MÁSUTT, (más-utt) ih. Más helyen; nem itt, vagy nem valamely határozott, megnevezett helyen. Eredetileg másott.

MASZÁRFALVA, falu Bereg m. helyr. —falvá—n, - ról.

MÁSZÁS, (ma-asz-ás) fn. tt. mászás-t, tb. -ok, harm. szr. -a. A haladásnak, menésnek azon neme, midön valamely állat szétterjesztett lábakkal, mintegy hason mozog. Öszvetéve: csúszásmászás. Átv. ért. magának túlságos lealázása alacson hizel

MÁSUVÁ, régiesen pl. a Nádor-codexben: má-gés. V. ö. MÁSZ. suá. L. MÁSHOVÁ.

MASÜLT, (ma-sült) ösz. mn. 1) Tulajd. ért. amit ma sütöttek. Masült zsemlye, kenyér. Átv. gú nyos értelemben, aki valamely rangra, hivatalra nem rég jutott. Masült nemesember, báró, hivatalnok.

MASZAT, (masz-at) fn. tt. maszat-ot. Moesok, piszok, mely holmi nedvektől, zsirtól a testhez, ruhához ragad; azután akármiféle rondaság. Máskép : paszat, vagy moszat, némi betűáttétellel szemet. Egy gyökü maszok szóval. S gyöke masz v. mosz, legköMASZ, elvont gyöke: 1) maszat, maszok, masz- zelebb áll a magyar máz, mocs szókhoz és pisz gyöktol; 2) maszog, maszuta; 3) maszlag szóknak. Jelen-höz,piszok szóban); rokon a latin mucus, német tését illetőleg a két első esetben rokon pisz gyökkel piszok és piszmog szókban; a 3-ikban 1. MASZLAG alatt.

Schmutz, Mist, görög μýža, tót masz, maz stb. szókkal is. Dunán túli tájszó. Erdélyben is hallható. V. ö. MOSZAT.

MASZATMERŐ, (maszat-merő) 1. SZEMÉT

LAPÁT.

MASZATOL, (masz-at-ol) áth. m. maszatol-t. Mocskol piszkol, szennyez, zsíroz, mázol. Konyhán bemaszatolni a ruhát. V. ö. MASZAT.

MASZATOLÁS, (masz-at-ol-ás) fn. tt. maszatolás-t, th. -ok, harm. szr. -a. Mocskolás, piszkolás, szennyezés, zsírral bekenés.

MASZATOSAN, (masz-at-os-an) ih. Mocskosan,

piszkosan.

MÁSZ, (ma-asz) önh. m. mász-tam, —tál, -ott, par. sz. 1) Általán jelenti a mozgásnak azon nemét, midőn valamely állat nem fölfelé meredő, hanem szétterjesztett lábakkal, s mintegy a hasán, lassan vontatva halad. A kis gyermekek, mielőtt járni tudnának, mászni szoktak. Bujdosáskor négykézláb mászni a gabonák között. A lesben levő vadász a vad után néha mászva megy. Fára mászni. A kuczorgó eb hason mász fenyegetődző ura előtt. Bemászni a kapu MASZATOS (masz-at-os) mn. tt. maszatos-t v. alatt. Elmászott, mint a kajdi ködmön. (Km.) Fel--at, tb. -ak. Mocskos, piszkos, holmi zsíros, tiszmászni a falra, fára. Hol előre, hol hátra mászni. Le- | tátalan nedvvel bekent. Maszatos konyharuhák, kömászni a fáról. A leshelyre visszamászni. 2) Különö- tény, törölköző. Maszatos szolgáló. sen, és szoros ért. mondjuk kétlaki állatokról, férgekről, melyek testalkotásuknál fogva rendesen szétterjedt lábakkal, s hason mozognak, mint a békák, MÁSZIK, (ma-asz-ik) k. m. mász-tam, -tál, tehenősbékák, csigák, tetük stb. Ez értelemben a -ott. Dunán túl tájdivatos ige, másutt mász, s ez csúsz igével párosúlva: csúszmász;ámbár szorosan véve helyesebb, mert belcselekvő, vagyis az állat mindig csak oly állatok csúsznak, melyeknek lábaik nincse-maga erejéből mász, ellenben csúszni lehet önakaratnek, péld. a kigyók. V. ö. CSÚSZ. Tájszokásosan, mászik, mint csúsz, csúszik. 3) Átv. ért. mondják enberről, ki magát erkölcsileg mások előtt elveti, lealázza, másoknak alacson módon hízeleg, mely esetben a csúsz igével szokott egyesülni. Az alábbvalókat MÁSZKÁL, (ma-asz-og-ál) gyak, önh, m. mászmegveti, a nagyok elött pedig csúszmász. Hivatalért, | kál-t. Gyakran vagy folytonosan mász. Békák másznagy urak kegyeért csúszni-mászni. 4) Szintén átv. | kálnak a ház körül. Csunya férgek mászkálnak a ruért. mondják növényekről, melyek indái a földön széttertyednek; azon növényekről pedig, melyek más testek derekaira felfolynak, azt mondjuk, hogy kúsznak.

