Oldalképek
PDF
ePub
[blocks in formation]

ra, v. pandóra, v. pandúra, francziául: mandoline, v. mandole, pandore. Tájdivatosan nálunk némi betüáttétellel tambura, is, mely persa nyelven is tanbur.

MANDURKA, mn. tt. mandurkát. Kevesbbé ismeretes tájszó, s am. kicsinke, vagy mint néhutt túl a Dunán mondják, pindurka, piczurka s amaz hihetőleg hangváltozat által emez elsőből alakult : pindurka, pandurka, mandurka. Ily átalakulási viszony létezik a piszmog, paszat, és maszat között. Egyébiránt rokon az olasz miniatura, franczia miniature szókkal, melyek ismét a latin minutus származékai.

MÁNFA, falu Baranya m.; helyr. Mánfá-ra,

-n, -ról.

MÁNG, székely tájszó; 1. MÁR.

MANGA, (man-ga) fn. tt. mangát. Így nevezik Bodrogközben a kompon, vagyis hidas hajón levő evezőt. Legrokonabb hozzá a mankó, melyhez csak ugyan markolatára nézve hasonló.

MANGALÉTA, fn. tt. mangalétát. Szuronyos hosszu puska. A bayonette után alakított panganét-ból látszik módosítva. Talán a hórihorgas embert jelentő langaléta tájszó is innen vette eredetét.

MANGALICZA, fn. tt. mangaliczát. Rövid testü, gömbölyű, hízodalmas, kövér disznófaj, milyenek a bakonyiak. Gömbölyübben ejtve: mongolicza. Kövér mint a mangalicza. (Km.). Eredeti jelentésére nézve 1. MAN. Mi elemzését illeti, talán öszve van téve a

gömbölyüt jelentő man és gicza (így hívják Bakonygömbölyüt jelentő man és gicza (így hívják Bakonyban a disznót) szókból: mangicza, s az al utóbb csúsz

hatott be, mint a mángol szóba az or, és lett mángorol. Kapnikbányai tájnyelven: mangó, 1. ezt. Egyezik vele a szerb mangulicz, mangulicza, melynek különben a szerb nyelvben hasonló értelmi rokona

nincsen.

MANGÓ, fn. tt. mangó-t. Lőrincz K. szerént a kapnik bányai szójárásban am. mangalicza; s talán ennek vagy a rövidebb mangicza öszvetételnek rövidülete.

MÁNGOL, (máng-ol) áth. m. mángolt. Bizonyos testeket, nevezetesen vászonszöveteket, ruhákat, bőröket stb. henger által kisimít, kiegyenget. Fehér ruhát mángolni. Kikészített böröket mángolni. Megegyezik vele a német mangen, melyet Adelung közvetlenül a középkori latin mango, s közvetőleg a görög uáravov és latin machina szókkal rokonít. Minthogy a mángolás hengerded gömbölyű eszköz által törté nik, mi magyarok azt a mancs, mankó és mangó, továbbá monyorú szókkal állíthatjuk öszve.

MÁNGOLÁS, (máng-ol-ás) fn. tt. mángolás-t, tb. — ok. Cselekvés, midőn valaki mángol valamit. Mángolásban elfáradni. V. ö. MÁNGOL.

[blocks in formation]

széje három metszésü, bokrétája nincs, magva egy a bogyóvá vált csészében. (Blitum).

MÁNGOR v. MANGUR, fn. tt. mángor-t v. mangur-t, tb. ok, harm. szr. -a. Molnár A. szerént teruncius, fillérféle kis pénz, és mica, azaz morzsa, vagyis kicsike töredék, rész valamiből. Törökül is manghir am. fillér. Wuk Stephanovicsnál mangura szintén kis pénznemet jelent.

MÁNGORLÁS, MÁNGORLÓ, MÁNGOROL, I. MÁNGOLÁS, MÁNGOLÓ, MÁNGOL.

MÁNGORNYI, (mángor-nyi) mm. tt. mángornyi-t, tb.ak. Oly kicsi, mint a mángor nevü kis pénz. V. ö. MÁNGOR.

MANGUR, 1. MÁNGOR.

MANGURA, fn. tt. mangurát. Kenessey Albert szerént mind a tiszai mind a dunai hajósoknál am, futó zátony, mely valahol rögtön képződött, majd hamar el is tünik.

