Oldalképek
PDF
ePub

micsoda? hát lángolsz? hogy ugyan mondd-meg, kédves fijam, hát komolyan vetted-e a' dolgot ?" Lajos mondá nyugodtabban : ,,Kedves A. tyám, azon leány nagyon hasonlított az enyémhez, a' kit én szerettem, a' kit én még most is szere. tek, a' ki.. Egész búm e' kútfőból származik. Menjünk, most már nyų. godtabb vagyok. Bémenének a'többihez. Szellhof reszketett. Henriet te merő szemekkel visgálá Szellhofot, a' ki némán és lesütött sze. mekkel üle ottan, és az ő szemeiból várta ezen esetnek megfejtését, mivel az inasok akadályúl vóltak a világosabb magyarázatban.

Lajos valami változással menté magát. Leülének, 's Berghórn általjában azt kivánta, hogy Lajos Henriette mellé üljön. Jó kedvéből észrevevé Szellhof, hogy semmi felfedezés nem történt. Lajos különös gonddal beszélt Henriettével. Ismér. ni akará azt a leányt, a' kitól a

kedvesét el akarta szakasztani. Henriette ismerte már Lajost, és az ő charakterét a' Szellhof beszédjeiből, azért is ollyan oldalról mutatá magát e' különös ifjoncznak, a' mellynek Lajosra igen kedvező benyomást kellett tennie. Természetesnek, egyszerűnek, emberi sziyűnek mutatá magát, és Lajos szintúgy szánta Henriettét, mint Márit. A Szellhof Gavarodása is abban a mértékben enyészett, a' mint Lajos mind in. kább inkább magához tért. Csupán csak azt kerülte, hogy Lajossal magánosan ne legyen. Végre elmenének.

Szellhof az öreg Berghórn' szava mellett hagyá a' dolgot. „Bizonyosan valami hirtelen benyomást tettél erre a különös emberre. Az a' hir, hogy Jegyes vagy, igen erősen hatott reá. Ez az ember nem szokta szivének valamelly érzeményét elpalástolni. Én csak azt csudálom, hogy nyomon meg nem mondta neked, melly nagy benyomást tettél

1

reá." Ez a' magyarázat Henriettere nézve olly hizelkedő volt, hogy eggy pillantatig sem fogatkozott azt elfogadni, és még az egész délután valamíg el nem ment, erről a külö. Hös, de mindazáltal jó emberról beszélt. Szellhof eggy mértfóldig kiséré ótet , 's azon való mély gondolatok közt tére-vissza, hogy mi lessz mind ezekből.

Lajos már eggy órától fogva várakozott reá az ő szobájában, 's a' mint Szellhof belépett, eleibe méne néki.

„Szellhof," monda 6, „lehetsé. ges-e az ?" Eggybekócsolá kezeit és eggy által szegező tekintettel néze reá. „Kérlek, Burkárd, ha szeretsz, tehát halgass! Az én rosz Géniusom" — „Géniusnak nevezed azt? Ember! kérlek, ugyan legyen emberi szíved! Ugyan csak gondolkozzál-vissza arra a' napra, midőn a' leánynak atyja előtt állottál, midón megesküdtél, hogy Márit soha, még

meg Márit !66

a' legigasságosabb szín alatt is el nem hagyod! Ember gondolkozzálvissza !** — „Nagy Isten ! imé Lajos még eggyszer ismételem azon eskü. vést, hogy őtet el nem hagyom ! nézzed, soha se fog Mári szükséget szenvedni; inkább megvonom magámtól a' legszükségesebbet is, Mári pedig bővölködésben fog élni! Oh ember! útálatos nem-ember! szük. séget? nyomorúlt ember, csak ezt gondolhatod te? szükséget ő te nálad nélkül sem fog szenvedni! Mig

ak ez a kéz kenyeret kereshet, addig mentt lessz Mári a' szükségtől! Ember, adjad néki azt, a' mivel ő néki olly felbonthatatlanul tartozol, — adjad, a mi nélkül az ő hiv szíve meg fog repedni! adjad néki a te kezedet! Ember! ne öld

„Nagy Isten! oh Lajos, mit cselekedjem! az Istenre kérlek, ugyan fontold-meg csak, lehetséges-e az!“ — „Nem volna le hetséges? nem volna? Jó Isten ! em

[ocr errors]

ber-é ez? Oh az Istenért! hogy lehetne másképen ? Mári a' te feleséged, Mári anya, te atya! Szellhof, ne kénszeríts Szellhof, az Istenért, ne kénszeríts engemet, hogy Márinak legszentebb jusait védjem ellened ! Szeretlek téged, de ne kénszerits, ember! mert részketni fogsz! Gondold-meg csak Szellhof, mikepen mentettelek-meg kemény szivá Tútorod' kezei közzül, hogy szabadítottam-meg Márit a legrettenetesebb gyalázattól, és (te ember! kénszeríteszi, hogy azt megmondjam te.. néked!) és hogy, tettem az által magamat a legszerencsétlenebb ember.. ré! Mert onnan származik Rózának erántam való gyűlölsége. Az Istenért, Szellhof! avagy mind ezt hijába cselekedtem volna-e? éppen hijába áldoztam volna-e fel éltem' bóldogságát? Midón én nálad voltam Szellhof, midón a' Mári' atyjához kellett mennem, hogy néki a' leánya' terhességének kijelentése által

« ElőzőTovább »