|

mázsa és (a másik már csak) fél, másfél év, másfél | nap, másfél óra. Hogy itt a ,más' a ‚fél'-re viszonyzódik, megtetszik a hasonló öszvetételü többi számokból, pl. harmadfél, negyedfél, ötödfél stb. melyek azt teszik, a harmadik darab csak fél (alatta értetik: kettő egész), a negyedik darab csak fél (három egész), az ötödik csak fél (a négy egész). Innen másfél órakor am. egy és félórakor, mi észszerüebb, mint az ujabb időben felkapott németes félkettőkor, mert „fél| kettő“ számtanilag am. egy, valamint a „ félnégy “ számtanilag kettő, így félnégykor tulajdonkép am. kettőkor. Midőn az előre tett fele szóval egyesül, felemás, am. valami párosnak lenni kellő között különböző tulajdonságu, pl. felemás keztyű, melynek egyike bőrből, másika selyemből van; felemás csizma, pl. egyik lábra való kordovány, a másik tehénbőr.

2) Ellentétes jelentésü az önmaga, sajátmaga, tulaj-10) A másfél összetett szóban am. egy egészen kivül don személyviszonyos szókkal, pl. Mások ügyeibe avat-még egy másik, de a mely csak fél, miszerént másfél kozván a magáét elhanyagolja. Mások háza, nem a teszen egy egészet (mely alatta értetik) és felet, másmagáé előtt seper. Másét bántja. Másét nebántsdnak | kép ritkábban : kettedfél, pl. másfél mázsa, egy egész hívják. (Km.) Könnyű a máséból (t. i. adni vagy költeni). Más feleségét éli. Más kárán nem akar tanulni. Magadat okold, ne mást. Ebé az, ami a másé. (Km.). Más kebelébe szed epret. (Km.). Más pénzére iszik. Más szájával eszik. Más eszével gondolkozik. Másokért fárad, másra keres, nem magáért, és magára. Mástól reméll szabadulást, Másét keresi, magáét veszti. Mást vakar v. tisztít, maga rühes. (Km.). Mit magad tehetsz, másra ne bízd. (Km.). Ne kivánd a másét, tartsd meg | a magadét. (Km.). Ki magának rosz, másnak sem jó. (Km.). Mást korhol, maga nyakig úszik. (Km.). Ez értelemben is főnév helyett áll. 3) Midőn elválasztó ellentétül használtatik, am. különböző személy. Más nyomja a sajtót, s más iszsza a mustot. Más szerzi a pénzt, és más költi el. Másnak vall szerelmet, s valóban mást szeret. Szinte fn. 4) Mint melléknévi helyettes am.nem ilyen vagy olyan mint bizonyos határozott valami, hanem amolyan, különböző tulajdonságu. Más legény voltál te hajdan. Más ember válik belőle, mint testvéréből. Más keresztények voltak azok, nem ilyenek, mint mi. 5) Tárgyakra vonatkozólag főnévül am. nem ez, nem azon határozott dolog, hanem különböző valami. Én pénzt kértem, s ő mást adott. Másról beszél Bodóné, midőn a bor árát kérik. (Km.). Az már más. Másban találja örömét, nem az írásban. Másra vágy nem pénzre. Ezen értelemben dologra vitetve gyakran egyéb használtatik helyette, pl. Nem kivánok egyebet, csak hogy még egyszer láthassam hazámat. Hát egyébbel (mással) nem szolgálhatok? 6) Melléknév helyett am. nem ilyen vagy határozott olyan, hanem különböző. Ez egészen más dolog. Más értelemben venni valamit. Más módot, szokást követni. Más világ. Más világ volt akkor. Más világra ment Ennek kulcs van zsebjén, más kereszttel kényes, am. meghalt, elhagyta ezen világot. Érünk-e még más Ez jól tud számolni, amaz nagy törvényes, időt? 7) Ritkábban, más nem am. nőnem, a férfiakéKiki nagyra vágyik, kiki szerencsét les." tól különböző nem, a latin sexus sequior hasonlatára. 8) Időre, helyre, módra vonatkozólag: máskor am. Ime ami a két első sorban más, az a harmadikban nem most, vagy nem bizonyos határozott időben; amaz s ami felötlőbb, a 2-ik sorban ennek más felel másutt am. nem itt, vagy nem valamely határozott meg, épen úgy mint a harmadikban amaz. Az a táhelyen; máshová, másfelé, nem azon helyre, melyről volra mutató szócskának ellentéte, mint közelséget szó van; máskép, nem ilyenkép, nem bizonyos szóban mutató, e, pl. itt van e! ide hozd e! ilyen e ! melyből levő módon. 9) Az egy szóval egyesülve: a) Két lett a közelre mutató ez, s rokon hozzá az ily, itt, ide, vagy több személyek vagy dolgok viszonyát, s egy-innen, így közelre vonatkozó szók i gyöke, melyeket másra ható állapotát vagy cselekvését fejezi ki. Egy-régiesen szintén e-vel találunk, pl. ely, ede, stb. Enmásnak barátságot fogadni. Ök szeretik, gyülölik egy-nélfogva más am. valami az, vagyis nem ez, nem mást, (különbözik: egyet mást 1. alább b,). Nem bíz- | ilyen, hanem az, amaz, olyan, amolyan. Ha az‚amaz‘ nak egymásban. Készek egymásért meghalni. A játszó mutató névmástól elgondolva, gyökül csak ezen muebek kergetik egymást. Egymásba tekeredett növény- tató a szócskát veszszük is,as képzővel lesz a-as vagy indák. Névutókkal: egymás után menni, egymás a-os, összeolvadva ás; és m szintén mutatást jelentő mellett ülni, egymás ellen irni stb. b) Holmi, külön- | (pl. am-olyan, am-ott, am-oda, em-ilyen, em-itt, em-ide