MANIGA, falu Nyitra m.; helyr. Manigá-ra, -n, -ról.

MANKA, Heves vármegyei tájszó: 1. MANGA

LICZA.

MANKÓ, (man-kó) fn. tt. mankó-t. Széles ért. fejes bot, melynek végén csomó vagy görbe hajlás van. Molnár A. szerént latinul: scipio. Szorosb ért. támaszbot, melylyel a sánták, bénák, nyomorékok a járásban segítik magukat. Hónali mankó, melyet hón alá vesznek. Kézi mankó, melyet kézben tartanak.

mankó lényegéhez tartozik, hogy támaszos vége többékevesbbé öblös görbeségü legyen, honnan a közmondás is: A beszédnek egyenese jó, s a mankónak horgasa. Dunán túli tájszokás szerént bankó, melyhez közel állnak a bunkó, buczkó, kerekdedet, gömbölyűt jelentő szók. V. ö. MAN. A hajósoknál a csáklya, evező stb. végén az egésznek hosszával keresztben álló darab fa, tehát am. fogantyú, markolat; de ez értelemben alkalmasint az olasz manico-ból módosult.

Térd- vagy lábmankó, mely a térdhez van csatolva. A

MANKÓCZ, (1), (man-kó-ocz) fn. tt. mankócz-ot. Igen kövér lúdfaj Amérikában, melynek igen nagy torka, hosszú, s elül görbe kanala, rövid és borzas tollu szárnyai, és igen hátraálló lábai vannak. (Plautus pinguis). Ha alapértelmeül a kövérséget veszszük, rokona a mangalicza.

MANKÓCZ,(2) falu Bars m.; helyr. Mankócz-ra, -on, --ról.

MANKÓFEJ, (mankó-fej) ösz. fn. A mankó nevü támaszbotnak bunkós, vagy görbésen, öblösen felhajló vége, mely támaszul és tartalékul szolgál. MANKÓLÁB, (mankó-láb) ösz. fn. Fából esi MÁNGOLÓ, (máng-ol-ó) fn. tt. mángoló-t. Szo-nált eszköz, melyet vagy a csonka lábhoz kötnek, ros ért. azon henger, vagy sodrófaféle eszköz, mely- hogy a valódi lábat pótolja, vagy ép lábu emberek lyel mángolni szoktak, továbbá azon állványos ké- kötnek föl, hogy egyensulyozási ügyességöket mutoszület, melyen és mely által a hengergetés végrehaj-gassák, vagy sárt vizet gázoljanak által. tatik. MANKÓS, (man-kó-os) mn. tt. mankós-t v. MÁNGOLT, fn. tt. mangolt-at. Növénynem az tb. ak. Mankóval ellátott, mankón járó. Mankós egy hímesek seregéből és kétanyások rendéből; esé- lábak Mankós koldusok.

AKAD. NAGY SZÓTÁR IV. KÖT.

7

- at,

99

neve

MANNA-MANY

MANY-MAR

100

MÁNY, falu Fehér m.; helyr. Mány-ba, —ban,

MÁNYA, KIS-, falu Nyitra, NAGY- falu Bars megyében, erdélyi falu B. Szolnok m.; helyr. Mányá-ra, —n, —ról.

lyett.

MANYI, Bodrog vidékén divatos ,Mari' he

MANNA, fn. tt. mannát. Általán, több termény a növényországban. Édes, sürü, és megszából. radt nedv, vagy gyantaszerü, nyálkás test, mely némely fák, s más növények kérgeiből, ágaiból, vagy leveleiből kiszivárog, s mind vizben, mind borszeszben felolvad. Niebuhr szerént több keleti tartományokban bizonyos tölgyfák és növények leveleiről gyűjtenek ilyféle terményt, mely külsejére nézve liszthez hosonló. Amit Issaha vidékén szednek, az apró, gömbölyű, sárga, s darához vagy kásához hasonló magocskákból áll, s ezeket, valamint az előbbieket is, az ottani lakosok eledelül használják. A perzsiai | ny ik-ra, manna édes mézgából áll. Ezek neméből lehetett a pusztában vándorlott zsidók mannája is, mely bibliai nyelven mennyei v. angyali kenyér-nek is neveztetik. Átv. ért. jelent lelki eledelt, milyenek az Isten igéje,

és Krisztus teste s vére.

