MARKOTÁNYOSNÉ, (markotányos-né) ösz. fn. Markotányos felesége. MARKOTÁNYOSNÖ, markotányos-nő) ösz. fn. 1. MARKOTÁNYOS alatt. MARKOLÁSZ, (mar-ok-ol-ász) önh. m. marko lász-tam, —tál, —ott, par. -sz. Valamiben marokkal kotonoz, kutat. Zsebében könyökig markolász, s nem talál semmit. A rákfogók a partlikakban markolásznak. Használtatik áthatólag is, s am. marokkal fogdos valamit. A vető kimarkolássza a magot a lepe-üzérkedés, keresetmód. dőből. MARKOTÁNYOSSÁG, (markotány-os-ság) fn. tt. markotányosság-ot, harm. szr. -a. Markotányosi MÁRKUS, férfi kn. 1. MÁRK. MARKUSFALU, falu Szepes m.; helyr. fa MARKOLÁSZÁS, (mar-ok-ol-ász-ás) fn. tt. markolászás-t, tb. —ok, harm. szr. —a. Cselekvés,midőn lu-ba, ban, —ból. valamiben vagy valamit markolászunk. MARKOLAT, (mar-ok-ol-at) fn. tt. markolat-ot, harm. szr. —a v. -ja. Bizonyos kézbeli eszközök azon vége, vagy nyélrésze, melyet marokba szokás szorítani, midőn használjuk. Különösen a kard, tör, késféle fegyverek és eszközöknek többnyire görbe a fogója. Megragadni a kard markolatát. A tört markolatig beütni. Máskép: maroklár, fogató, fogantyú, bóda. MARKOLATFA, (markolat-fa) ösz. fn. Általán, némely eszközöknek fából való nyaka, fogója, melyet a velök bánó markába fog, milyenek a hegedű, brúgó nyaka, vagy a kaszanyélnek horgas fogatója. MARKOLATGOMB, (markolat-gomb) ösz. fn. A kardnak gomb, vagy karikaforma feje, mely a markolatot képezi. V. ö. MARKOLAT. MARKOLATKOSÁR, (markolat-kosár) ösz. fn. Sodronyból vagy vas lemezből álló gyürüzet a kard markolatán, mely a vívó kezét az ellencsapástól védi. MARKOLYASZILVA, (markolya-szilva) ösz. fn. Fekete, apró szemü, igen édes szilvafaj. MARKOS, (mar-ok-os) mn. tt. markos-t,v. -at, tb.ak. 1) Átv. ért. mondjuk emberről, ki izmos kézzel, karral, és marokkal bir. Markos legény. 2) Lómértékre alkalmazva am. bizonyos számu maroknyi magasságu. Tizenhat markos ló. V. ö. MAROK. MÁRKOS, (1), 1. MÁRK. MÁRKOS, (2), erdélyi falu f. Fehér m.; helyr. Márkos-ra, -on, —ról. MÁRKOSFALVA, erdélyi falu Kézdi székben; helyr. falvá-ra, -n, -ról. MARKOTA, női kn. 1. MARGITA. Van ily nevü helység is Györvármegyében, melyről közmondás: Heten vannak, mint a markotai ördögök, t. i. ‚Ördögʻ nevezetű lakosok; helyr. Markotá-n, —ra, —ról. MARKOTÁN, MARKOTÁNY, lásd: MARKO TÁNYOS. MARKOTÁNYOS, fn. tt. markotányos-t, tb. ok, harm. szr. -a. Személy, ki a katonáknak a laktanyákban és táborban, ételeket, italokat árul. Az olasz mercatante (kereskedő) s német Marketender után alakult, mint Fuhrmann-ból furmányos. A nőszemély markotányosnö. MARKOTÁNYOSKODIK, (markotány-os-kodik) k. m. markotányoskod-tam, -tál, ―ott. Mint mar MÁRKUSFALVA, 1. MÁRKOSFALVA. MARKUSKA, falu Gömör m.; helyr. Markuská-ra, -n, -ról. ra, ba, MARKUSÓCZ, falu Vas m.; helyr. Markusóczon, —ról. MARMONY, puszta Szepes m.; helyr. Marmonyban, -ból. MARMOTA, fn. tt. marmotát. A patkányok neméhez tartozó állatfaj, melynek négy körme, rövid és vékony szőrü farka, felfújt pofája, s két felől bajuszféle szőre van. Nagyságra a tengeri nyúlhoz hasonló. (Mus marmota.) A havasok üregeiben lakik, s a télnek nagyobb részét alva tölti. MÁRNA, fn. tt. márnát. Linné szerént a pontyok neméhez tartozó halfaj, melynek fő különböztető jegye, hogy bajuszszőre van; innen latinul : barbo v. barbus, németül: Bartfisch. Közel áll hozzá a tót mrena. MARÓ, (1), (mar-ó) mn. tt. maró-t. 1) Ami fogakkal mar, azaz tép, szakgat, harap valamit. Egymást maró ebek. 2) Átv. ért. valamely erős nedv, mely bizonyos testeket mintegy megmar, megrág. Maró eczet. 