lanul vagy valamely erőszak következtében is, azért mást jelent a csúsz, és mást a csúszik. S ez értelemben mászik nem igen alkalmazható. V. ö. MÁSZ, CSÚSZ, CSÚSZIK.

háján. Átv. ért. suttonban, magát meghúzva, vagy alkalmatlankodva jár, matat valahol. Mondjuk különösen nyomorék, elaggott, sántabéna emberekről és kisdedekről, kik még járni nem tudván, négykézláb mozognak ide-oda.

E szónak gyöke ma azon szókkal áll fogalmi viszonyban, melyek átalán mozgást, különösen lassu MASZLAG, (masz-l-ag) fn. tt. maszlag-ot, harm. mozgást, s tapogatódzást jelentenek, ú. m. matat, szr. -a v. -ja. Széles ért. akármiféle étel vagy matikál, mátoha (kísértet), motol, motorász, móczikál, ital, mely részegséget, kábulást, bódulást okoz. Innen mozog, s a vékonyhangu megy igének me gyöke. Fin-maszlagos am. részeg, kábult, bódult, vagy ezen állanül: madan = mászok, a persában ámeden menni, pot következtében veszekedő, házsártos, garázda. a szanszkritban máj =megy. Ide számítható a görög Szorosb ért. a köznép nyelvén a redőszirmok nemépoyém, póyos s német Mühe is. Ugyan a mozgás alap-hez tartozó bódító fű neve, melynek szára két-két fogalma rejlik a hellen oro, latin serpo, repo, né-águ, magrejtői tojásdadok, tövisesek, felállók, levelei met kriechen szókban, a mozgást, menést jelentő er tojáskerekek, de szegletesen ki vannak kanyargatva, gyök értelménél fogva. virága fehér. Máskép, szintén köznéven : csudafa,