Izrael fiait ki megoltalmaztad,
Ellenségnek földén mannával tápláltad.“

MÁNYI, MÁNYÓ, a székelyeknél öszvehúzva ebből: másik anya v. anyó, azaz nagyanyó; a palóczoknál: mása. Hasonló ezekhez: mápó.

MÁNYIK, erdélyi falu Doboka m.; helyr. Má

[blocks in formation]

MANYÓ, (many-ó) fn. tt. manyó-t. Baranyában am. anyó és öreg asszony. Az m előtét, mint nyanyában az ny, vagy pedig manyó, azonos a mányó szóval.

MÁNYÓ, 1. MÁNYI.

MÁNYOK, KIS-, NAGY-, faluk Tolna m.; helyr Mányok-ra, —on, -ról.

MÁNYTELEK, puszta Pest m.; helyr. —telek

Egyházi ének.
MANNADARA, (manna-dara) ösz. fn. Lásd: re, —én, —ről.

MANNA.

MANNAFŰ, (manna-fű) ösz. fn 1. HARMAT

CSENKESZ.

MANNAKÁSA, (manna-kása) ösz. fn. Lásd:

MANNA.

MANNASZEDÉS, (manna-szedés) ösz. fn. A manna nevü terménynek gyüjtése.

MÁPÓ, a székelyeknél öszvehúzva ebből: másik apó, am. nagyapó. Hasonlók: mányi v. mányó

és mása.

MAR, (1), elvont gyök, különböző értelemmel. 1) Innen származik marúl, azaz menűl, ficzamik, pl. kimarúlt a karja, am. kimenült. E jelentés után is valószinü, hogy mozgást jelentő ige volt, melyből úgy lett marúl. mint a men igéből menül, lágyítva menyül. Rokon hozzá a franczia marcher, sőt a német fahren, fort, szanszkrit par, pur, (előre nyomúl) és hellén πείρω, περάω is. Ugyanezen alapfogalom látszik rejleni a marha szóban. V. ö. MARHA. 2) A marad, maraszt igékben időbeli tartósságot vagy is bizonyos állapot azonos folytatását jelenti. V. ö. MARAD. 3) A mara (zuzmara) származékbani jelentése a szláv mráz dér) szóéval egyezik.de lehet manó is. V. ö. ZUZMARA.

MANÓ, (1), fn. tt. manó-t. 1) Országos divatu, s valószínüleg még a pogány időszakból való régi szó, mely rosz lelket v. szellemet, ördögöt jelent. Innen: vigyen a manó, hordjon el a manó, átkos mondatok. Mi manó hozott ide? (Szabó D.). A manó szónak nyelvünkben alapfogalomra nézve, úgy látszik, egy rokonhangu társa sincsen, honnan hihető, hogy egy rokonhangu társa sincsen, honnan hihető, hogy idegen eredetű, s vagy a pokolbeli isteneket és holtak lelkeit jelentő latin manes, vagy a harmadik századbeli hitalkotó Manes nevéből alakult. 2) Különösen azon törpe emberi alakú szellemek, melyek, a rege-ja. A négylábu állatoknak, különösen a lónemnek MAR, (2), fn. tt. mar-t, tb. -ok, harm. szr. szerént, a bányákban tartózkodnak, s a bányamun két első lapoczkája közől kiemelkedő dudorodás, és kásoknak jelennek meg. (Kobold.) 3) Atv. ért. bogár faj, melynek röptyűji félpajzsosak, feje lelógó, áll-hús. Ugyanezen rész a szarvasmarhánál tarj v. tarja, kapcsos, és csápokkal ellátott, mellrésze hosszú és melyhez a konczoló mészárosok a három első bordát is hozzá szokták venni; a disznóban nyaktól hát menbenyomott, s négy öszvegöngyölgetett szárnya van tében véve orj v. orja. A,mar' máskép: marj, vagy (Mantis.) tájdivatosan mor, morj. Erdélyben medvehús-nak is nevezik, mivel a medve, valamint a farkas is, ebbe szokott először kapni. Az említett szókban általános alapfogalom a feldudorodó magasság, mely az ar or, módositva er, ir, ur gyökök egyik jelentése, nem csak több magyar, hanem idegen nyelvekbeli szókban is, pl. ilyek a magyarban: orom, far, tarjag, taré, mart, part, tarcs (emelt hely),borz, borzad, szár, szaru, torlik stb. a latinban: armus, arundo, arbor, arduus, arx, cornu stb. a görögben: ogos (hegy), 60910s (meredek), opoós, öpris, op∞, ágrá∞, αïow, κέρας, πύργος stb. V. 6. MAROK, MART.

