Oldalképek
PDF
ePub
[blocks in formation]

mély völgyben nyúlik el, Barbacs Sopronvárm. Barócs széles ér, Mátyusföldén, Szémő és Andód között. Mély fekvése van Marót határának is Vizsegrádhoz közel.

[blocks in formation]

MARCZONA, (mar-cz-on-a) mn. tt. maroconát. Molnár A. értelmezése szerént feroculus, ferocicus, bestiola. E szerént alapfogalom benne az apróbbszerü marás, harapdálás, s tulajdonkép kisebb fenevaMARCZAL, (3), falu Nógrád m.; helyr. Mar- dakra illő. Szélesb ért. fenevadak módjára kegyetczal-ba, -ban, -ból.

[blocks in formation]

lenkedő. Marczona vadnépek. Marczona ellenség. Néha am. mérges szavakkal, csipős nyelvvel másokat rágalmazó. Marczona felelet. (Faludi). Általában am.

MARCZALHÁZA, falu Komárom m.; helyr. zordon. -házá-ra, —n, —ról.

tb.

MARCZALI, (1), (marczal-i) mn. tt. marczali-t,

- ak. Marczalból való, arra vonatkozó stb. Marczali csik, hal, rák.

MARCZALI, (2), mv. Somogy várm.; helyr. Marczali-ba, -ban, —ból.

MARCZALSZÁLLÁS, puszta Komárom m.; helyr. - szállás-ra, on, -ról.

MARCZALTŐ, mváros Veszprém m.; helyr. Marczaltő-re, -n, -ről.

MARCZANG, 1. MARCZONG.

MARCZANGOL, (mar-cz-an-g-ol) gyak. áth. m. marczangolt. Mardosva tép, szakgat. Az üzőbe vett szilaj ökröt marczangolják a szelindekek. A lódögöt éhes ebek marczangolják. Kése nem lévén fogaival marczangolja a húst. A farkasok szétmarczangolták az utast.

[ocr errors]

Benn pedig elméjét friss gond veri hajtja,
Marczona józanság hidegen csúsz rajta.
Buda halála (Arany J.-tól).)

MARCZONASÁG, (mar-cz-on-a-ság) fn. tt. marczonaság-ot, harm. szr. -a. Molnár A. szerént, ferocitas pusilla, azaz kisebbszerü vadság, kegyetlenség, milyen a kisebb fenevadaké, vagy a dühösségre fakadt gyávább állatoké és embereké, kik a náloknál gyöngébbeken, vagy legyőzött ellenségen mintegy gyönyörből kegyetlenkednek.

MARCZONG, (mar-cz-on-g) gyak. áth. m. marczong-tam, -tál, ott, htn. — ni v. — ani. Ezen ige, ha alakját veszszük, önható értelműnek látszik, mint dühöng, csaponp, tátong, kereng stb. De a régi írók, nevezetesen Molnár A. és Pázmán tekintélye szerént átható, s am. marva, harapdálva tépdes, szakgat va

MARCZANGOLÁS, (mar-cz-an-g-ol-ás) fn. tt. marczangolás-t, tb. ok, harm. szr. a. Marva, ha-lamit. A farkasok marczongják a megtámadt csikót, lorapdálva tépése, szakgatása valaminek.

MARCZEL, férfi kn. 1. MARCZAL (1). MARCZI v. MARCZIN, a ,Márton' férfi kn. kicsinzője.

MARCZIBÁN, jelennen családnév, különben a törökben vagyis persában: merzibán, am. határúr (merz határ és bán= úr), a német Markgraf, magyarosan: örgróf.

vat. A tigris marczongja a juhot. Néhutt: marczang.

MARCZONGAT, (mar-cz-on-og-at) áth. m. marczongat-tam, tál, ―ott, par. marczongass. 1. MARCZANGOL.

MARCZONGOL, 1. MARCZANGOL.