139

MASZLAGFÜ - MASZTOL

MASZUTA-MÁTISFALVA

140

csattantó, növénytaninéven maszlagos redőszirom. MASZUTA, (masz-ut-a) mn. tt. maszutát. Aki (Datura sitramonium). Leginkább zsíros földben, s a hosszasan, lassan, gyáván, ügyetlenül dolgozik, másganajkupaczok körül szeret tenyészni. Minthogy a képen Kriza J. szerént: majszi, majszogó; némely maszlag szóban alapfogalom a bódulás, kábulás, mely tájejtésben: baszuta. Azon szók sorába tartozik, metántorgással, tapogatódzással szokott járni: innen lyekben a masz, musz, mat mot, lassu tapogatódzó gyöke masz rokonságban van a maszog, matat, mati- mozgást jelent, milyenek, maszog, majszog, muszog, kál, továbbá a motat, motoz igék masz, mat, mot gyö- | matat, motat, motorász, piszmog. Ezen szónak törzsökeivel; mi annál bizonyosabbnak látszik, mert a juh- ke valószinüleg maszat, azaz matat, melyből lett maról, midőn szédülésben szenved, és elvesz, azt mond-szató, maszata, s hangváltozattal maszota, maszuta. ják, hogy motozik, megmotozik. E szerént a masz gyök- Rokon hozzá: mász, mászó is; mert a lassu, gyáva, ből lett maszol (matol, motol), maszoló, maszló, masz- piszmogó ember mintegy mászva működik. la, s g utóhanggal maszlag, vagy,maszol'-ból közvetlen maszolag, azaz oly valami, mitől az ember vagy más állat maszog, matat vagy meg is motozik. Hogy a t és sz egymással fölcseréltetnek, az a hangszervezet ben alapszik,s más nyelvekben is gyakran megtörténik. MASZLAGFÜ,(maszlag-fü)ösz' fn. 1. MASZLAG. MASZLAGOS, (masz-l-ag-os) mn. tt. maszlagos-t v. —at, tb. —ak. 1) Maszlaggal, azaz bóditó, kábitó szerrel elegyített. Maszlagos étel ital. 2) Maszlagfűvel benött, maszlagot termő. Maszlagos föld, akoludvar. 3) Valamely kábító, bódító szernek bevétele következtében részeg, eszeveszett, veszekedő, garázda. Maszlagos kábaság. A bor miatt mindnyájan | nak minden szegelikát essze (össze) matatta.“ (Kriza maszlagosokká lettek. (Pázmán Préd.) J. székely népmese). Egyezik vele a szláv matá, chmatá.

MASZLAGOSÍT, MASZLAGOSIT, (masz-l-agos-ít) áth. m. maszlagosít-ott, htn. —ni v. —ani, par. -s. Bóditó szerrel megmérgesít valamit, vagy valakit; részeggé, bódulttá, veszekedővé, garázdává tesz. A bolond gomba az egész családot megmaszlagosította. V. ö. MASZLAG.

MAT, elvont gyök, gömbölyűbb ajakkal ejtve mot, kisebb, tompább mozgást jelent a matat,matikál, matóla, motol, motonoz, matarász v. motorász, matring v. motring, motoz származékokban. Rokon hozzá : mocz(moczczan szóban) moz (mozog stb. szóban). Egyezik vele a latin moveo, motus.

ra,

MATACZ, puszta Veszprém m.; helyr. Matacz-on, -ról.

MATARÁSZ, 1. MOTORÁSZ.

MATAT, (mat-at) áth. m. matat-tam, tál, ott, par. matass. Valamit tapogatódzva keres, kutat. Máskép: motat. Rokon hozzá motoz. „A kastéj

MÁTÉ, (1), (héber vagy tulajdonképen szíriai eredetű, s jelent ajándék-ot) férfi kn. tt. Mátét-t. Matthaeus.Szent Máté evangelista.Kicsinyezve: Mátis, Mátyus, Matyus, Matus.

MÁTÉ, (2), erdélyi falu Doboka m.; helyr. Má

MÁSZLONY, puszta Tolna m.; helyr. Mász-té-ra, —n, —ról. lony-ba, -ban, -ból.

MÁTÉFALVA, erdélyi falu F. Fehér m., helyr.

MÁTÉHÁZA,puszta Bács m.; helyr. —házá-ra,

—n, — ról.

MATEJÓCZ, falu Szepes megyében; helyr. Matejócz-on,

-ra,

-ról. Különbözik: Matheócz.