A másnak ellentéte általán véve határozott valaki v. valami; tehát aki vagy ami ezen körön kivül esik, az másnak mondatik. E szerént a más szóban alapfogalom bizonyos körön kivüli létel, vagyis távolság. Valószinüleg állíthatni, hogy ezen alapfogalmat az m-en kivül azon a is fejezi ki, mely nyelvünkben mint önálló szócska távolra mutatást jelent, pl. ott van a ! oda ment a! úgy van a! ebből lett a névmutató az, s rokon hozzá a távolra vonatkozó oly, oda, ott, onnan szók o gyöke, vagyis,más' mind hangokban mind értelemben egyezik amaz szóval. A szanszkritban is Bopp szerént anja am. a mutató névmási törzs: ana, és ja visszahozó névmás (=ki), tehát egészen a magyar más-ik — más-ki — amaz-ki. Jeles példát is találunk rá Barcsaynál :

„Egyik arany gyapjas, más csillaggal fényes,

129

MÁS - MÁS

MÁS MÁSFELŐL

130

stb. szókban levő) amolyan, mint ami a határozotton kivül esik. Hogy az m, és a hozzá rokon ajakhangok sok szavainkban MÁS, (3), fn. tt. más-t, tb. ok, harm. szr. előtétek (még pedig igen sokszor a főfogalmat emelő, -a v. sa (=másja). Kerek alakú, taplószerü, sulyosbitó előtétek) íme több példák: manyó am. bőrös, véredényes, és sejtszövetes test, mely az anyai anyó, mama am. ama, anya; márt am. árt, má- méhben a magzattal egyszerre képződik, s ezzel a mor, mámmám, mámog, mamlasz a szájtátó ám és köldökzsinór által öszveköttetésben áll, és megszülés am gyökből am. ámor, ámám, ámog, amlasz; meg után az anyától elmegy. Néhutt a toldattal: mása. (kötőszócska) am. eg, mint a Balaton vidékén: eg- Ettől különbözik a burok, vagyis azon hártya, mely vertem am. megvertem, a palóczoknál eseg am. esmeg; a magzatot takarja. Ami az asszonyoknál más-nak, mell am. elő, az embernek, állatnak eleje; mor morj, az az oktalan állatoknál poklá-nak neveztetik. Nevét am. or orj (magasság), s rokon ajakhangokkal a bá, hihetőleg onnan kapta, hogy a magzat elszülése után bám, bámul, bámész am. á, ám, ámúl, ámész; billeg, mintegy második szülést képez, miszerént sorozó névbiczeg, bingó, am. illeg, iczeg, ingó; ficzamik am. icza-más értelmével bir. Ezen alapfogalom után neveztemik, iszamik; pityókos, piócza am. ityókos, iócza; váj tett a latin secundae is. V. ö. MÁSLÁS. annyi mint Szalában áj. stb.