MARDALÓDIK, (mar-d-al-ó-d-ik) belsz. m. mardalód-tam, -tál, -ott. Egymást marja. Mardalódnak a válu mellett összeröffent disznók. Szokottabban: marakodik, egymást mardossa.

MARCZIGÁL, (mar-cz-ig-ál) gyak. áth. m. marczigál-t. Apró, és gyakori marásokkal tép, szakgat valamit. Alakra nézve olyan mint ránczigál, mely am. MARDOS, (1), (mar-d-os) gyak. áth. m. maraprózva és gyakran ide oda rángat. Értelemre legro- dos-tam, tál, ott, par. s. Gyakran, vagy folylegro-dos-tam, konabb hozzá a rágicsál. Mindkettő leginkább nétonosan mar valamit. A megtámadt és üzőbe vett lomely apró állatokról használtatik, milyenek az egevat mardossa a farkas. Az éhes ember saját kezét mardossa. Átv. ért. valakit kíméletlen, igen sértő nyelvrek, patkányok, evetek stb. vel rágalmaz. Képes kifejezéssel mondatik az öntudatról, mely a gonosztevőt kínozza, gyötri. Mardossa lelkét a gonosztettek érzete.

MARCZIGÁLÁS, (mar-cz-ig-ál-ás) fn. tt. marczigálás-t, tb. —ok. Apró és gyakori marásokkal tépés, szakgatás.

ra,

MARCZIHÁZA, falu Bihar m.; helyr. -házá

-n, -ról.

MARCZINFALVA, falu Abauj m.; helyr. Marezinfalvá-n, -ra, —ról.

MARDOS, (2,) erdélyi falu Meggyes székben, helyr. Mardos-ra, on, -ról.

MARDOSÁS, (mar-d-os-ás) fn. tt. mardosás-t, tb. ok, harm. szr. -a. Valaminek gyakori marás általi tépése, szakgatása. V. ö. MARÁS. Képes kifeMARCZIPÁN, 1. MÁRCZAFÁNK. A fánk más-jezéssel: lélekmardosás, az öntudatnak kinzó gyöt

kép: pánk, pánkó, tehát marczipán tulajdonkép am. marczipánk. Némelyek szerént olasz eredetű, Marco vagy Marzo névtől és pane (kenyér) szótól. Mások szerént első része a latin-hellen máza mely (a Faber-féle,Thesaurus' szerént) olajjal vagy tejjel gyúrott tésztát jelent. Különbözik : Marczibán.

MÁRCZIUS 1. MARTIUS.

relmei.

MARDOSÓ, (mar-d-os-ó) mn. tt. mardosó-t. 1) Mondjuk állatról, mely gyakran mar, vagy mely marni szeret. Idegeneket mardosó házi eb. Mardosó kígyók. 2) Átv. ért. sértő szavakkal másokat bántó, rágalmazó. Mardosó gúnybeszéd. 3) Képes kifejezéssel: mardosó öntudat, lelkiesméret, lélekmardosó kínok.

[blocks in formation]

SÁS.

MARDOZÁS, (mar-d-oz-ás) fn. Lásd: MARDO

[blocks in formation]

MARHA, (mar-h-a) fn. tt. marhát. 1) Tulajd. ért. gazdasághoz tartozó mindenféle házi állatok, meMARDSINA, erdélyi falu Fogaras vid.; helyr. lyek valamely jövedelmet szolgáltatnak, mint: ökrök, Mardsiná-ra, -n, -ról.

tehenek, lovak, szamarak, juhok, disznók, ludak, ré

MÁRÉFALVA, erdélyi falu Udvarhely székben; czék, tyúkok stb. A kutyát, macskát nem számítják helyr. Máréfalvá-ra, —n, — ról.

MARÉK, (mar-ék) fn. 1. MAROK.
MÁRFA, falu Baranya m.; helyr. Márfá-ra,

-n, -ról.