3) Képes kifejezéssel a kedélyt, szívet gyötrő, kinzó. Lelket maró gonoszsági öntudat. Néhutt tájdivatosan am. törő, de ez értelemben inkább moró, a mor gyöktől, melyből lett morzsa, morzsol. Ily értelemmel bir ezen mondatban is: Töri, marja (zúzza) magát. MARÓ, (2), erdélyi falu Doboka m.; helyr. Maró-ra, -n, -ról. MARÓCSA, falu Baranya m.; helyr. Marócsára, —n, —ról. MARÓCZ, faluk Baranya és Szala m.; helyr. Marócz-ra, -on, -ról. MAROF, puszta Szala m.; helyr. Marof-ra, - on, ―ról. MAROGAT, (mar-og-at) gyak. áth. m. marogattam, -tál, -ott, par. marogass. Gyakran, vagy ismételve v. folytonosan mar. Az üzőbe vett ökröt marogatják a szelindekek. Szokottabban: mardos. MAROK, (mar-ok) v. MARÉK, (mar-ék) fn. tt. markot, harm. szr. —a. kicsiny. marokcsa, markocska. 1) A szoros ért. vett kéznek azon öble, alsó v. belső része melyet a tenyér, és féligmeddig begörbí tett ujjak képeznek.Marokká alakítjuk kezünket,midőn vele fogni vagy bele szorítani akarunk, s ennélfogva MAROKLIK, (mar-ok-lik) k. m. marokl-ott, htn. - ani. Lőrincz Károly szerént a kapnikbányai szójárásban am. ficzamodik, meg- vagy kimarúl, kivagy elfordúl. Karom a vállamban megmaroklott. MAROKNYI, (mar-ok-nyi) mn. tt. maroknyi-t, tb. —ak. Tulajd. ért akkora mint a marokká alakított kéz, vagy annyi, ami egy marokba fér. Tizenhat maroknyi ló, melynek magassága tizenhat marok. Ma roknyi búza. Åtv. ért. kicsi, kevés. Maroknyi sereg. Egy maroknyi liszte sincs. V. ö. MAROK. MARÓKŐ, (maró-kő) ösz. fn. Lásd: PO mindig kell bizonyos üregnek lennie, mibe a megszo- KOLKŐ. MÁROKPAPI, falu Bereg m.; helyr. Márokpa MAROKVAS, (marok-vas) ösz. fn. Vas lemez, melyet alul a tengelyhez forrasztanak, s mely a tengelyt mintegy marokként általfogja, megmarkolja. Szélesb ért. akármely lemez vasból, mely öszvetartó kapcsul szolgál. MAROKVASAZ, (marok-vasaz) ösz. áth. Valamely eszközt marokvassal ellát. A keréktengelyt megmarokvasazni. MAROKVERŐ, (marok-verő) ösz. fn. 1) Arató munkás, ki a markokra rakott gabonát kévékbe köti. 2) Azon czövek, melylyel a kévekötő munkás a kötelet a kévékre tekeri, s azokat veregetve egyengeti. MAROKZÁLOG,ösz. fn. Ingó zálog, kézi zálog. MAROS, (1), (mar-os) mn. tt. maros-t v. -at, tb. -ak. Maró, azaz rágó. Mondják némely erős nedvekről, melyek bizonyos testeket mintegy marva, rágva megpuhítanak. Igéből lett melléknév, mint: takaros, pirítos, néhol: pirítós, magasztos. Szokottabban megnyújtva: marós. MAROS, (2), folyóvíz, mely Erdélyből ered, és Szegednél a Tiszába foly. Mi e szó elemzését illeti, gyöke mar azon szókban, -ból. osztályába tartozik, melyekben az ar kört, görbeséget, kerek hajlást, körmozgást