Oldalképek
PDF
ePub
[ocr errors]
[ocr errors]

a hegyes tört szívébe döfjem, akkor az Istent hivtad tanúbizonyságúl, itt feküdtél a' mejjemen, könnyeid folytak, 's az Istent hívtad tanúbizonyságúl, hogy Márihoz minden környülállások közt hív fogsz lenni. Szellhof, Szellhof! halgass reám, emlékezzél-vissza, ne légy olly útálatra méltó ördög!" Mit cselekedjem?" dadogá Szellhof. ,,Lovagolj Magdeburgba, 's mondjad a' Leánynak: éppen készülőben valék, tégedet 's azonfelül magamat boldogtalanná tenni, hogy megöljem a' Leghívebb asszonyt. Nekem felesé gem van, én atya vagyok! Megsértettelek tégedet, leány! De elég becsületes vagyok, sértésemet megvallani, és azt ismét jóvá tenni. Ezt mondd neki! Megvallom, kemény dolog, valami illyest mondani; de tartozol vele !"

Szellhof hevesen lecsapta magát. ,,Lehetetlen!" igy kiálta-fel,,,lehetetlen! Gondolod-e, hogy minden

[ocr errors]
[ocr errors]

becsületemet magam igy a sárba tapodhatom ?" ,,Becsületedet?" kérdé Lajos, „becsületedet? hát van-e még elveszteni való becsületed? 's nem nevekedni fog-e becsületed, ha ezt cselekszed? Kérlek, Szellhof!". -,,Lehetetlen! tégy nyomorúltá, ejts kétségbe! de az nem lehet!" — „Irj neki, ha nincs bátorságod valakinek megmondani: én téged gazember' módjára megcsaltalak, de kezdek ismét becsületes ember lenni! Ird-meg neki!",,Szintolly lehetetlen! ugyan gondold-meg, Lajos! nyilván kezet fogtam vele: vallhatom-e magam magamat alacsony lelkűnek ?" 'S inkább akarsz az lenni?" kérdé Lajos hidegen. Szellhof elmélkedésbe merült. „Kedves Barátom, légy várakozással! késni fogok a dologgal: meglehet, hogy bizonyos esetek“... „Késni akarsz? és Henriettét is megcsalni, mint Márit megcsaltad? Ember! de szólljunk csendesen! hátha semmi ked

[ocr errors]

vező esetek nem adják-elő magokat?“,,Úgy, úgy oh Istenem,

[ocr errors]
[ocr errors]

ne gyötörj Lajos!" ,,Nyomorúlt ember," kiálta Lajos útálattal, „a' ki semmit sem akar, csak csalni, semmit sem tud, csak csalni; a'kinek élete alacsonyságok' nyomorúlt szövevénye! óh, ugyan hogy tehettem-fel illy nyomorúlt megvetésre méltó emberben az emberiségnek legkisebb nyomát is, a' ki még ebben a' szempillantatban is, midőn az ő szívét az ó alacsonyságaival széllyelzúzom, nem szégyenli nekem ezt mondani : Várakozzunk! megint csalni akarok! Pfuj nyomorúlt gaz ember!" Ki akara menni a' szobából, Szellhof megtartóztatá őtet.

,,Halgass-meg Lajos! az Istenre kérlek, halgass-meg engemet! Megvallom, Lajos! nyomorúltúl, csélcsap, sőt alávaló módra cselekedtem: de Lajos, nincsen-e neked, a' ki olly forrón szeretsz, semmi mentséged eggy forró indúlatra nézve?“

Micsoda? indúlat mentse hát a' te cselekedetedet? Ember, imé én haragban vagyok ellened; kimentenél-e engemet, ha most megölnélek tégedet? Micsoda? ha itt valamelly paraszt megöli a maga feleségét, hogy a szolgálóját elvehesse? te magad vagy itt Biró; szabadon fogod-e őtet bocsátani, azt mondván: hogy az ő indúlatja kimenti őtet ?“ „Hát megölöm-e én Márit? Feleségem-e nekem Mári?" Lajos e' két kérdésekre megvető tekintettel nézé őtet: ,,E' két kérdésre akkor fogok néked megfelelni: midőn a' te alacsonyságodon való bánkódás megöli Márit, és az ő fiját el fogom hozni tenéked. De, esküszöm az Istenre, tegyalázatos, rendkivűl gyalázatos ember! hogy engem meg nem csalsz!" Azzal elhagyá őtet felettébb kedvetlen érzéssel.

་།

Lajos az útálatnak olly érzésével járt fel 's alá szobájában, a' minéműt még soha sem tapasztalt életé

ben. Eggy meggyőzhetetlen tusakodásba esett a' maga szép szívével. Berghórn előtt halgatnia kellett. vagy pedig Szellhof szerencsétlenné lett. Vagy Márinak, vagy Henriettének szerencsétlenné kellett lenni ; a' jó Márinak, vagy a Rózához.olly igen hasonlító Henriettének. Mit cselekedjék? miképpen viselje magát? A Szellhof erant való keserű érzése minden minútával nevekedett, melly először haraggá, azután hidegséggé, 's utoljára útálattá vált. Ez az útálat érzése meghatározá az ő szándékát. Másnap reggel lóra ült, és Magdeburgba lovaglott. Röpült a' Reimann' háza felé, és ott szerencsétlenségre nagy társaságot talált. - Kérék a Berghorn Úr barátját, hogy mulasson. Természet szerént! Lajos megmaradt, és az ő titka, 's feltétele nyughatatlanná tevé őtet. Óhajtotta vólna Jettit azen rettentő hirre, hogy Szellhof neki férje nem lehet, előre elkészíteni. Tekintetei

[ocr errors]
« ElőzőTovább »