MÁRGA, fn. tt. márgát. Porhanyó, morzsolé kony agyagból és mészföldből álló, kövér, fehérszür

ide. Szarvas, gyapjas, sörtés, vonó, gulyabeli, vágó, hízó marha. Apró, tollas, szárnyas marha. Sovány, rosz marha. Jó marhának könnyü vevőt találni. (Km.). Ki

nek esze nincs, nagy marhája sincs. (Km.). Marhákat

akolban, mezőn, legelön tartani. A marhát dögvész ellen óvni. Mint gyűnév jelent baromesordát, nyájat. A tar

ke,vagy fehéres, vagy sárgaszinü földnem, melyet kü-lókat járja a marha. Marhát hajtani a vásárra. 2) lönösebben sovány,homokos telkek trágyázására és javitására lehet használni. A latin marga-val azonos. Ro

konnak látszik a,morzsa',,morzsol' morzs gyökével.

V. ö. MORZS.

MÁRGAAKNA, (márga-akna) ösz. fn. Akna, melyből márgaféle földet ásnak. V. ö. MÁRGA.

MÁRGABÁNYA, (márga-bánya) ösz. fn. 1. MÁR

GAAKNA.

Minthogy az ősi nomád korszakban a népek fő java barmokban állott, innen, a régiebbek nyelvén, jelent

általán jószágot, vagyont, birtokot. Így Verbőczi régi

magyar fordításában letett marha, am. res depositae, minden egyébféle marha, am. aliae quaelibet res, ingó marhák, am. res mobiles. Egy kakas talála egy drága kevet, és monda: Minek találok én ilyen fénes

marhát ?" Pesti G. meséi. Pázmánnál: egyházi marha, bona ecclesiastica. Ilyenek továbbá: ezüst marha, kal

MÁRGANEMŰ, (márga-nemű) ösz. mn. A már-már marha, jegymarha stb., valamennyien a régieknél. gaföld neméből való, a márgához némi tulajdonságaira nézve hasonló. Márganemü trágyaföld.

MÁRGÁS, (márga-as) mn. tt. márgás-t v. at, tb.ak. Márgával vegyített, bővelkedő, vagy márgával trágyázott, javított. Márgás vidék. Márgás földek. V. ö. MÁRGA.

MÁRGATELEP, (márga-telep) ösz. fn. Réteg vagy tömeg a földben, mely márgarészeket tartalmaz.

MÁRGÁZ, (márga-az) áth. m. márgáz-tam, -tál, -ott, par. z. Márgával meghord, javít, trágyáz. Márgázni a sovány, homokos földet.

MÁRGÁZÁS, (márga-az-ás) fu. tt. márgázás-t, tb. ok, harm. szr. -a. Cselekvés, midőn valamely földet márgával trágyáznak, javítnak.

Arany J.,Buda halála czimü költeményében, mint-
egy a régiséget utánozva szintén használja ez érte-
lemben :

Mint a hajós (mondják), ha támad a vihar,
Engeszteli önként becses marháival."

Innen van, hogy ma is némely tájakon megfordítva
a marhát jószág-nak nevezik. A jószágnak nincs lege-
lője, nincsen ára. Döglik a jószág. Hasonló hang- és
értelemviszonyban állanak a latin pecus, peculium,
pecunia. A régi német nyelvben is a Vieh nem csak
barmot, hanem kincset is jelentett, 1. Adelung. 3) Al-
jas nyelven, megvetőleg mondják durva indulatu,
vagy buta, ostoba, vagy idomtalan nagy testű ember-
ről. Nagy marha vagy. Nagy marha ember.