előtéttel más, azaz, olyas, | ban némi hasonlitás alapfogalma rejlik. V. ö. MÁS, mn.

MASA, fn. tt. masát. 1) Baranyában, parázsszedő vas lapát. Valószinüleg nem egyéb, mint vasa, a vas gyöktől, a v a rokon m-mé változván. 2) 1. MÁSA.

MÁS, fenhangon: -MÉS; igenévi öszveUgyanezen mutató a látszik előtét nélkül rejtett képző, teljesen -om-ás, em-és; pl. lát-om-ás, leni a föntebb érintett szanszkrit anja (nominativusi hall-om-ás, áld-om-ás, kér-em-és, lelemés stb. Lásd: végzettel: anjasz) szóban, ebből származtatják a -OMÁS. nyelvészek a hellen alos, latin alius, alter, régies olle, s német ander stb. szókat is; noha talán nem hibáznánk, ha a latin alius és ille szókat közvetlenül is rokonítnók. Legközelebb áll a magyarhoz, mint sok más esetben, a csagataj basik (=másik, VámMÁSA, MÁSI, némely tájakon, nevezetesen béry) és török baska, és baslik. Az arja nyelvekben Mátyusföldén am. öreg v. nagy anya, vagy miként levő ander, alter, alλórgios, (szanszkrit) antarasz ugyanott szintén mondani szokták: másik anya. Kicsistb. a másod foku (tar ter) ragokkal végződnek, egé-nyezve: másika. A székelyeknél más öszverántással : szen mint a magyar egyéb szó. mányó v. mányi. Lőrincz K. szerént a kapnyikbányai

MÁSÁNT, (más-ánt) ih. A Tisza vidékén divatos kifejezés, am. másként, noha néha ,máskép szóval is fölcseréltetik. L. MÁSKÉNT.

MÁSFÉL, (más-fél) ösz. mn. Egy egész és egy fél (egyik egész és a másik fél). Másfél mázsa só am. egy mázsa és ötven font. Másfél napig várni am. egy napig, és tizenkét óráig. Másfél évig utazni am. egy egész évig s hat hónapig.

MÁSFELÉ, (más-felé) ösz. helyhatárzó. Nem bizonyos határozott, hanem ettől különböző irányban. Másfelé ment mint gondoltam volt. Néha am. különböző, ellenkező irányban. Mindenik másfelé indúlt. Másfelé néz, és másfelé üt.