jelent, milyenek far, paripa, parittya, paracskó, varsa, ide tartozik burok, sőt a görbeségre vonatkozó forog is. A görög és latin nyelvekben is a markot jelentő szók fogalom és hangviszonyban látszanak állani a kerekdedséget és forgást jelentő szókkal. A görögben rvalov (vola) és jóų (vultur); továbbá a latin vola rokon a volvo, voltur (vultur) szókkal; valamint a latin vultus is (voltus) az emberi arcz kerekdedségére látszik vonatkozni. Különösen a magyar,marok' is fordulást jelent a tájdivatos,maroklik' szóban. Mindenek fölött figyelmet érdemel a hangokkan is egyező, bár elavult görög MAPH, mely kezet jelent, s viszonyban áll a μάonτ igével, mely am. megfogom, körülfogom stb. s még inkább a perzsa marads = marok (Beregszászi). MÁROK, falu Bereg m.; NÉMET, HERCZEG-, Baranya megyében; helyr. Márok-ra, —on, -ról. MARÓKA, (mar-ó-ka) fn. tt. marókát. Bogárnem, fonaldad, csipkés csápokkal, és tompa falámmal (Mordella.) MAROKHÁZA, erdélyi falu Doboka TÓT—, falu Nógrád, m.; helyr. — házá-ra, —n, —ról. MAROKLÁR, (mar-ok-la-ar) fn. tt. maroklár-t, tb. ok. L. MARKOLAT. MAROKLAT, 1. MARKOLAT. MAROS, (3), 1. MAROSSZÉK. MAROS, (4)NAGY-,mváros, KIS-, falu Hont m.; helyr. Maros-ra, —on, —ról. MARÓS, (mar-ó-s) mn. tt. marós-t v. -at, tb. -ak.Maró tulajdonsággal biró. Marós eb.Marós nedvek. MAROSD, puszta Somogy m.; helyr. Marosd-on, ra, -ról. MAROSFALVA, falu Bars m.; helyr. – falvára, -n, -ról. MAROSKÖZ, (Maros-köz) ösz. fn. A Maros folyó és Fehér- Körös közt fekvő vidék. MAROSSZÉK, a székely székek egyikeErdélyben. MAROS-VÁSÁRHELY, erd. város Maros székben; helyr. Vásárhely-en v. -t, re, -ről. MARÓT, puszta Somogy m.; helyr. Marót-ra, -on, -ról. MARÓTH, ARANYOS-, mváros Bars m.; APÁT, EGYHÁZAS-, faluk Hont-, PILIS-, Esztergom, PUSZTA-, puszta Somogy m.; helyr. Maróth-ra, -on, —ról. MARÓTLAKA, erdélyi falu Kolos m.; helyr. -laká-ra-n, -ról. MÁRPOD, erdélyi falu Újegyház szász székben; helyr. Márpod-ra, -on, -ról. MARS, fn. tt.mars-ot. 1) A franczia marche után am. hadi rendben való lassúbb vagy gyorsabb lépés, vagy ily lépésben utazás. Egyszersmind menést parancsoló vezényszó, magyarul: indúlj! menj! 2) zenemű, melynek időmértéke a lépés időmértékével egyezik, azaz valamely ütenyrészre egy lépés esik; magyarosan: induló. kítani. Ez igében a t cselekvést, tevést jelentő képző, mint a tart, sért, veszt igékben, s gyöke már, melynek vékony hangon megfelel a mer, merít, merül, és a latin mergo. Eredeti jelentése kétségen kivül az ár szótagban, illetőleg szóban rejlik, s az m leginkább csak előtétül szolgál, ami világosan kitetszik abból, hogy árt, mnélkül is szinte márt értelemben használtatik, ezen kifejezésben: magát valamibe ártani, azaz mártani. MÁRTA, női kn. tt. Mártát. Ismeretes bibliai személy neve, ki házában vendégül fogadta az IdveMÁRS, fn. tt. mársot. A római hitregében a ha zítőt, s kitünő készséggel szolgála neki. Sürögö, szordak istenének vagy hadúrnak neve, Görögül : A'ons galmatos Márta. Némelyek szerént sziriai nyelven am. (erös?) A csillagászatban 4-ik bolygó (planeta) neve. házi urnő, mások szerént héber