MARGIT, (latin eredetű s gyöngyöt jelent); Mi elemzését illeti, gyöke mar, melyből a képnői kn. tt. Margit-ot. Margareth. Szent Margit IV-dik | zővel lett mara s h közbevetve marha. Így alakultak : Béla király leánya. Sz. Margit élete. Szapora Margit | porha v. purha, turha, börhe, csürhe stb. Értelemre és beszéde. (Km.). Máskép: Margita, kicsinyezve: Mar- hangra megegyezik ezen gyökkel a barom gyöke bar, gitka. E nevet több helységek viselik. miért apró marha és baromfi egyet jelentenek. LegMARGITA, mváros Bihar m.; helyr. Margitá-ra, valószinübb, hogy mindegyikben alapfogalom a moz

n,

gás, járás, mint egyik lényeges különböztető jegyc

- ról. MARGITFALU, falu Szepes m.; helyr. fulu- | az állatnak általán véve, s a mar, mint mozgást jeba, -ban, -ból.

MARGITKA, kicsin, fiatal Margit. MARGITTA, NAGY—, falu Torontál m.; helyr. Margittá-ra, -n, -ról.

MÁRGÓ, fn. tt. márgó-t. Márványgolyó, milyen nel a gyermekek játszani szoktak. Úgy látszik, öszve van húzva a márvány és golyó szókból.

ra,

lentő gyök megvan a marúl igében, mely am. menül, ficzamik, pl. kimarúlt a karja; a bar pedig szintén ro| kon értelemmel járást jelent a barangol, baracskál. barlag (ballag) igékben. A bar gyökhöz rokon a latin brutum,s mozgásra vonatkozik a jumentum,azaz iumentum, az eo igétől, mint a jugum, magyarul járom a mozgást jelentő jár igétől. ,Marha' Dankovszky sze

MARGONYA, falu Sáros m.; helyr. Margonyá-rént megvan az illir nyelvben is.

—n, —ról.

MARHAÁLLÁS, (marha-állás) ösz. fn. Kerítés

111

MARHAALLOMÁNY - MARHA DÖG

MARHAEPE

MARHAKUPECZ

112

vagy akol, melybe a marhákat delelésre vagy éjjelre, a nagy hőség és szárazság idején az úgynevezett százvagy nyugvásra stb. behajtják. rétü paczal megromlik. 2) A betegségben elhullott marha teste, hullája.

MARHAÁLLOMÁNY, (marha-állomány) lásd:

MARHASZÁM.

MARHAAPRÓLÉK, (marha-aprólék) ösz. fn. Általán a felkonczolt marhának végtagjai, mint körmei, lábszárai, fülei, farka, továbbá némely belső részek, mint : máj, paczal, stb. Az apró marhában a máj, zúza, szárnyak, lábak stb.

[blocks in formation]

MARHAATKA, (marha-atka) ösz. fn. Kullánes-feje, féle féreg, mely a szarvasmarhák szőre, vagy juhok gyapja közé veszi magát. V. ö. ATKA.

MARHABEHAJTÁS, (marha-be-hajtás) ösz. fn. Különös ért. a tilalmasban talált marhának a károsodott fél által tettleges elvétele és magához hajtása, hogy a kár megtéritéseig zálogul szolgáljon. BÉRLET, (marha-bérlés V. -bérlet) ösz. fn. Haszonbér neme, midőn valaki más marháinak hasznát veszi és ezen haszonvételért

MARHABÉRLÉS

V.

bizonyos árt fizet, vagy valamely szolgálatot teszen, melyeket azonban ugyanazon minőségben pl. korban kell bármikor visszaadni, mint mikor átvette.

MARHABŐGÉS, (marha-bőgés) ösz. fn. A szarvasmarhának természeti erősb hangja, vagyis ily hangjának hallatása.

MARHABÖGÖLY, (marha-bögöly) ösz. fn. A bögöly nevü légynek azon faja, mely különösen a szarvasmarhákat lepi meg, és néha bőszülésig kergeti, kínozza. V. ö. BÖGÖLY.