MÁS, (2), fn. tt. más-t, tb. —ok, harm. szr. | szójárásban rövid q-val masa am. bába. a v. —sa (=másja). Csak birtokviszonyos állapotban használtatik, másom, másod; mása, másunk, másotok, másuk. 1)Az eredetinek képét viselő valami, mely értelemben az eredetit úgy veszszük, mint határozott bizonyos egyént, mását pedig mint kivüle létezőt, de hozzája hasonlót. Ezen fiú édes apjának mása. Egyik testvér a másiknak szakasztott mása. Ta gadó szócskával magasztaló, megkülönböztető értelme van, s am. nincs hozzá hasonló, nincs oly jeles, derék. Életemnek nincsen mása am. igen jó életem van. Heted hét országban nincs mása. Ez értelemben am. párja. 2) Mondjuk tárgyakról, melyek bizonyos eredetinek hasonlóságára készültek, melyek valaminek képét ábrázolják. Levél mása, melyet az eredetiből szóról szóra leirtak.,,Más effectusát is látom az szabadságkeresésnek az ő kegyelme Trincsin vármegyének írt leveléből, melynek a mássát hozzám hozván, ím oda küldöttem." Gr. Eszterházy Miklós nádor emlékirata. Kép, szobor mása, mely az eredeti után készült. 3) L. MÁS, mn. 1) és 2) alatt. 4) A páros MÁSFELES, (más-feles) ösz. mn. Mértékre votárgyak közől egyik. Ez a keztyű amannak mása.natkozólag am. egy egészet s azonnemü felet tevő, Egyik csizmának nem találom mását. 5) Nyelvtanban magában foglaló. Másfeles itczéjű bögre. név mása v. mássa, vagy összetéve: névmás, oly szó, mely név helyett áll a beszédben, pl. én, te, ö. Egyébiránt többese az első esetben: név másai, a másodikban: névmások; mit némely nyelvtanirók sem tudnak, midőn ,névmásák'-at mondanak; ez t. i. személyrag nélkül összetéve használtatik: névmás. Mindezen jelentésekből kitünik, hogy a más szó- | Másfelől jött az ellenség, nem ahonnan várók. Más

AKAD. NAGY SZÓTÁR IV. KÖT,

MÁSFÉLE, (más-féle) ösz. mn. Bizonyos tulajdonságaira nézve külön osztályba, nembe tartozó, nem olyan, mint egy határozott másik, melyhez hasonlítunk valamit. Minden darab bútora másféle fából van. Ellentéte: azonféle, olyféle, egyféle, hasonló. V. ö. FÉLE.

MÁSFÉLFA, (más-fél-fa) ösz. fn. Cséplőeszköz, melynek hadarója körülbelül fél oly hosszú, mint a nyele, tehát egy egészből és félből áll.

MÁSFELŐL, (más-felől) ösz. helyhatárzó. Nem azon irányról, melyet gondoltunk, vagy gyanitottunk, hanem valamely különbözőről, vagy ellenkezőről.

9

=

felől is veszély fenyeget bennünket. Néha sorozó jelentéssel bir. Egyfelől egy oldalról) vizek, másfelől hegyek akadályozták a seregek haladását. Különbözik tőle: másfelül; 1. ezt. Továbbá különbözik tőle a névutós eset, midőn nem öszvetett szó, hanem azt teszi: másról, p. Te is más felől beszélsz, én is. Mások fe- | lől jó itélettel lenni.

MÁSFELÜL, (más-felül) ösz. ih. Más félen, más oldalon. Megfelel e kérdésre: hol? Eggik vadász másfelül állt lesben, mint a másik. Különbözik tőle a honnan? kérdésre felelő másfelől.

MÁSHÁ, tájdivatos, máshova helyett. MÁSHITÜ, (más-hitü)ösz. mn. Nem azon a hiten vagyis valláson levő. A különböző keresztény felekezetüek mondják egymásról.

MÁSHOL, (más-hol) ösz. ih. Nem bizonyos határozott, vagy gondolt, vagy gyanított helyen, hanem ettől különbözőn. Máshol lakom, nem ott, hol taval. Máshol is szerencsés lehetsz. Itt is, ott is, máshol is. MÁSHON, (más-hon) ösz. ih. 1. MÁSHOL v. MÁSUTT és v. ö! HON és HOL.

MÁSÍT, MÁSIT, (más-ít), áth. m. másít-ott, htn. —ni, v. ani, par. -8. 1) Valamit eredetiségéből kivesz, más tulajdonságuvá alakít, mint eredetileg volt, vagy lennie kellene. Borokat másítani, am. idegen borok keverésével átalakítani, meghamisítani. 2) Szélesb ért. változtat. Terveit, akaratát megmásítani, am. másra változtatni.