MANÓ, (2), férfi kn. mint,Emanuel' kurtitása; Emánuel, v. Immánuel pedig héber szó s am. velünk Isten (im am. vel ánu am. mi, és él am. Isten).

-MÁNY, vékonyhangon mény, névképző, mely rendszerént igékből, de néha főnévből is alkot főneveket, mint alkot-mány, talál-mány, ragad-mány, eredmény, keres-mény, zsák-mány, tok-mány; több igék után könnyebb vagy folyóbb kiejtés végett, o illetőleg e közbeszurattal, pl. ad-o-mány, hagy-o-mány, tud-o-mány, költ-e-mény, süt-e-mény, szerz-e-mény stb. Részletesebben 1. Előbeszéd 143. 1.

101

MAR- MARAD

MARAD-MARAD

102

MAR, (3), áth. m. mar-t. Mondjuk tulajd. ¡ marad, jókor elvégezhetjük mezei munkánkat. Ez így fogas állatokról, midőn vad indulatból, bele harapnak sokáig nem maradhat. Ez értelemben is leginkább valamibe, s azt tépik, szakgatják, csipkedik. Különö- egyezik vele az időbeli állandóságot jelentő tart,pl. híre, sen marnak a fenevadak, kutyafajú állatok, mérges neve örökké megmarad, azaz tartani fog. 2) Valamikígyók stb. A veszekedő ebek marják egymást. A sze- nek bizonyos állapota, és tulajdonságai nem változlindek a futó ökör fülét marja. Megmarta a mérges nak. Hivatalban, szolgálatban, katonaságnál maradni. kígyó. A házi eb kimarja az udvarból az idegen disznó- | Én jó barátod maradok. Ez a gyümölcs egész télen kat. Amely eb megmarta, ugyanannak szőrével kell be- romlatlan marad.Sokáig szépés egészséges maradt. Állakötni. (Km.). Aki birja, az marja. (Km.). Átv. ért. rá- potjegyzővel: állva, ülve, fekve maradni. Az ajtó és galmaz, szid, szóval üz, kerget, üldöz. A szegény ár- ablak nyitva maradjon. Tátva maradt a szája. Bizovát kimarták saját házából. Ha ő mar, én is harapom. nyos határozókkal: állandóan feltétele mellett marad(Km.). Örül, mint a ludak, mikor az idegent kimarják. ni. Ebben maradjunk. Hol is maradtunk? Maradjunk (Km.). Szintén átv. ért. törni marni magát am. nagy előbbi véleményünkben, szándékunkban. 3) A vele vierőszakkal, kínnal tenni valamit. szonyban levők eltünte után mint rész külön állapoAlapfogalomra nézve azon szók osztályába tar- tában létezik. A többi elment, mi pedig maradunk. Ha tozik, melyek gyökében az r mint jellemhang erősza-ötből kettőt elveszünk. marad három. Az elhunytnak hákos rontást jelent, milyenek irt, ort, öröl, morzsol, rom gyermeke s egy háza maradt. Ha mind elpártolnak ront, harap, farag, sarabol, doroszol, korhol, horhol, | is, mi hiveid maradunk. Sok vagyona úgy elfogyott, tör, töröl, dörgöl, dörzsöl stb. Rokon hozzá a latin: mordeo és voro, továbbá a hellén: pogów, pɛgio, szanszkrit: vark (megfog, lenyel), mard (rág), mar v. már (öl, hal), német: morden stb. A magyar szintén fölveszi a d betüt mardos v. mardoz és mardaló- | dik szókban; vagy a rokon t-t, martalék s marta lócz-ban.

hogy alig maradt mindennapi kenyérre valója. Az árviz lefolyt, csak itt-ott maradtak némely tócsák belőle. Jut, ha marad. (Km.). Ha elfogy is a hold, megmarad a neve. (Km.). Maga maradt, mint varga a vásárban. (Km.). 4) Helyre vonatkozólag, am. bizonyos helyen folytonosan létezik. Otthonn, városban, falun maradni. Sokáig a templomban maradni. Asztalnál, ágyban maradni. Itt lehetetlen maradnom. Ellentéte: megy, távo

MÁR, (1), elvont törzsöke márt igének. L. ezt. MÁR, (2), (ma-ar) időhatárzó, melynek gyöke azik. Átv. ért. bizonyos helytől távol létezik. Hol majelen időt jelentő ma, melyből ar képzővel lett már. | Élünk vele, midőn azon időt akarjuk kifejezni, mely bizonyos cselekedettel vagy állapottal legközelebbi viszonyban áll. pl. Én már megyek, itt a menésre vonatkozó legközelebbi időt jelenti. Az már régen (a réghez közel) volt. Már én többet nem iszom, am. ezen időtől kezdve nem iszom. Már is beleuntam a munkába, am. eddig is v. ezen időnek előtte.