MARHABÖR, (marha-bör) ösz. fn. Szoros ért. a szarvasmarha lenyúzott böre; ökörbör, tehénbőr, borjubör, bikabör. Marhabőrökkel kereskedni. Néha jelenti a kikészített bőrt is.

MARHABÜZ, (marha-büz) ösz. fn. A szarvasmarha kigőzölgéséből eredő sajátságos bűz.

MARHACSAPÁS, (marha-csapás) ösz. fn. Azon törött út, vagy vonal, melyet az egymás után menni szokott marhák nyomai képeznek. Úgy látszik, hogy itt a csapás am. tapás, a tap gyöktől. V. ö. CSAP, CSAPÁS.

MARHAFÜL, (marha-fül) ösz. fn. A marhának füle. Marhafülekből fözött kocsonya.

MARHAHAJTÁS, (marha-hajtás) ösz. fn. 1) Általán, cselekvés, midőn valaki valahová marhákat terel. 2) Különösen am. marhalopás.

MARHAHAJTÓ, (marha-hajtó) ösz. fn. 1) 1. HAJCSÁR. 2) Ki orozva, vagy erőszakosan más marháját elhajtja, marharabló.

MARHAHIZLALÁS, (marha-hizlalás) ösz. fn. Szarvasmarháknak, melyek bénaságuk főleg pedig öregségök miatt, igáztatásra avagy tenyésztésre nem alkalmasak, vágószékre eladás végett bővebb élelmezése.

MARHAHÓLYAG, (marha-hólyag) ösz. fn. A négylábu marhának vízhólyaga. Marhahólyagból csinált dohányzacskó, erszény. Marhahólyaggal bekötni az üvegek száját. V. ö. HÓLYAG.

MARHAHÚS, (marha-hús) ösz. fn. Szoros ért. a levágott ökörnek, vagy tehénnek húsa. Néhutt, nevezetesen túl a Dunán általán tehénhúsnak mondják. Marhahús föve, paprikásan, gulyásosan. Részek szerént szegy,mely a melléből van (Brust, weiche Brust); szegyfej (Brustkern); hasaalja; tarja, a nyakától a három első bordáig véve, nyaka tarja (Halskarb), világos tarja (Kernkarb); far, fartő, hosszú fartő (lange Schwanzel), rövid fartő, (Hievel-Schwanzel); czimer, azaz czombja, hátszín (Ried); lapiczka (Schulter); felsár (Oberschal); dagadó (Bauch-fleck) stb.

MARHAHÚSLÉ, (marha-hús-lé) ösz. fn. Lé, melyben bizonyos járulékokkal marhahúst föztek. Zsiros, sovány marhahúslé. V. ö. MARHAHÚS.

MARHACSONT, (marha-csont) ösz. fn. Szoros ért. a szarvasmarha csontja. A marhacsontokból kifőzni a velőt. Marhacsontokat égetni, és porrá törni, 1. MARHAHÚSLÉ.

[blocks in formation]

MARHAHÚSLEVES, (marha-hús-leves) ösz. fn.

[blocks in formation]
[blocks in formation]

MARHALÁB, (marha-láb) ösz. fn. A szoros ért. vett marhának, nevezetesen ökörnek, tehénnek lába. Kocsonya apróra vagdalt marhalábból.

LEBENYE.

[blocks in formation]

m. ökrök, tehenek,lovak, juhok stb. számára. V. ö. TAKARMÁNY.

MARHATARTÁS, (marha-tartás) ösz. fn. A

MARHALEBENYE, (marha-lebenye) ösz. fn. 1.,marha' név alatt értett marhafajoknak takarmányozása; szélesebb értelemben annyi is mint marhatenyésztés.