MÁSÍTÁS, MÁSITÁS, (más-ít-ás), fn. tt. másítás-t, több. -ok, harm. szr. —a. Cselekvés, mely által valamit másítunk. V. ö. MÁSÍT.

MÁSÍTHATATLAN, MÁSÍTHATLAN, más-íthat[at]lan) mn. tt. másíthatatlan-t, több. — ok. Amit másítani nem lehet. V. ö. MÁSÍT. Másíthatatlan akarat, itélet. Határozóként am. másíthatatlanul.

MÁSÍTHATATLANUL, MÁSÍTHATLANUL, (más-ít-hat-at-lan-ul) ih. Anélkül, hogy másítani le

hessen, változhatatlanul.

MASKARA, idegen származásu, 1. ÁLARCZ.
MASKARÁS, 1. ÁLARCZOS.

MÁSKÉNT, (más-ként) ösz. ih. Szabatosan MÁSHONNAN, (más-honnan) ösz. ih. Nem va- szólva am. más állapotban, vagy miségben. A dolgok lamely határozott, vagy vélt, vagy gyanított helyről, másként állanak mint gondoltam. Másként tenni, csehanem ettől különbözőről. Különbözik tőle a másfelől, lekedni, írni stb. azaz magának a tárgynak, melyet mint hogy ez szorosan irányra, amaz helyre vonatko- tevő, cselekvő, író stb. vagyok, állapota, misége zik. Mi máshonnan valók vagyunk, nem Pestről. Más-más; ebben pedig: máskép tenni, írni a tárgy ugyanhonnan veszek bort, nem Budáról. az marad, csak a tevés, vagy írás módja más; innen: MÁSHOVA, v. -HOVÁ, (más-hova) ösz. ih. másként írni valamit azt teszi: más fogalmazatot ké1) Nem azon helyre, melyet gondolunk, vagy gya-szíteni; máskép írni: ugyanazon fogalmat más módon nítunk, stb. hanem ettől különbözőre. Azt mondá, pl. tisztábban írni le. A többesben használva : másokhogy Pestre megy lakni, és máshova költözött. 2) Az ként am. mások szerént. V. ö. a KÉNT czikket. előbbi helyről egy ujabbra. Minden évnegyedben máshova hurczolkodik.

MÁSI, (más-i) fn. tt. mási-t, 1. MÁSA.

MÁSKÉP, (más-kép) ösz. ih. Más módon, más formán, nem úgy, mint ez vagy az. A tanúk mindegyike máskép adta elé a dolgot. Máskép beszél és máskép cselekszik. Majd minden nap máskép öltözködik. Különbözik : másként, 1. ezt. V. ö. ELŐBESZÉD, 125. 1. kép és ként rovat alatt. Továbbá a KÉNT czikket.

MASKFALVA, falu Nógrád m. helyr. falvá-n, -ról.

MASKÓCZ, falu Zemplén m. helyr. Maskócz-ra, -on, -ról.

MÁSIK, (más-ik) mn. tt. másik-at. Többesben nem használtatik. Alapértelemre nézve am. más, csakhogy nyelvszokásunk szerént az ik képző határozottabb, s mintegy különböztető, kitüntető, különösebben az egyik' szóval ellentétes jelentést kölcsönöz neki. Ily különbség van a szebb szebbik, jobb job- | ra, bik, nagyobb nagyobbik, kisebb kisebbik stb. között. Jelesen a számnevekben: egy egyik, másod második, harmad harmadik, stb. Egyik mint a másik. Egyik eb, másik kutya. Egyik kéz a másikat mossa. Egyik tizenkilencz, másik egy hián húsz. Egyik gubát, másik subát. Egyik kapzsi, másik habzsi. Egyik kökény, másik ̄| galagonya. (Közmondatok). V. ö. IK (4). Néha másodikat jelent.