erdetű s am. szomorú. MARSGYAKORLAT, (mars-gyakorlat) ösz. fn. MARTALÉK (mar-t-al-ék) fn. tt. martalék-ot, Katonai gyakorlat a hadrendi lépésben. harm. szr. ---a v. —ja. Ragadmány, zsákmány, meMARSNAP, (mars-nap) ösz. fn. Azon nap, milyet a fenevadak fogaikkal mardosva vagy körmeikdön a költöző katonaság a kiszabott úton elöhalad, kel marczangolva szereznek. Szélesb ért. rablás vagy különböztetésül a pihenő- vagy nyugnaptól (Rasttag). erőszak által szerzett jószág. MARSOL, (mars-ol) önh. m. marsol-t. Marsban megy, hadi csapatként vagy hadi rendben utazik. (Marschiren). Közkatonai nyelven: masíroz. MARSOLÁS, (mars-ol-ás) fn. tt. marsolás-t, th. -ok. Hadi rendben vagy hadi csapatként utazás. MART, (mar-t) fn. tt. mart-ot, harm. szr. -ja. 1) Molnár A. szerént, littus, és ripa, tehát jelent általán vízpartot, legyen az tenger, tó, vagy folyó. Néhutt azonban a,mart' inkább a kisebb folyókról, a ,part' a nagyobbakról van szokásban. Ellenben némelyek szerént partja a tengernek van, s megegyezik vele a latin portus, a müncheni codex irója is ez értelemben használja. 2) Szélesb ért. nemcsak a víznek van martja, hanem akármely térségnek vagy hegynek, hol a föld kisebb-nagyobb mértékben fölmagasodik, és meredek, honnan a székelyeknél hallani: föl akartam menni a hegyre, de nagy martra akadtam. Ezen értelem rejlik a Magasmart, Vörösmart, Martos helynevekben is. Nincs kétség benne, hogy a mart és part szókban az emelkedés, magasság alapfogalma a jellemzetes, melyet különösebben az ar, illetőleg az r hang is jelképez, s rokon hozzájok a felhangu mered is, honnan: meredek. Ugyanezen alapfogalom és alaphang rejlik a latin ripa, portus szókban. V. ö. MAR, (2), főnév. MÁRT, (már-t) áth. m. márt-ott, htn. -ni v. --ani, par. -s. Valamely testet bizonyos nedvbe ereszt, lenyom, lemerít, jobbára azon czélból, hogy nedvessé legyen, átázzék, vagy a nedvet fölmerje vele. A szivacsot, száraz ruhát vízbe mártani. Kanalat mártani a lébe. Kenyeret mártani a becsináltba. A bőröket bemártani a vízbe. Kenyérrel kimártani a káposztát. Hússal kimártani a tormáslevet. Gyertyát mártani, am.a híg fagygyuba eregetett fonalat gyertyává ala Ne adj martalékra az idegeneknek, Kik mind azon vadnak hogy megemészszenek." Versezet a XVI. szászadból (A magyar nyelv és irod. Toldy F.-től). Elemezve: mardalék, az elavult mardal (am. mardos) törzsöktől, melyből mardalódik és martalócz is szár mazott. MÁRTALÉK, (már-t-al-ék) fn. tt. mártalék-ot, harm. szr. —a v. —ja. Hígan készített, leves főzet, mint mellékétel, valamely más ételhez, melyet bele mártogatva szokás enni. Paradicsomalmás, vereshagymás mártalék. MÁRTALÉKCSÉSZE, (mártalék-csésze) ösz. fn. Csésze, melyben a mártalékféle főzetet, leves étket feladják. MARTALÉKHAJÓ, (martalék-hajó) ösz. fn. Tengeri kalózok által elfogott és zsákmánynyá tett hajó. Különbözik: martalóczhajó. MARTALÓCZ, (mar-t-al-ócz) fn. tt. martalócz ot, harm. szr. —a v. —cza. Rabló, orv, ki rablásból vagy zsiványságból, általán hamis úton, módon élősködik. „Ott megh esmerték az uram jobbágyi ökreit szőrén mind, de azért nem adta megh, hanem egy martalócz állatot elé koparíth és azzal azth vallatta hogy az ökrek az tereké (ökrök az töröké) nem az uram jobbágyié.