MARHALEGELŐ, (marha-legelő) ösz. fn. Legelő, melyen szorosabb ért. vett marhák élődnek, különböztetésül a libamezőtől, vagy ingoványos zsombékoktól, melyeket különösen a disznók járnak. Mátyusföldén: baromélő. Az ökrök legelője különösen:

[blocks in formation]

MARHALOPÓ, (marha-lopó) ösz. fn. 1. MARHAHAJTÓ. 2)

MARHANYELV, (marha-nyelv) ösz. fn. A szorosb ért. vett marhának nyelve. Ökörnyelv, tehénnyelv, borjunyelv. Füstölt marhanyelv tormával, eczettel.

MARHAÓL, (marha-ól) ösz. fn. Ól, melybe a marhákat rekesztik, bekötik. V. ö. ÓL, DISZNÓÓL, TYÚKÓL.

MARHATENYÉSZTÉS, (marha-tenyésztés) ösz. fn. A négylábu marhák, ú. m. ökrök, tehenek, juhok, lovak, disznók szaporítása, különösen gulyák, ménesek, nyájak, kondák által. Szorosb ért. szarvasmarhák szaporítása.

MARHATENYÉSZTÉSI, (marha-tenyésztési) ösz. mn. Marhatenyésztésre vonatkozó, azt illető. Marhatenyésztési gazdaság, kiadások, jövedelem.

MARHATENYÉSZTŐ, (marha-tenyésztő) ösz. fő- és mn. Gazda, ki különösen marhák tenyésztésével foglalkodik.

MARHATIZED, (marha-tized) ösz. fn. Tizedadó neme némely marhafajokból, különösen aprómarhákból, mely már nálunk megszünt.

MARHAVÁGÁS, (marha-vágás) ösz. fn. A leütött szarvasmarhának feltagolása, s darabonként kimérése.

MARHAVÁGÓ, (marha-vágó) ösz. fn. 1) SzeMARHAŐRZŐ, (marha-őrző) ösz. fn. Személy, mély, nevezetesen mészáros, ki a szarvasmarhát ki marhákra, főleg legeltetéskor, őrizet végett felü-agyonüti, felkonczolja, és kiméri. 2) Fejsze, melygyel; s ha különösen lőszerrel is fel van fegyverkez lyel a szarvasmarhát agyon ütik. Azon szerszám neve, máskép: marhacsősz. ve, melylyel a leütött barmot konczolják, tagló.

[blocks in formation]

MARHAPECSENYE, (marha-pecsenye) ösz. fn. 1. MARHASÜLT.

MARHÁS, (mar-h-a-as) mn. tt. marhás-t v. — at, tb. —ak. 1) Marhákkal bővelkedő, széles ért. véve. Marhás hajó, áruval, eleséggel terhelt hajó. 2) Szorosb. ért. szarvasmarhákkal biró. Marhás gazda. V. ö. MARHA.

MARHASÜLT, (marha-sült) ösz. fn. A marhahúsnak bizonyos részei sülve, mint vesesült, fehérsült, rostélyos, felsár v. felsál.

MARHASZÁM, (marha-szám) ösz. fn. Egy vagy több marhafajnak öszves száma, öszves mennyisége. MARHASZĖM, (marha-szém) ösz. fu. 1) Tulajdon értelemben a szarvasmarhának szeme. 2) 1. ÖKÖRSZEMFŰ.

MARHASZÍV, (marha-szív) ösz. fn. A négylábu marhák, különösen szarvasmarha szíve.

MARHASZÖR, (marha-ször) ösz. fn. A szarvasmarhának szőre. Marhaszörrel tömött derekaly, vánkos, pamlag.

MARHASZÜLESÉG, (marha-szüleség) 1. MAR

HATAKARMÁNY.

MARHATAKARMÁNY, (marha-takarmány) ösz. fn. Takarmány, azaz szüleség a négylábu marhák, u. AKAD. NAGY SZÓTÁR. IV. KÖT.

|

MARHAVÁM, (marha-vám) ösz. fn. Vámadó, vámdíj, melyet valamely vámvonalon áthajtott mar

[blocks in formation]
[blocks in formation]

MARI, női kn. tt. Marit. Mária kicsinzője. Más

kép: Maris, Mariska, Marcsa, Marika, Manyi, és a ,Mari'-ban levő némely betühangok áttételével : Irma.