--

MÁSKOR, (más-kor) ösz. ih. Bizonyos határozott időn kivül, nem most, vagy akkor. Máskor történt az, nem mikor te mondod. Majd máskor jövök. Most is, máskor is. Akkor sem, máskor sem. Máskor jobban vigyázz nyelvedre.

MÁSKORRA, (más-korra) ösz. ih. Más időre, nem a mostanira, vagyis bizonyos időtől különbözőre. Máskorra halasztani valami teendőt.

MÁSLÁS, (más-ol-ás), fn. tt. máslás-t, több. -ok, harm. szr. a. 1) Az aszútörkölyre, melyről már egyszer leszűrték a fínom bort, másod ízben töltött és ebből készült bor. 2) Néhutt általában azon bor, melyet a szinbor kisajtólása után, a vízzel vegyített törkölyből sajtólnak, máskép csigér, csingér, lőre. 3) A ser és egyéb szeszes italok főzésénél a kád, vagy üst fenekén maradt, s vízzel föleresztett

MÁSODOLÁS, (más-od-ol-ás) fn. tt. másodolás-t, ok. Cselekvés, midőn valaki másodol. MÁSODÖRÖKÖS, (másod-örökös) ösz. fn. Személy, kit bizonyos örökség az első, vagy rendes öröMÁSODFŰ, (másod-fű) ösz. mn. Mondják négy-kös megholta után, vagy bármi módon megszüntélábu állatokról, különösen füvel élő barmokról, ú. m. lovakról, és szarvasmarhákról, s am. két éves, mely tudniillik már másod évben jár legelőre. Másodfü csikó, borjú. Itt a fü tulajdonkép am. füvü, másodfüvű. MÁSODHÓ, (másod-hó) ösz. fn. Böjtelö hava, latinosan február. A polgári év második hónapja. MÁSODHORGONY, (másod-horgony) ösz. fn. Horgony a hajókon, melyet akkor vetnek le, ha az első horgony feneket nem fogott, vagy általán biztositásul.

MÁSODREND, (másod-rend) ösz. fn. Két vagy több rendből álló sokaságnak seregében azon rend, mely az első után következik.

MÁSODRENDÜ, (másod-rendű) ösz. m. Másodrendet alkotó, képező. Másodrendű hegység.

MÁSODRÉT, (másod-rét) ösz. fn. Az egyszer öszvehajtott papirívből egy fél. Némelyek szerént ivrét vagy leveleg. Másodrétben nyomatott versek.

MÁSODSZOR, (más-od-szor) sorosztó szám, mely megfelel e kérdésre: hányadszor? v. hányad izben? Először, másodszor, harmadszor stb. 1. SZOR, sorképző.

MÁSODSZORI, (más-od-szor-i) mn. Másod izben történő v. történt. Másodszori meghívásra sem jött el.

MÁSODSZÜLÖTT, (másod-szülött) ösz. mn. Ugyanazon anyának második gyermeke. Elsőszülött, másodszülött.

MÁSODUNOKA, (másod-unoka) ösz. fn. Az unokának unokája. V. ö. UNOKA.

MÁSODVÁLASZ, (másod-válasz) ösz. fn. A törvénykezésben azon felelet, melyet a fölperes az alperesnek ismételve tett ellenbeszédére másod ízben adna. Mostani per-rendtartásunk szerént ez nem létezik, mert két perbeszéddel, hová a keresetlevél is számittatik, a per rendszerént befejezendő; s rendkivüli esetekben a fölperes harmadik beszéde (másodválasz helyett) végbeszéd v. végiratnak, az alperesé pedig ellenvégbeszédnek, ellenvégiratnak mondatik. Ha pedig másodválasz alatt viszonválasz (Duplik) értetnék, ez nem föl- hanem alperes beszéde. V. | ö. MÁSODKIFOGÁS.

MÁSOTT, (más-ott) ih. Más helyen, nem itt, vagy nem bizonyos határozott helyen, máshol. MÁSSALÉRTHETŐ, (mással-érthető) ösz. fn. Szokottabban 1. MELLÉKNÉV.