[merged small][merged small][merged small][ocr errors][merged small][merged small]

Itt am. ezen időtől kezdve. Fölveszi az an és ig toldalékragokat is: máran, (innen az öszvehúzott mán és márig, (s ettől a módositott máng.) Az ím közelre mutatóval egyesülve immár am. ime a jelen időhöz vagy körülményekhez képest. Immár magam sem tudom, mitevő legyek.

MARA, a zuzmara ösz. szónak második alkatré sze. 1. ZUZMARA.

MARAD, (mar-ad) önh. m. marad-t. Ezen igében alapfogalom azonosság az állapotban; és tartósság az időben; különösen némi árnyéklatokkal 1) Valami állandóan létezik, ellentéte: múlik. Ha jó idő

|

radtál oly sokáig, hogy nem jöttél haza? Sokáig elma-
rad a posta. Ez értelemben megfelel neki: késik. Ide
tartozik ezen mondat: aki nem halad, az marad, azaz
késik, vagyis mig mások elöre sietnek, ő az alatt elébbi
nyugalmas lassu állapotát folytatja. 5) Valósággá nem
leszen, s valósulása mintegy továbbra halad. Ezt elvégez-
zük,a többi hadd maradjon.Az egész dolog abban maradt.
Ha még meg nem történt, tehát maradjon. 6) Régies érte-
lemben am. marasztaltatik. Fején maradni.
„Vagy
fején vagy feje váltságán marad a letiltott fél." (In
capitali vel emendae capitis sententia prohibitus ipse
condemnatur. Verbőczy régi forditása II. r. XX.
czím). „Melyben feje, jószága vesztén marad." (In qua
et caput et bona amittuntur. Kitonicch forditása Ká-
szoni János által 1647. évb. 6. lap.) V. ö. MARASZT.
7) Néha am. elvesz, meghal. Sokan a csatatéren marad-
tak. A háboruban három fia oda maradt.Sajátságos kife-
jezések: nem maradhatok valakitől vagy valamitől, azaz
nem szabadulhatok, nem menekülhetek. Nem maradha-
tok az álomtól,am. alunnom kell. Ezen alkalmatlan ember-
től nem maradhatok. Öszvetételekben: kimaradni va-
lahonnan vagy valamiből, am. megszünni azon hely-
ben vagy állapotban lenni; elmaradni, am. a többitől
elhagyatni; megmaradni, am. a tartós létezést, állapo
tot tettleg gyakorolni; benmaradni valamiben, am. bi-
zonyos helyből vagy állapotból ki nem menekülni, pl.
benmaradni a sárban, szégyenben, gyalázatban. Rá ma-
radt a jószáy,am. a jószág örököse lett. Rajta maradt
az áru, szégyen, am. nem menekülhetett töle.

Minthogy ezen igében alapfogalom az időbeli tartósság vagy azonos állapotbeli folytonosság, innen

103

MARADANDÓ -–- MARADEK

MARADÉKTARTOZÁS MARADVÁNYFÖLD 104

MARADÉKTARTOZÁS,(maradék-tartozás) ösz.

fn. Az adósságnak azon hátra maradt része, mely még kifizetve nincsen; máskép: hátralék.