MÁRIA, (héber nyelven ; am. keserűség, keserv, mások szerént Mózes nővérétől vette eredetét, mely szóval egyezik az arab Merjemi név is); női kn. tt. Máriát. A héberektől kölcsönözött, s a keresztényeknél köz ismeretben és divatban levő név, főleg azon oknál fogva, mert Idvezítőnk anyja viselte, ki a magyaroknál máskép: Szűz Mária, Boldogságos szüz, Boldogasszony, Szüz anya, Isten anyja czímekkel illettetik. Azon tiszteletnél fogva, melyben

8

[blocks in formation]

Krisztus anyja különösen a római és görög keresztény egyházban áll, több innepek hivatnak e névről, ú. m. január 23. Mária v. Boldog asszony eljegyzése; február 2. Gyertyaszentelő Boldogasszony napja, azaz Mária tisztulása; mart. 25. Gyümölcsoltó Bold. napja, vagyis az angyali idvezlet hirdetése; fekete hét pénteknapján, fájdalmas Szűz v. hét fájdalmu szüz Mária, julius 2-án Sarlós Bold. napja; augusztus 15. Nagy Bolgogasszony hava, máskép Mária mennybemenetele, sept. 8-án Kisasszony napja, azaz Mária születése; utána való vasárnapon Mária v. Boldog asszony neve napja; decemb. 8-án Boldogasszony fogantatása. A hónapok közöl kettő neveztetik róla: Boldogasszony hava, azaz január, és Kisasszony hava, augustus. A nép némely virágokat és növényeket nevezett el róla, milyen az illatos Mária levele. Viselik e nevet több helységek is.

MÁRIAFALVA, falu Vas m.; helyr. —falvá-ra,

[blocks in formation]

MÁRIAKÉP, (Mária-kép) ösz. fn. Kép, mely az Idvezítő anyját ábrázolja.

[ocr errors]
[blocks in formation]

MARJÍT, MARJIT, (mar-j-it) áth. m. marjit-ott, htn. -ni v. —ani, par. -8. Valamely tagot csuklójában kimozdít, kimenyit, kificzamít. Gyöke a mozgást jelentő mar. V. ö. MAR, elavult gyök.

MARJÚL, (mar-j-úl) önh. 1. MARÚL.

MÁRK, (1) férfi kn. tt. Márk-ot. A négy evangéliomírók egyikének neve. Marcus. Búzaszentelő Márk napja. A latinban vagy marcus-tól eredett, midőn pőrölyt, vagy a mas (gen. maris) szótól lett elsőben maricus, midőn férfiast jelentene.

— on,

MÁRK, (2), falu Zemplén m.; helyr. Márk-ra,

-ról.

MÁRKA, fn. tt. márkát. Sulymérték (fél font) melylyel főleg aranyat és ezüstöt mérnek. Egy márka arany 24 karatot teszen, és egy karat 12 szemert (grant). Hajdani időkben külföldön egy ezüst márka nyolcz obont (uncziát) vagy 16 latot tett, s egy unczia egy tallért. De ezen számitás a 14-dik században megváltozott, s már ekkor egy ezüst márka csak három forintból állott. A mostani új pénzláb behoza

tala előtt a finom kölni márka tizenhárom szász tal

lért és nyolcz garast, vagy tizennégy porosz tallért, vagy 20 conventiós forintot tett. A régi magyar iratokban a márka (latinul: marca) girá-nak neveztetik. L. GÍRA.

MARKAFALVA, falu Trencsén m.; helyr.

