Oldalképek
PDF
ePub

a'hegyes tört szívébe döfjem, akkor az Istent hivtad tanúbizonyságúl, itt feküdtél a' mejjemen, könnyeid folytak, 's az Istent hívtad tanúbizonyságúl, hogy Márihoz minden környülállások közt hív fogsz lenni. Szellhof, Szellhof! halgass reám, emlékezzel-vissza, ne légy olly útálatra méltó ördög ?“ – „Mit cselekedjem?" dadogá Szellhof. - „Lovagolj Magdeburgba, 's mondjad a' leánynak: éppen készűlőben valék, tégedet 's azonfelül magamat boldog. talanná tenni, hogy megöljem a' leghívebb asszonyt. Nekem felesé. gem van, én atya vagyok! Megsér. tettelek tégedet, leány! De elég becsületes vagyok, sértésemet megvallani , és azt ismét jóvá tenni. Ezt mondd neki! Megvallom, kemény dolog, valami illyest mondani; de tartozol vele!“

Szellhof hevesen lecsapta magát. „Lehetetlen!“ igy kiálta-fel, „lehetetlen! Gondolod-e, hogy minden

becsületemet magam igy a sárba tapodhatom?" - ,,Becsületedet?" kérdé Lajos, ,,becsületedet? hát van-e még elveszteni való becsületed ? 's nem nevekedni fog-e becsületed, ha ezt cselekszed? Kérlek, Szellhof!“.

„Lehetetlen! tégy nyomorúltá, ejts kétségbe! de az nem lehet !

- „Irj neki, ha nincs bátorságod valakinek megmondani : én téged gazember' módjára megcsaltalak, de kezdek ismét becsületes ember lenni! Ird-meg neki !" — „Szintolly lehetetlen! ugyan gondold-meg, Lajos! nyilván kezet fogtam vele: vallhatom-e magam magamat alacsony lelkűnek?“ „S inkább akarsz az lenni?" kérdé Lajos hidegen. Szellbof elinélkedésbe merült. „Kedves Barátom , légy várakozással! késni fogok a' dologgal: meglehet, hogy bizonyos esetek“... „Késni akarsz? és Henriettét is megcsalni, mint Márit megcsaltad ? Ember! de szóll. junk csendesen ! hátha semmi ked

vező esetek nem adják-elő magokat?“ — „Ugy, úgy oh Istenem, ne gyötörj Lajos !66 „Nyomorúlt ember,“ kiálta Lajos útálattal, „a' ki semmit sem akar, csak csalni, semmit sem tud, csak csalni; a'kinek élete alacsonyságok' nyomorúlt szövevénye! óh, ugyan hogy tehettem-fel illy nyomorúlt megvetésre méltó emberben az emberiségnek legkisebb nyomát is, a' ki még ebben a' szempillantatban is, midőn az ő szívét az ő alacsonyságaival széllyelzúzom, nem szégyenli nekem ezt mondani : Várakozzunk! megint csalni akarok! Pfuj nyomorúlt gaz ember! Ki akara menni a szobából, Szellhof megtartóztatá ótet.

,,Halgass-meg Lajos! az Istenre kérlek, halgass-meg engemet! Meg. vallom, Lajos! nyomorúltúl, csélcsap, sőt alávaló módra cselekedtem: de Lajos, nincsen-e neked , a' ki olly forrón szeretsz, senimi mentséged eggy forró indálatra nézve?"

[ocr errors]

Micsoda? indúlat mentse hát a* te cselekedetedet? Ember, imé én haragban vagyok ellened; kimentenél-e engemet, ha most megölnélek tégedet? Micsoda? ha itt valamelly paraszt megöli a maga feleségét, hogy a szolgálóját elvehesse? te magad vagy itt Biró; szabadon fogod-e õtet bocsátani, azt mondván: hogy az ő indúlatja kimenti őtet ?“ „Hát megölöm-e én Márit? Feleségem-e nekem Mári?“ Lajos e' két kérdésekre megvető tekintettel nézé őtet: E' két kérdésre akkor fogok néked megfelelni : midőn a' te alacsonysáĈgodon való bánkódás megöli Márit, és az ő fiját el fogom hozni tenéked. De, esküszöm az Istenre, tegyalázatos, rendkivül gyalázatos ember! hogy engem meg nem csalsz!“ Azzal elhagyá ótet felettébb kedvetlen érzéssel.

Lajos az útálatnak olly érzésével járt fel 's alá szobájában, a' minémất még soha sem tapasztalt élete

ben. Eggy meggyőzhetetlen tusakodásba esett a' maga szép szívével. Berghórn előtt halgatnia kellett, vagy pedig Szellhof szerencsétlenné lett. Vagy Márinak, vagy Henriettének szerencsétlenné kellett lenni; a' jó Márinak, vagy a' Rózához.olly igen hasonlító Henrietrének. Mit cselekedjék? miképpen viselje magát? A Szellhof erant való keserű érzése minden minútával neveke. dett, melly először haraggá , azután hidegséggé, 's utoljára útálattá vált. Ez az útálat érzése meghatározá az ő szándékát. Másnap reggel lóra ült, és Magdeburgba lovaglott. Röpült a' Reimann' háza felé, és ott szerencsétlenségre nagy társaságot talált. - Kérék a' Berghorn Úr' barátját, hogy mulasson. Természet szerént! Lajos megmaradt, és az ő titka, 's feltétele nyughatatlanná tevé őtet. Óhajtotta volna Jettit azon rettentő hirre, hogy Szellhof neki férje nem lehet, előre elkészíteni. Tekintetei

« ElőzőTovább »