“ Levél 1559-ből. (Szalay Á. 400 m. 1.). Dankovszky szerént martolosz az illír nyelvben személy, ki emberekkel mint rabokkal kereskedik. V. ö. MARTALÉK. MARTALÓCZHAJÓ, (martalócz-hajó) ösz. fn. Tengeri kalózok hajója, kalózhajó. MÁRTÁN, falu Szala m.; helyr. Mártán ba, -ban, -ból. MÁRTÁS, (már-t-ás) fn. tt. mártás-t, tb. —ok. 1) Cselekvés, midőn valaki valamit vagy valamibe márt. 2) L. MÁRTALÉK. MÁRTÁSCSÉSZE, (mártás-csésze) 1. MÁRTA LÉKCSÉSZE. 123 MÁRTAT- MÁRTON MÁRTON MÁRVÁNY 124 MÁRTAT, (1), (már-t-at) fn. tt. mártat-ot,, hátgerinczéből a legközelebbi tél időjárását szok a közharm. szr. — a v. —ja. Amit mártottak. Egy mártat- nép jövendőlni. Ha több rajta a vörösség, több lesz a ból való gyertyák. lágy idő, ha pedig nagyobbrészént fehér, sok lesz a hó. A Márton lúdjának legendai eredete van, mert midőn szent Mártont püspökké választotta a nép, szerénységből a ludak ólába bújt, de ezek felzajdulva elárulták. MARTAT, (2), (már-t-at) mivelt. m. mártat-tam, ―tál, ―ott, par. mártass. Meghagyja, vagy parancsolja, hogy valaki valamit mártson. Gyertyát már tatni. A népmonda szerént szent Márton néha fehér lovon jön, azaz havat hoz. E nevet több helység viseli Magyar- és Erdélyországban. MÁRTON, (2), NAGY-, falu Somogy m.; MARTIKA, (mar-t-i-ka) fn. tt. martikát. Az egylakiak seregéből és négyhímesek rendéből való növény-helyr. Márton-ba, —ban, —ból. nem; hímvirágának csészéje négy levelü, bokrétája négy metszésü, hímszálai hosszúk, anyavirágának csészéje nincs, bokrétája három-négy fogu, makkja egy magvu. Az útifűhöz hasonló, tóparton tenyészik, s innen a neve. (Littorella.) MARTONFA, faluk Baranya és Szala, puszta Vas m.; helyr. Martonfá-ra, -n, -ról. MARTILAPU,. (marti-lapu) ösz. fn. Köznyelven a lókörmü szattyú (tussilago farfara) neve, máskép szintén köznyelven: kis édeslapu, lókörömfü. MARTINYA, falu Vas m.; helyr. Martinyá-ra, -n, -ról. MÁRTIR, (a hellen párvo-ból) fn. 1. VÉR TANÚ. MÁRTIUS, MÁRCZIUS, fn. tt. mártius-t, tb. —ok, harm. szr. -a. A polgári évben sor szerént harmadik hónap, magyarul böjtmás hava, újabb di vattal: tavaszelő v. harmadhó. MARTIUSI (martius-i) mn. tt. martiusi-t, tb. ak. Martiusból való, martiusban lenni szokott, martiusban keletkezett, készített, nött,virágzott stb. Mártiusi hó, napfény, ser, virág, zivatar. MÁRTÓ, mn. és fn. tt. mártó-t. Aki valamit márt, illetőleg mártva készít. Gyertyamártó. MÁRTONFALVA, faluk Gömör, Nyitra és Szabolcs m.; erdélyi falu Fehér m. és Kézdi székben; helyr. Mártonfalvá-ra, -n, -ról. MÁRTONHEGYE, erdélyi falu Nagy-Sink székben; helyr. --hegyé-re, -n, -ről. MÁRTONKA, kicsiny. férfi kn. Kis, vagy fiatal Márton, máskép: Marczi. V. ö. MÁRTON. MÁRTON LÚDJA, ösz. fn. Lásd: MÁRTON alatt. MÁRTONSZŐLŐ, (Márton-szőlő) ösz. fn. Virágzásban elkésett szőlőfürt, mely a többinél apróbb szemű, s Mártonnap körül érik meg. MÁRTONTELKE, erdélyi falu Felső Fehér m.; helyr. —telké-re, —n, —röl. MARTONVÁSÁR, mváros Fehér