mar gyöke általán azon gyökszókkal áll rokonságban, melyeknek lényegét az általánosb értelmü terjedtséget jelentő r teszi. Egyezik vele mind hangban, mind értelemben a mandsu marame (marasztani); to- MARADHATATLAN,MARADHATLAN, (marvábbá a latin mora, moratur, távolabbról: tardat, du-ad-hat-[at]lan) mn. tt. maradhatatlan-t. tb. -ok. Szérat, a német dauern, a szláv trwati, mennyiben a les ért, aminek bizonyos állapota vagy tulajdonsága marad és tart is rokon értelmück. Rokonítható végül folytonosan nem tarthat, ami változó. Egyébiránt csak a fenhangu mered, merev szókkal is. szükebb ért. használtatik, s am. nyughatatlan, ki biMARADANDÓ, (mar-ad-and-ó) mn. tt. mara- zonyos állapotát, helyzetét változtatni akarja, kinek dandó-t, tb. -k v. —ak. Ami tartósan létezni fog, valamit tennie kell, hogy nyugalma legyen. Mióta a ami el nem múlik; állandó. Ellentéte: mulandó, ve- háboru kiütött, katona fiam miatt maradhatatlan va szendő. Ne mulandó, hanem maradandó kincsek szerzé-gyok. Határozóként am. nem maradható állapotban, sére törekedjünk. Nincs itt maradandó lakásunk.

MARADANDÓAN, MARADANDÓLAG, (marad-and-ó-an, mar-ad-and-ó-lag) ih. Tartósan, tartós állapotban.

maradhatlanul.

MARADÓ, (mar-ad-ó) mn. tt. maradó-t. Aki vagy ami marad, mindenféle értelmében véve. V. ö. MARAD. Honn maradó leány. Békében maradó szomMARADANDÓSÁG, (mar-ad-and-ó-ság) fn. tt. szédok. Barátságban maradó társak. Különösen, mint maradandóság-ot, harm. szr. Állandó, el nem a haladó ellentéte, am. régi állapotát folytató, a rémuló, folytonosan tartó állapota, vagy tulajdonsága gihez ragaszkodó, a kor miveltségével, szellemével valaminek. A földi kéjnek, kincsnek nincs maradan-előre nem menő. Maradó párt. dósága. MARADÓAN, MARADÓLAG, (mar-ad-ó-an, mar-ad-ó-lag) 1. MARADANDÓAN.

-a.

MARADÁS, (mar-ad-ás) fn. tt. maradás-t, tb. -ok, harm. szr. -a. 1) Állapot, melyben valaki v. valami tartósan létezik. Valakinek bizonyos helyben vagy hivatalban való maradását gátolni. 2) Különösen am. nyugalmas állapot. Nincs maradása, am. nyugtalankodik, helyén, állapotán változtatni akar. V. ö. MARAD.

MARADDOGÁL, (mar-ad-d-og-al) gyakor. önh. m. maraddogál-t. 1) Valahol gyakran ott marad, tartózkodik. Esténként a vendéglőkben maraddogál. 2) Gyakran elkésik. Mondják különösen többekről, kiket menő haladó társaik maguk után hagynak. A fáradtabb vitézek elmaraddogáltak az úton.

--

MARADÓSÁG, (mar-ad-ó-ság) 1. MARADAN

DÓSÁG.

MARADOZ, (mar-ad-oz) gyak. önh. m. maradoz-tam, tál, -ott, par. -z. Időbeli vagy térbeli haladásban a többinél gyakran hátrább van, el- elkésik. A fáradt utas el elmaradoz társaitól. A csata után némely vitézek zsákmányozás végett elmaradoztak.

MARADOZÁS, (mar-ad-oz-ás) fn. tt. maradozás-t, tb. -ok, harm. szr. --a. Gyakori vagy ismételt vagy folytonos elmaradás. V. ö. MARADÁS.

MARADOZÓ, (mar-ad-oz-ó) mn. és fn. tt. ma

radozó-t. Menésben levő társaitól elmaradó. A mara

dozó sebesült katonák alá szekereket rendelni.

MARADÉK, (mar-ad-ék) fn. tt. maradék-ot, harm. szr. a. 1) Általán, mi a többinek eltüntével, MARADSÁG, MARADTSÁG, (mar-ad-ság v. fogyta után mint rész megvan, mi el nem kelt, péld. ételek, italok, melyek az asztal után fenmaradtak. A mar-ad-t-ság) fn. tt. maradságot. Valamelyik peres későn jött vendéget maradékkal kinálni. Árukra vofélnek a másik irányában elégtételre köteleztetése. natkozólag, hátralevő része az eladott egésznek. Két Régi szó a törvénykezésben „A kereset... birságröfnyi maradék a végposztóból, vászonból. Öszvetétel-ról való, amint a széktörésben, kötés dolgaiban mélben maradékkenyér, maradékhús, maradékbor, maradékszéna, gabona stb. „És kicsén általaggal efféle bornak maradékát itt el ne adhassa." adhassa." (Szentpéteriek végezése 1403-ból). 2) Számtanilag azon mennyiség,

mely hátra marad, ha bizonyos számból valamit kivonunk. Ötöt tízbő, lmaradék öt. 3) Átv. ért. az emberi nem folytonos tartására vonatkozólag am. utódok, ivadékok, kikben valakinek vére, neve fenmarad, s tovább él. Semmi maradéka nincsen, am. magtalan. Maradékainak gazdálkodik. Maradékainál áldásban le

szen neve.