MÁRIANAP, (Mária-nap) ösz. fn. Minden innepnap, mely Mária tiszteletére rendeltetett. V. ö. MÁRIA. MÁRIÁS, (mária-as) fn. tt. máriás-t, tb. ok,-falvá-ra, —n, —ról. harm. szr. —ɑ. Régi magyar pénz neme, melyből három darab egy vonás forintot tett, s egy-egy tizenhét ezüst krajczárt ért.Nevét a rajta levőMária képtől kapta. MÁRIAUDVAR, puszta Moson m.; helyr. —-udvar-ra, -on, -ról.

MÁRIAVÖLGY, falu Pozsony, puszta Fehér m.; helyr. -völgy-re —ön, -ről.

MÁRIG, (már-ig) ih. Már is ily hamar. Márig

bele untál a munkába?

MARIKA, MÁRIKA, MARINKA, MARISKA, tt. Marikát, Marinkát stb. 1. MARI.

MARIN, NAGY MARIN, fn. tt. marin-t, tb. -ok. A székelyeknél am. tályog, fültön, nyakszirten vagy egyebütt keletkező nagy csomós kelés (Kriza J.). Eredete homályos, hacsak a ‚marúl' v. ‚marju‘ ige mar v. marj gyökét nem veszszük itt is alapul. MARIS, tt. Maris-t, tb. ok; 1. MARI. MÁRIS, (már-is) ösz. ih. 1. MÁRIG. MARIZSGÁL, (mar-izs-g-ál) kics. gyak. áth. m. marizsgál-t. 1) Valamit apróra marogat. 2) Valamit marokkal fogdos, nyomdos.

MARIZSGÁLÁS, (mar-izs-g-ál-ás) fn. tt. marizsgálás-t, tb. —ok, harm. szr. -a. Cselekvés, midön valamit marizsgálunk.

MARJ, (mar-j) fn. tt. marj-at. Értelmére nézve 1. MAR, (2), fn. A j toldalék hang, mint az orj, eperj, szederj, karéj, taréj s némely más szókban.

MARJA, KIS—, 1. a K-ban; NAGY—, ÚJ puszták, Bihar m.; helyr. Marjá-ra, -n, -ról. MARJÁNCZ, puszta Somogy m.; helyr. Marjánez-ra, —on, — ról.

MARKAKÖPI, 1. MARKAPÖKI.

MARKAPÖKI, (marka-pöki) ösz. mn. és fn. Gúnyosan szólva am. hetvenkedő, dicsekedő, magát hányóvető, különösen ki magát bátornak, vitéznek, vállalkozónak hirdeti,de csak szájjal az,nem pedig tettel. Erről t. i. mondani szokás, hogy pöki a markát, mint az erős kézi munkához készülő ember szokott tenni. MARKASZ, falu Heves m.; helyr. Markasz-ra, -on, -ról.

MARKÁSZ, (mar-ok-ász) ön. és áth. Szokottab ban 1. MARKOLÁSZ.

MÁRKASZÉK, faluk Bihar és Kraszna m.; helyr. — szék-re, —én, —ről.

MARKGRÓF, törökmagyarosan: marczibán, 1.

ÖRGRÓF.

zá-ra,

ra,

MARKHÁZA, puszta Nógrád m.; helyr. há

-n, -ról.

MARKÓ, (1), 1. MÁRK.

MARKÓ, (2), falu Veszprém m.; helyr. Markó-n, -ról.

MARKÓCZ, faluk Somogy és Vas m.; helyr. Markócz-ra, -on, —ról.

MÁRKOD, erdélyi falu Maros székben; helyr. Márkod-ra, -on, -ról.

MARKOL, (mar-ok-ol) áth. m. markol-t. Valamit marokkal megfog, marokba szorít. Kardot, kapát, kaszát markolni. Verekedésben megmarkolni az ellenfél üstökét. Belemarkolní a zsákba. Kimarkolni néhány huszast az erszényből. Felmarkolni a vágott dohányból néhány pipára valót. V. ö. MAROK,

« ElőzőTovább »