m.; helyr. - vásár-ra, ba, MARTONYI, falu Borsod m.; helyr. Martonyi-ban, -ból. MARTONYOS, falu Bács m.; helyr. Martonyos-on, —ról. MÁRTOGAT, (már-t-og-at) áth. m mártogattam, -tál, -ott. Gyakran, ismételve márt valamit. | ra, Gyertyát mártogatni. A szennyes ruhát vízbe márto- MARTOS, (mar-t-os) mn. tt. martos-t v. —at, gatni. A leves étket kenyérrel kimártogatni. Átv. ért. tb. -ak. Aminek martja, azaz partja van. Martos mondják magyar tánczosról, midőn a tánczosnőt le-patak, tó. Van ily nevü helység is Komáromvármelebuktatja, meg fölemeli. gyében a Nyitra martján; helyr. Martos-on, ra, -ról. MÁRTOGATÁS, (már-t-og-at-ás) fn. tt. mártogatás-t, tb. —ok, harm. szr. —a. Gyakori cselekvés, midőn mártogatnak valamit vagy valakit. V. ö. MÁR- | ra, MÁRTYÁNCZ, falu Vas m.; helyr. Mártyáncz—on, —ról. MARÚL, MARUL, (mar-úl) önh. m. marúl-t. MARTON, NAGY-, falu, KIS-, sz. kir. v. Menül, ficzamik, ficzamodik, kicsuklik, kirándúl. KarSopron m.; helyr. Marton-ba, -ban, -ból. ja könyökben, lába bokában kimarúlt. V. ö. MAR elavult gyök. MÁRTON, (1), (Mars-tól látszik eredettnek, midőn annyit jelent mint bátor, merész); férfi kn. tt. Márton-t, tb. ok, harm. szr. -ja. Martinus. Szent Márton napja, novemb. 11-dikén. Szent Márton hegye, máskép: Pannonhegye v. halma. Márton lúdja, melyet Márton napján ölnek, s mellcsontjából, és szr. —a v. —ja. A mészkőnek egyik tömött, finom, `MARÚLÁS, MARULÁS, (mar-úl-ás) fn. tt. ma rulás-t, tb. ok, harm. szr. -a. Menülés, ficzamodik, midőn valamely tag kirándúl a csuklójából. MÁRVÁNY, fn. tt. márványt, tb. —ok, harm. 125 MÁRVÁNYALAPZATMÁRVÁNYMÍVES MÁRVÁNYMUNKA- MÁS 126 MÁRV ÁNYMUNKA, (márvány-munka) ösz. fn. Mindenféle m ü, melyet márványkőből készítenek, pl. emlékoszlop, asztal, medencze. MÁRVÁNYMŰ, (márvány-mü) ösz. fn. 1. MÁRVÁNYMUNKA. és szilárd szövetü faja, melyet szép simára és fényesre lehet csiszolni. Színre nézve van tiszta fehér, egészen fekete, tarka, pettyes, csíkos, habos, eres stb. már vány. Márványkö. Márványból épített palota. Márványnyal kirakott folyosó, templom. Márványból állított emlék. Minthogy a márvány igen kemény, innen képes kifejezéssel: márvány szív, kebel, am. kemény, érzéketlen. Mert márványkö volna is a ked szíve, de megszánna, ha látná ked, mint vagyok." Mikes Kelemen levelei. Az igen síma testeket is márványhoz szokták hasonlítani. Sima, mint a márvány. Különö-nyos-t v.at, tb.ak. 1) Márványnyal bővelkedő, sen a szép fehér bőrt a fehér márványhoz, alabas-márványt termő, márványnyal kirakott. Márványos tromhoz hasonlítják. hegyek. Márványos falak, padolat, folyosó. 2) Márványhoz hasonló szinűre festett. Márványos könyvtábla. Szokottabban: márványozott. Alabastrom fehér nyaka." Faludi. MÁRVÁNYMŰVES, 1. MÁRVÁNYMÍVES. MÁRVÁNYNEMÜ, (márvány-nemü) ösz. mn. Afféle vagy olyanféle mint a márvány. MÁRVÁNYOS, (márvány-os) mn. tt. márvá MÁRVÁNYOZ, (márvány-oz) áth. m. márvá-2. 1) Márványkövel E szó egy a hellén uáquagos, latin marmor, né-nyoztam, tál, -ott, par. met Marmor, a tót mramor, franczia marbre, török kirak, behúz, beföd. A fürdök, nyári paloták padolamermer, persa marvah stb. nevekkel. Alapfogalomtát márványozni. 