Más, remekénekeket zengvén, bájolja hazáját S a maradéknak örök versben ajánlja nevét." Kis János. A régi székely oklevelekben maradéki helyett maradvái is fordúl elé, honnan az következik, hogy hajdan maradva is létezett.

tatlan keresetekben és egyéb köz maradtságokban (et
aliorum simplicium convictionum) szokott lenni."
forditása Kászoni János által 1647.
(Kitonich magyar
évben, 6. lap). V. ö. MARASZT. Ma inkább : ma-
rasztalás v. marasztaltatás, néha el vagy le igekötök-
kel is.

MARADVÁNY, (mar-ad-vány) fn. tt. marad-
vány-t, tb. ok, harm. szr. -a. Ami valamiből meg-
maradt, maradék (dologra viszonyítva). Némely ó vá-
rakból már csak némi maradványok látszanak.
MARADVÁNYADÓSSÁG
ság) 1. MARADVÁNYTARTOZÁS.

(maradvány-adós

MARADVÁNYFÖLD, (maradvány-föld) ösz. fn. Földterület, illetőleg határrész, mely a régi urbéri telkek tagositásakor a véghez vitt osztályozás után a telkek illetőségén fölül megmarad. A maradványföldeket megváltani.

105

MÁRAKFÖLD MARASZTAL.

MARASZTALÁS - MARCZAL

106

MÁRAKFÖLD, falu Szala m.; helyr. —-föld-re, † raszt. Valakit száz forintnyi birságban marasztalni. V.

[merged small][merged small][ocr errors][merged small]

MARASZTALÁS, (mar-asz-t-al-ás) fn. tt. marasztalás-t, th. —ok, harm. szr. -a. Cselekvés, mely által valakit marasztalnak. Vendégeim szives marasztalásom daczára eltávoztak. Törvénykezési ért. elitélése valakinek, hogy valamely követelésnek eleget tegyen vagy bizonyos büntetést kiálljon. V. ö. MARASZT.

MARAKODIK, (mar-a-kod-ik) k. m. marakodtam, ―tál, —ott. Mar mást, és ez visszamarja; egymást marva veszekedik. Marakodnak a konczon összekapott ebek. Szélesb átv. ért. egymással ebek módjá | tb. —ok, harm. szr. ra veszekednek. A rosz házasok és testvérek gyakran marakodnak. V. ö. MAR, ige.

MARAKODÓ, (mar-a-kod-ó) mn. tt. marakodó-t. Ami vagy aki marakodik. Farkasokkal marakodó komondorok. V. ö. MARAKODIK.

MARÁS, (mar ás) fn. tt. marás-t, tb. ok, harm. szr.—ɑ. 1) Cselekvés, midőn valamely fenevad, vagy mérges dühös fogasállat valamit harapva tép, szakgat. 2) Azon sérv, vagy seb, melyet az ily harapás okoz. Marás elleni gyógyszerek.

MARASZT, (mar-asz-t) áth. m. maraszt-ott, htn. —-ni v. —ani, par. maraszsz. 1) Valakit kér, vagy sürget, vagy kényszerít, hogy maradjon, azaz hogy bizonyos helyről el ne menjen. Marasztani a vendé geket. Értelemre megegyezik vele a tartóztat. 2) Tör

vénykezési értelemben eredetileg letartóztatja a vádlottat addig, mig a kimondott itélet szerént eleget nem tett. Lehet úgy is értelmezni, különösen az önható,marad' ige régies használatánál fogva is (1. MARAD 6), hogy valaki a keresetben benne maradt, vagyis a kereset rajta maradt, azaz nem tudta azt magától elhárítani, s így a biró is benne marasztja abban maradtnak mondja ki. Már régi korban is általában használt kifejezés. Azzal fenyeget, hogy

[ocr errors]

MARASZTÁS, (mar-asz-t-ás) fn. tt. marasztást, -a. 1. MARASZTALÁS. MARASZTGAT, (mar-asz-t-gat) áth. m. marasztgat-tam, tál, -ott. Gyakran vagy folytonosan

maraszt.