MASZOG, (masz-og) önh. m. maszog-tam,—falvá-ra, —n, —ról. -tál, -ott. Székely tájszólás szerént am. valamivel ügyetlenül, mintegy szuszogva, tehát lassan mozogva, ide-oda tapogatódzva bánik. Rokon hozzá piszmog, az összetételben, illetőleg kettőztetésben használt szuszog-muszog, azaz szuszogva motoz, a székelyeknél: majszog, mamuszkol, mamókál, majkol. Alapfogalomban és gyökben megegyezik vele a maszuta, mint ki lassan magát meghuzva, (Kriza J. szerént) gyáván vagyis ügyetlenül mozogva müködik, és a motyog, azaz lassan mozog.

MASZOGÁS, (masz-og-ás) fn. tt. maszogás-t, tb. -ok, harm. szr. -a. Cselekvés, midőn valaki

maszog.

MASZOK, (masz-ok) fn. tt. maszkot. A székelyeknél apró szőrnemü, mi a gyapjúféléből kiszotyog, tehát általában: piszok.

MÁSZÓK, (ma-asz-ó-k) tb. fn. A természetrajz ban így neveztetnek azon állatok, nevezetesen hüllők, bogarak, férgek, melyek mászva mozognak.

MÁSZT, falu Pozsony m.; helyr. Mászt-ra,

-on, -ról.

MASZTOL, (masz-t-ol) áth. m. masztol-t. A szé-| kelyeknél am. maszatol, mocskol; továbbá: öszvezúz, morzsol, apróra öröl; máskép: mosztol.

ra,

MÁTÉSZALKA, mváros Szatmár m.; helyr. - Szalká-ra, n, —ról.

MÁTÉVÁGÁS, falu Sáros m.; helyr. —vágás-on, -ról.

MATHEÓCZ, mváros Szepes m. (Matzdorf); helyr. Matheócz-ra, -on, - ról. Különbözik: Matejócz.

MATIKÁL, (mat-ik-a-al) gyakor. önh. m. matikált. Kezével imitt-amott, hol nem is kellene, vagy nem illik, ott is tapogat. Az ik középképző tulajdonkép a gyakorlatos og képzőnek kicsinyező alakja ig, tehát matigál, mint sántikál, sántigál, sántogál; szunydikál, szunydigál, szunydogál stb. Gyöke a mozgást jelentő mat v. mot, honnan : matat, motoz.

MATIKÁLÁS, (mat-ik-a-al-ás) fn. tt. mátikálás-t, tb. ok. Cselekvés, midőn valaki matikál. MÁTISFALU, erdélyi falu Kézdi székben; helyr. falu-ba, -ban, —ból.

MÁTISFALVA, erdélyi falu Udvarhely székben; helyr. falvá-ra, -n, -ról.

MÁTKÁZIK, (mátka-az-ik) k. m. mátkáz-tam, tál, -ott. Mondják szeretőkről, midőn egymással jegybe lépnek.

— ról.