MÁSSALHANGZÓ, (mással-hangzó) ösz. fn. Nyelvtanban oly hang, melyet különvéve nem, hanem csak ön vagy magánhangzó segítségével lehet értelmesen, tisztán kiejteni, pl. a b-hez vagy elül vagy utól valamely önhangzót kell mellékelnünk, különben tisztán ki nem ejthetjük. A mássalhangzók általában felosztatnak folytonosakra és némákra vagy pattanókra, amazokat húzamosan is lehet kiejteni pl. el—l, en—n, s ezek a betürendi elnevezésben az önhangzót elül veszik föl, mint (e)f, (e), (e)m, (e)n, MÁSODVÁLTÓ, (másod-váltó) ösz. fn. Ugyan-(e)r, (e)s, (e)sz; így kellene még a v, és z, zs hangoazon egy váltóüzletről egy második példány, mely kat is neveznünk: (e)v, (e)z, (e)zs. Mind ezeket nékivált távol helyre küldetés alkalmával vagy elve-mileg önhangzó nélkül is, azaz csak némi homályos szés esetére, vagy pedig azért szokott adatni, hogy önhangzóval is kiejthetjük. Némák vagy pattanók a az egyiket minél előbb lehessen elfogadás végett el- többiek, melyek ellenkező természetüek. Továbbá küldeni, mig a másikat talán forgalomba hozzák. Ha egyebeket mellőzve felosztatnak még a mássalhangtöbb példánya van a váltónak, a szabályok szerént zók a beszédszervek szerént: ajak-, torok-, fog-, minden egyes példányt meg kell az első s‚másod' (felső)iny-, nyelv-, és orrhangokra. Így neveztetnek vagy harmad' stb. szókkal jegyezni; s ha egyiket maguk azon betük is, melyek ily hangokat jelentenek, vagy másikat elfogadás végett elküldöttük, a többire péld. b, p, f, m, v, ajakbetük, g, h, k torokbetük, stb. azt is ráírni, az elküldött kinél keresendő. MÁSSALHANGZÓI, (mással-hangzói) ösz. mn. Mássalhangzót vagy hangzókat illető, arra vonatkozó. Mássalhangzói minőség, tulajdonság. Mássalhangzói felosztás, elnevezés.

MÁSOL, (más-ol) áth. m. másol-t. Valamely irományt, nyomtatványt, vagy képzőmüvet az eredetinek hasonlatára leir, lenyomtat, lerajzol, stb. Leveleket, régi nyomtatványokat, rajzokat, képeket másolni. Némelyek másít helyett is használják, mint megmásol, másolhatatlan stb. de a szabatosság törvénye a szigorú megkülönböztetést ajánlja.

MÁSOLÁS, (más-ol-ás) fn. tt. másolás-t, tb. ok, harm. szr. —a. Cselekvés, mely által valamely eredeti irománynak, nyomtatványnak, rajznak, mását veszik. V. ö. MÁSOL.

MÁSSZOR, (más-szor, úgy ejtetik ki mintha mászszor volna irva), ih. Más időben, máskor, más izben. Másszor okosabb légy. Most is, másszor is. Majd másszor. Megfelel e kérdésre: mikor?

MÁSSZORI, (más-szori) mn. tt. másszori-t, tb. -ak. Más időbeli, vagy ízbeli. Másszori látogatásomkor tovább itt maradok.

MÁSSZORRA, (más-szor-ra) ih. Más időre, más korra. Hagyjuk azt másszorra. Jó lesz ez másszorra. „Elég a, hogy erről eleget lehetne elmélkedni, de azt hagyjuk másszorra." Mikes Kelemen törökországi

MÁSOLAT, (más-ol-at) fn. tt. másolat-ot, harm. szr. —a. Irat, nyomtatvány, rajz, vagy akármely képzett mű, mely bizonyos eredeti után készült, s azt mint olyat utánozva a lehetségig híven adja | levelei.