2) Márványt játszó, pettyes, csíkos, benne vagy az erős szövedék, melyet csak nagy erő-eres, habos szinekkel fest valamit. Meszelés helyett szakkal törhetni szét s ezen fogalmat az r festőileg márványozni a falakat. Papírt, bört márványozni. fejezi ki; vagy a vörös és általában fényes szín, mely uémely fajnak szinte egyik tulajdona. MÁRVÁNYALAPZAT, (márvány-alapzat) ösz. fn. Valamely műnek pl. szobornak,épületnek stb. ösz ves alapja márványból. MÁRVÁNYOZÁS, (márvány-oz-ás) fn. tt. márványozás-t, tb. —ok, harm. szr. -a. Cselekvés, midön márványoznak valamit. V. ö. MÁRVÁNYOZ. MÁRVÁNYOZAT, (márvány-oz-at) fn. tt. már-a. 1) Azon márványmű, ványozat-ot, harm. szr. MÁRVÁNYASZTAL, (márvány-asztal) ösz. fn. Márványkőből készült asztal. Márványasztalon olvas-melylyel valamit kiraktak, befödtek, ékesítettek, stb. 2) Festett mű, mely a márvány szinét utánozza. V. ö. MÁRVÁNYOZ. ni az aranyat, ezüstöt. MÁRVÁNYBÁNYA, (márvány-bánya) ösz. fn. Kőbánya, melyből márványt fejtenek vagy ásnak. MÁRVÁNYFEJTÉS, (márvány-fejtés) ösz. fn. Kőbányai munka, midőn a márványtömegből hasábokat szakgatnak ki. MÁRVÁNYOZÓ, (márvány-oz-ó) fu. tt. márványozó-t. Festö mives, ki márványszinre fest, tarkáz, pettyez valamit. MÁRVÁNYOZOTT, (márvány-oz-ott) mu. tt. MÁRVÁNYFURÓ, (márvány-furó) ösz. fn. A márványozott-at. 1) Márványkövekkel, lapokkal kirakőfaragók aczéleszköze, melylyel a márványkőben li-kott, födött, borított, ékesített. Márványozott falak, folyosók. 2) Márványt utánozó szinekkel festett. Márványozott bör, papir. kakat csinálnak. MÁRVÁNYKÉP, (márvány-kép) ösz. fn. 1. MÁRVÁNYSZOBOR. MÁRVÁNYKÖ, (1), (márvány-kő) ösz. fn. MÁRVÁNY. 1. MÁRVÁNYKŐ, (2), puszta Gömör m.; helyr. Márványkő-re, —n, —ről. MÁRVÁNYKÖTÉS, (márvány-kötés) ösz. fn. Könyvtábla, mely márványozott, azaz márvány módjára habos, pettyes papirral vagy bőrrel van borítva. MÁRVÁNYTÖMEG, (márvány-tömeg) ösz. fn. Tömörült márvány darab. MÁRVÁNYZAT, 1. MÁRVÁNYOZAT. MÁRVÁNYKÚPCSIGA, (márvány-kúp-csiga) MÁS, (1). mn. és fn tt. más-t, tb. -ok.Hasonlíösz. fn. A kúpcsigák egyik faja, melynek szép barna, tásra vonatkozik,mely által bizonyos pontban viszonyívastag, erős, és fényes tekenőjét, illetőleg tülkét hó-tott személyek vagy dolgok és tulajdonságaik között fehérségü szívded pettyek tarkítják. (Conus marmo- különbséget teszünk, vagyis azonosságukat tagadjuk. ratus). 1) Mint főnévi helyettes jelent minden személyt, bizoMÁRVÁNYLAP, (márvány-lap) ösz. fn. Már-nyos határozott személyen vagy személyeken kivül, ványkőből alakított lap, vagy tábla. Márványlapok-pl. Nem én küldöttem pénzt, hanem más. Másnak szól kal terített padolat, folyosó. Márványlapra vésett a levél, nem neked. Öt szeretem, és kivüle senki mást. sírirat. Azt tudjuk mi is, mások is. Az a ti dolgotok, nem másé. MÁRVÁNYMÍVES, (márvány-míves) ösz. fn. Péteréken kivül voltak ott mások is. Kövérebb a más Kö- vagy képfaragó, ki márványból különféle műve-diszna vagy szalonnája. (Km. latinul : Vicinum pecus ket, pl. síremlékeket, szobrokat, edényeket stb. készít. plenius uber habet). |