MATKÓ, puszta Pest m.; helyr. Matkó-ra, -n,

MÁTOHA, (mát-oh-a) fn. tt. mátohát. Gömör

MÁTKA, fn. tt. mátkát. Szélesb ért. szerető férfi- vagy nőbarát. A legény a leányt, kit szeret, és kitől viszont szerettetik, mátkájának nevezi, hasonlóan a leány mátkának hívja a szerette legényt. Innen mátkatál jelenti azon ajándékot, melyet bizonyos időkben a szeretők egymásnak küldeni szoktak. Szorosb ért. jegyben járó szerető. E szóban a ka kedvessé-ben, Tornában, sőt néhutt Dunán túl is am. kísértet, get jelentő kicsinyítést látszik mutatni.Talán am. máska | bolygó lélek. Gyöke mát eredetileg valószinüen röv. másodka, azaz valakinek kedves mása, társa, pár- vid volt: mat, vagy pedig matat-ból húzatott össze. ja; pl. mátkám am. máskám v. másodkám, mintegy: Alapfogalomban egyezik a mozgást jelentő mat gyömásodik énem, kedvesem, feletársam, kit úgy szerekü szókkal. Származéka mátoha, igazán: mátoga, a tek, mint enmagamat. Oly formán rövidítve mint gyakorlatos mátog igétől, melyből lett mátogó, mátomápó = másik apó, mányi v. mányó másik anya, ga, mátoha, mint a por gyökből lett porog, porgó, sőt mák (= másik) is 1. ezeket., és v. ö. MÁS, (1), porga, porha, purha, azaz porosodó fabél. és (2). Vagy pedig lehet, hogy törzsöke mát matatból húzatott öszve, mely mozgást, menést, utánjárást jelent, s e szerént mátka (= matatka v. matatóka) oly személy, ki más után jár, vagy ki után járnak. A mozgás, járás alapfogalma rejlik a mátoha szóban is, mely a barkóknál és másutt kísértetet, azaz bolygó s ember után járó lelket jelent. Dankovszky szerént az illir nyelvben eléjön: mótka. Némelyek a Mädchen német szóval rokonítják; a persában pedig máde szónak, mely az állatok nevéhez szokott járul-áll rokonságban, melyekben a mat (mot) gyök mozni,,nőstény értelme van. Azonban a magyar mátka szót mind férfiról, mind nőről szokták érteni. (Sándor István, Kresznerics, Tájszótár, Akadémiai Zsebszótár stb.). Sok nyelvész mindig idegent keres, csak nem hazait.

MATÓLA, (mat-ól a) fn. tt. matólát. 1) Eszköz, mely által a fonalat az orsóról úgynevezett igékre és pászmákra szedik. Egy igében van rendesen három szál, egy szál pedig az, mely az egész matólát egyszer körülveszi. Tíz ige, vagyis harmincz szál teszen egy pászmát. 2) Kerékforma eszköz, melyről a motring fonalat felgombolyítják, máskép: gombolyító. Tájdivatosan matóla. Minthogy a matóla forgatva és forogva használtatik, innen gyöke mat azon szókkal

gást, itt különösen forgó, forgolódó mozgást jelent, mint matat, matikál, motat, motoz származékok is. Eredetileg rövid lehetett matola a matol törzsöktől, miszerént matóla am. matoló t. i. eszköz. Megegyezik vele a tót motovilo, hol a mat mot mint a ma

MÁTKARUHA, (mátka-ruha) ösz. fn. A mát-gyarban, mozgást jelent. kának ajándékul adott vagy adatni szokott öltözéknemü.

„A vár ura jő, s gyürüt, ékes övet,
S több nagy becsü mátkaruhát hoz.“

Kisfaludy K.

MÁTKÁS, (mátka-as) mn. tt. mátkás-t v. -at,

MÁTÓLÁL, (mat-ól-a-al) áth. m. matólál-t. 1) A felfont fonalat az orsóról matóla által úgynevezett igékre s pászmákra szedi. 2) A motringba kötött fonalat gombolyagba tekergeti.

MATOLCS, falu Szatmár m.; helyr. Matolcs-ra, on, -ról.

MÁTRA, fn. tt. Mátrát. Magas hegy bércz és tb. -ak. Kinek mátkája van. V. ö. MÁTKA. A nö-hegység Hevesvármegyében. A Mátra, Tátra, Fátra vények virágzatában mátkás füzér-nek vagy mátkás barká-nak hívják azt, (melyben külön vannak hím és külön nőstény virágok (Diószeghi).

mint három legmagasabb ormok, jelölvék ki a kárpáti hegységek között. Ha tehát e szókban alapfogalmul a magasságot veszszük, nem látszik valószinütlennek, hogy köz gyökük a magasat jelentő ar; s betü átvetéssel és röviden: Marta, Tarta, Farta, melyekhez rokonok a mart, tarcs, part szintén magasat jelentő szók. Annyi, mint a Mátra szele (mátraal

MÁTKASÁG, (mátka-ság) fn. tt. mátkaság-ot, harm. szr. a. Azon viszony, mely két külön nembeli eljegyzettek között létezik, tehát jegyesi állapot. MÁTKÁSÍT, MÁTKÁSIT, (mátka-as-ít) áth. m. mátkásít-ott, htn. —ni v. —ani. Mátkává tesz, elje-jai km.). gyez. Elmátkásítni valakit.

