micsoda? hát lángolsz? hogy? ugyan mondd-meg, kedves fijam, hát komolyan vetted-e a dolgot?" Lajos mondá nyugodtabban:,,Kedves Atyám, azon leány nagyon hasonlított az enyémhez, a' kit én szerettem, a' kit én még most is szere tek, a' ki.. Egész búm e' kútfőből származik. Menjünk, most már nyu godtabb vagyok." Bémenének a' töb bihez. Szellhof reszketett. Henriette merő szemekkel visgálá Szellhofot, a' ki némán és lesütött szemekkel üle ottan, és az ő szemeiből várta ezen esetnek megfejtését, mivel az inasok akadályúl vóltak a' világosabb magyarázatban.

Lajos valami változással menté magát. Leülének, 's Berghórn általjában azt kivánta, hogy Lajos Henriette mellé üljön, Jó kedvéből észrevevé Szellhof, hogy semmi felfedezés nem történt. Lajos különös gonddal beszélt Henriettével. Ismérni akará azt a leányt, a' kitől a

kedvesét el akarta szakasztani. Henriette ismerte már Lajost, és az ő charakterét a Szellhof beszédjeiből, azért is ollyan óldalról mutatá magát e' különös ifjoncznak, a' mellynek Lajosra igen kedvező benyomást kellett tennie. Természetesnek, egyszerűnek, emberi szivűnek mutatá magát, és Lajos szintúgy szánta Henriettét, mint Márit. A Szellhof zavarodása is abban a' mértékben enyészett, a' mint Lajos mind inkább inkább magához tért. Csupán csak azt kerülte, hogy Lajossal magánosan ne legyen. Végre elmenének.

Szellhof az öreg Berghórn' szava mellett hagyá a' dolgot.,,Bizonyosan valami hirtelen benyomást tettél erre a különös emberre. Az a' hir, hogy Jegyes vagy, igen erősen hatott reá. Ez az ember nem szokta szivének valamelly érzeményét elpalástolni. Én csak azt csudálom, hogy nyomon meg nem mondta neked, melly nagy benyomást tettél

reá." Ez a magyarázat Henriettére nézve olly hizelkedő vólt, hogy eggy pillantatig sem fogatkozott azt elfogadni, és még az egész délután valamíg el nem ment, erről a külö nös, de mindazáltal jó emberről beszélt. Szellhof eggy mértföldig kiséré őtet, 's azon való mély gondolatok közt tére-vissza, hogy mi lessz mind ezekből.

Lajos már eggy órától fogva várakozott reá az ő szobájában, 's a' mint Szellhof belépett, eleibe méne néki.

Szellhof," monda ó,,,lehetséges-e az?" Eggybekócsolá kezeit és eggy által szegező tekintettel néze reá. ,,Kérlek, Burkárd, ha szeretsz, tehát halgass! Az én rosz Géniusom“ „Géniusnak nevezed azt? Ember! kérlek, ugyan legyen emberi szíved! Ugyan csak gondolkozzál-vissza arra a napra, midőn a' leánynak atyja előtt állottál, midón megesküdtél, hogy Márit soha, még

a' legigasságosabb szín alatt is el nem hagyod! Ember gondolkozzálvissza!"- ,,Nagy Isten! imé Lajos még eggyszer ismételem azon esküvést, hogy őtet el nem hagyom! nézzed, soha se fog Mári szükséget szenvedni; inkább megvonom magámtól a' legszükségesebbet is, Mári pedig bővölködésben fog élni!"

Oh ember! útálatos nem-ember! szükséget? nyomorúlt ember, csak ezt gondolhatod te? szükséget ó te nálad nélkül sem fog szenvedni! Mig csak ez a kéz kenyeret kereshet, addig mentt lessz Mári a szükségtől! Ember, adjad néki azt, a'mivel ő néki olly felbonthatatlanúl tartozol, adjad, ami nélkűl az ő hiv szíve meg fog repedni! adjad néki a' te kezedet! Ember! ne öldmeg Márit!" ,,Nagy Isten! oh Lajos, mit cselekedjem! az Istenre kérlek, ugyan fontold-meg csak, lehetséges-e az !"— ,,Nem vólna lehetséges? nem vólna? Jó Isten! em

ber-é ez? Oh az Istenért! hogy lehetne másképen ? Mári a te feleséged, Mári anya, te atya! Szellhof, ne kénszeríts Szellhof, az Istenért, ne kénszeríts engemet, hogy Márinak legszentebb jusait védjem ellened! Szeretlek téged, de ne kénszerits, ember! mert reszketni fogsz! Gondold-meg csak Szellhof, miképen mentettelek-meg kemény szivű Tútorod' kezei közzűl, hogy szabádítottam-meg Márit a legrettenetesebb gyalázattól, és (te ember! kénszerítesz, hogy azt megmondjam tenéked!) és hogy, tettem az által magamat a' legszerencsétlenebb emberré! Mert onnan származik Rózának erántam való gyűlölsége. Az Istenért, Szellhof! avagy mind ezt hijába cselekedtem vólna-e? éppen hijába áldoztam vólna-e fel éltem' bóldogságát? Midőn én nálad vóltam Szellhof, midón a' Mári' atyjához kellett mennem, hogy néki a' leánya' terhességének kijelentése által