MARAT, (mar-at) mivelt. m. marat-tam, -tál, -ott, par. marass. 1) Uszítja az ebet, hogy valakit v. valamit marjon, megmarjon. 2) Átv. ért. valamely testet bizonyos csipösségi, edző lével általjárat, illetöleg szilárdít, keményít, aczéloz. V. ö. EDZ.

MARATÓ, (mar-at-ó) mn. és fn. tt. maratót. Amivel valamit maratnak. Főnévileg Kenessey Albertnél szálfa, melyet a hajósok valamely zátonyoldalba fennakadva, hajójukból a sebesebb folyásu fé len a hajóval bizonyos szöglet alatt a vízbe vetnek, hogy az a vizet hajójuk alá vezesse s ez által a zátonyt elmossa vagy marja.

n,

MARÁZA, falu Baranya m.; helyr. Marázá-ra,

-ról.

MARCSA, puszta Pest m.; helyr. Marcsá-ra, -n, -ról.

MARCZ, (mar-cz) elavult név, melyből marczigál, marczong, marczona, marczangol, és származékaik erednek. Tárgyeset: -ot. Alapfogalom benne az aprózott,kisebbféle marás, melynek a kicsinyező cz képviselője,egyszersmind jelenti azon indulati, vagy szenvedélyi készséget, mely marásra hajlandó. Hangra és értelemre rokon hozzá a morcz, és a latin mordax. Némelyek martalék, kisebbféle zsákmány értelmében akarják használni.

MÁRCZ, fn. tt. márcz-ot, harm. szr. -a. Bala

ton mellékén am. méhser, különösen melyet a mézeskalácsosok szoktak árulni. Eredete idegen, ha csak azt nem veszszük, hogy eredetileg mález; és mál gyökV. ö. MÁL, MÁLÉ.

királ székire hévat és sentencián maraszt . . . . min-
ket mindnyaian fejenken(fejünkön) akar marasztani."
Levél 1557-ből. (Szalay Á. 400 m. 1.). Jelennen
minden esetre bármely elitélést értünk alatta, midőn
t.i. valaki akár mint alperes a fölperesi panaszhoz vagy
keresethez képest egészben vagy részben elégtételre
köteleztetik, akár mint fölperes is perét elvesztvén az
eljárási v. perköltségek megtéritésére szorittatik. Más-től.
kép: marasztal, s igekötövel: el- v. lemaraszt, el- v.
lemarasztal, mint régebben is. „A sententia a biró-
nak meghatározott végezése, mely a keresetnek és
viszálkodásnak végét szakasztja, és avagy elmaraszt
avagy valakit felszabadít" (condemnationemque vel
absolutionem continens. Kitonich magyar forditása
Kászoni János által 1647. évben, a 286. lapon).

MARÁSZT, puszta Pest m.; helyr. Marászt-ra,

・on, -ról.

MÁRCZADÓ,puszta Somogy m.;helyr. Márczadóra, ―n, ―ról.

MÁRCZAFÁNK, (márcza- v. márcz-fánk) ösz. fn. A székelyeknél sütemény neme, mely onnan vette nevét, hogy márczczal, azaz méhserrel készül. Más tájszólással egyezik vele a marczipán, mézes kalács.

MARCZAL, (1), férfi kn. tt. Marczal-t, tb. —ok. Marcellus (,Marcus' kicsinyzője).

MARCZAL, (2), mocsáros folyóvíz Szala, Vas, és Veszprém vármegyében. A német nyelvben Marsch

MARASZTAL, (mar-asz-t-al) áth. m. marasztalt. Épen azt jelenti, mit a,maraszt. Az al csak land ingoványos, söppedékes tájat jelent. Hangváltonyomatékos toldalék, mint a vigaszt vigasztal, magaszt❘ magasztal, engeszt engesztel, s némely más igékben. Törvénykezési nyelvben ez szokottabb mint a ,ma

zattal rokon hozzá az illirrel közös bara, mely mocsáros ingoványos tért jelent több magyar helynevekben, mint: Baracska, Fehérvármegyében, mely

« ElőzőTovább »