MÁTKÁSODIK, (mátka-as-od-ik) k. m. mátkásod-tam, tál, ott, L. MÁTKÁZIK.

MÁTKÁSÚL, (mátka-as-úl) önh. m. mátkásult. L. MÁTKÁZIK.

MÁTKATÁL, (mátka-tál) ösz. fn. Tojásból, kalácsból, s más egyébből álló ajándék, melyet a mátkák s néha csak szeretők egymásnak küldeni szoktak. Máskép: komatál, csak hogy ezt leány leánynak is, mint nöbarátjának szokott küldeni, kivált husvétkor és pünköstkor.

MATRING, fn. tt. matring-ot, harm. szr. —ja. 1) Matólán öszveszedett, s bizonyos számu ígéből, illetőleg pászmából álló kötet, czérna, vagy fonal. A czérnát, selymet matringokban árulni, venni. A matringot felgombolyítani. 2) Szélesb ért. másféle szálas test, pl. haj, szőr, szíj, melyet csomóba fűznek. Egy matring haj. Farmatring a farhám végét ékesítő salangok, vagy azon gyürüs vége a lószerszámnak, mely a ló farkához van csatolva. Hajdan a lovas katonákat vessző helyett farmatringgal verték. Tájdivatosan : motring. Régi iratokban eléfordul n nélkül is: „Két mothrigh arajan (arany) fonal." (1563. évből. Régi

MÁZ, fn. tt. máz-t, tb. —ok, harm. szr. 1) Széles ért. kenőcsféle ragadós test, mely más testekhez tapad, milyenek a festék, szurok, enyv, mézga. Innen bemázolni valamit am. ilyféle testekkel bekenni, bemocskolni. 2) Szorosb ért. olvasztás által MÁTYÁSFALU, falu Szepes m.; helyr. - falu- képződött érczes, és üvegszerű, fényes festék, melyba, —ban, — ból.

lyel különösen edényeket szoktak bevonni. Zöld, sár

MÁTYÁSHÁZA, falu Abauj m.; helyr. -házá-ga, vörös, fekete máz. A fazék szájáról letörölni a mázt.

MAZOLA, (maz-ol-a) fn. tt. mazolát. A zilízek neméből való növényfaj, mely gyógyszerül is haszMi e szónak ur vagy úr képzőjét illeti, ez valónáltatik; levelei molyhosak, az alsók 5—7 karélyúk, szinüen s eredetileg or, mazor, mint a bitor, botor, foa felsők 3 karélyúk; teljes néven : mazolazilíz. (Al-dor, bodor, kondor, komor, s több más szókban. Hasonthea narbonensis.) lóan a kaczúr és kandúr, tulajdonkép, kaczor kandor. MAZURKODÁS, (maz-ur-kod-ás) fn. tt. mazurkodás-t, tb. ok, harm. szr. -a. A székelyeknél am. bemocskolással járó foglalkodás.

MÁZSA, fn. tt. mázsát. 1) Hazánkban divatozó MÁZOLAT, (máz-ol-at) fn. tt. mázolat-ot, harm. értelemben, száz fontot nyomó suly. Egy mázsa és szr. —a v. —-ja. Gúnyos ért. csúnya irat vagy fes- tíz font am. száztíz font. A szénából naponként két mátemény. Ezen mázolatot lehetetlen olvasni. Arczkép he-zsát mérni ki a barmok számára. Tíz mázsa húsból halyett mázolatot kapni. Idomtalan, goromba ecsettel készült mázolatok.