDVEHAGYMA v. -HAJMA, (medve-hajma) ösz. fn. A hajmák neméből való növényfaj, hím-VETALPFÜ. szálai mind árformák, ernyője laposdad, levelei nyelesek, tojáskerekded láncsásak. Virági fehérek, szirmai zöld gerinczük. Máskép köznyelven: kigyóhagyma (Allium ursinum.)

MEDVEHÁJ, (medve-háj) ösz. fn. A medvének hája, zsírja, melyet írul szoktak használni.

MEDVEHAJMA, 1. MEDVEHAGYMA. MEDVEHARCZ, (medve-harcz) ösz. fn. Két vagy több medvének egymás közti veszekedése. MEDVEKALPAG,(medve-kalpag) ösz. fn. Med veprémből való kalpag.

MEDVEKARMANTYÚ, (medve-karmantyú) ösz. fn. Prémes medvebőrből készített bozontos karmantyú.

MEDVEKÉS, (medve-kés) ösz. fn. A vadászoknál erős nyelű láncsaforma két élü vas, melylyel a medvét szúrják le.

MEDVEKUCSMA, (medve-kucsma) ösz. fn. Prémes medvebőrből készített kucsmaféle téli föveg.

MEDVELAPU, (medve-lapu) ösz. fn. Köznyelven növényfaj a derelyek neméből; szára magas, kopasz, karczolt, levelei hármasak, levelkéi egyenetlenül fürészesek. Máskép szintén köz nyelven: mesterlapu v. gyökér v. császárgyökér, növénytani néven: csicsókás derely. (Imperatoria ostruthium.)

MEDVETALPFÜ, (medve-talp-fü) ösz. fn. Köz nyelven: növényfaj a tapsírok neméből; szára barázdás, durva szőrös, levelei nagyok, szárnyasak. Növénytani néven: medve tapsír.(Heracleum sphondilium). MEDVETAPSÍR, (medve-taps-ír) ösz. fn. lásd: MEDVETALPFÜ.

MEDVETENYÉR, (medve-tenyér) ösz. fn. 1. MEDVETALP. 1)

MEDVEVADÁSZ, (medve-vadász) ösz. fn. Vadász, ki különösen medvefogásra vagy ölésre megyen ki.

MEDVEVADÁSZAT, (medve-vadászat) ösz. fn. Vadászat medvékre.

MEDVEVERÉM, (medve-verém) ösz. fn. Verem, melybe a medvét torkosságánál fogva oda csalogatják, hogy bele esvén kézre kerüljön. Olyanféle kelepcze mint a farkasverem.

MEDVEZSÍR, (medve-zsír) ösz. fn. A medvének zsírja, hája. Medvezsírból csinált ír.

te

MEG, (1), kötszó. 1) És, latinul: et. Én meg (ego et tu), Péter meg Pál. Egy meg kettő három (unum et duo, sunt tria). 2) Néha a megkülönböztető pedig kötszónak felel meg. Én künn vigyázok, te meg benn. Péter irjon, Pál meg olvasson. „Én meg az itt való dologról nem írhatok nyilván." Levél 1559-ből (Szalay Á. 400 m. 1.). „Másodszor meg.“ Régi magyar Passió. Egyébiránt itt is vétethetik öszvekötő

MEDVENYOM, (medve-nyom) ösz. fn. 1) A medve nevü állatnak nyoma. 2) A korpafűvek neméből való növényfaj, melynek szára lecsepült, gyö-értelemben ; mind kifejeztethetik,és által is, pl. Pékerező, levelei ziláltak,szőrhegyük.Tenyészik erdős hegyeken. (Lycopodium clavatum.)

MEDVES, falu Temes, puszta Nógrád m. KIS—, NAGY, NEMES-, faluk Vas m.; helyr. Medves— én, —ről.

re,

MEDVESÜVEG, (medve-süveg) ösz. fn. Szőrös medvebőrből készített süveg.Különösen a gránátos katonák süvege, melynek csak egy része van medvebőr

rel födve.

ter irjon, és Pál olvasson. L. itt végül. 3) Néha kettőztetve használtatik, megmeg, midőn am. esmeg v. ismét, v. újra, pl. Megmeg elment, pedig honn kellene maradnia. Ez alakban különösen ismételt cselekvést, szenvedést vagy állapotot köt öszve, pl. e mondatban: Megmeg sir, többszörös síró állapotot fűz együvé. A mesélők nyelvén hatályos folytonosságot, gyakorlatot fejez ki. Úgy megmegy, úgy megmegy, hogy jobban sem mehet. Úgy megfut, úgy megfut, hogy jobban sem futhat. MEDVÉSZ, (1), (medve-ész) fn. tt. medvész-t, Úgy megnéz, hogy jobban sem nézhet. (A „Napos, holtb. -ek, harm. szr. -e. Személy, ki megfogott és das lovak" czímü népmesében). De meg kitételben is, szelidített medvéket mutogatás végett hordoz magával.,esmeg jelentése van. „Igen szép mulatság azt (a MEDVÉSZ, (2), (medve-ész) önh. m. medvész-gályát) nézni, de meg, ha az ember azt gondolja, tem, -tél, —étt, par. sz. Medvéket fogdos, vadász. hogy azok a szegény rabok csaknem mind keresztéMEDVESZELINDEK, (medve-szelindek) ösz. nyek (így)... megesik az ember szíve rajtok.“ Mikes fn. Rövid vastag fejü, széles fekete pofáju, tágas tor- Kelemen levelei. ku, s kurta szőrü kutyafaj; melyet különösen medvevadászatra használnak. L. MEDVEFOGÓ, 4).

MEDVÉSZET, (medve-ész-et) fn. tt. medvészet-et, harm. szr. —e. 1. MEDVEVADÁSZAT.

Szeretem én őt is: de Budát meg féltem."

Arany J.

Sőt mind a régieknél, mind a mai népnyelvben egyeMEDVESZŐLŐ, (medve-szőlő) ösz. fn. Közdül is gyakran jön elé ezen (esmeg, újra) értelemben. nyelven, a kukojczák neme alá tartozó növényfaj;,Mellyet végbevivén az kegyelmetek atyjafiai, megh cserjés indája henyélő, levelei épélük, mindig zöldek, visszamehetnek, ha kegy(elmetek)nek úgy tetszik. fölül egy barázda nyilik rajtok végig. Bogyója piros, Gr. Eszterházy Miklós nádor levele 1627-ből. (Törtéaz afonyához hasonló. Növénytani néven : fanyal-ku nelmi Tár VIII. k. 13. l.). „Némelyek viszont elmenkojeza (Arbutus uva ursi.) vén az mustrára, azután előjárójoknak engedelme nél