Oldalképek
PDF

... Még kinosbb vala néki, hogy Lajos olly bizonyosnak tartotta, hogy ő Márit elveszi. Csak eggyszer kérdezte volna tőle: „Talán csak hiv vagy hozzá? elveszed?" úgy legalább szólhatott volna ellene valamit, vagy kijelenthette volna kétségét. De ha Lajos körül volt, 's valamit kezdett akadozva beszélni, mindég azzal szakasztotta-félbe Lajos: „Héj csak Mári itt legyen, csak ő feleséged legyen!“ 's ez ellen nem lehetett szólni semmit. Szellhof tehát hagyá magát a tajtékzó folyamtól vitetni. Valóban keményen meg is vólt büntetve hivtelenségeért. – Végre elérkezék ama rémitő nap, mellyen a titoknak ki kelle nyilvánúlni. Jetti az atyjával eggyütt eljöve Szellhofhoz, 's Berghórn ebédre hivatá őket. „Ugyan az Istenért, csudálatos ember," mondá százszor is Jetti azon a reggelen Szellhofnak: „mi baja magának? Valóban, szinte elhiteti velem, hogy terhére va

[ocr errors][merged small][ocr errors]
[ocr errors][ocr errors]
[ocr errors]

Atyám, teljességgel nem!" Minden nevetett, csak Szellhof és Lajos nem. Lajos felálla és hirtelen elhagyá a szobát. Haraggal futott végig eggyszer kétszer szobáján. Nem tudta mire határozni magát. Először . ugyan ismét azonnal vissza akart menni az ebédlőbe, és Szellhofnak az ő Mári eránt való hívtelenségét nyilván szemére hányni. Majd ismét Berghórn juta eszébe. Berghórn egy vétket sem gyűlölt rettenetesebben, mint valamelly leány eránt való hívtelenséget. Százsor is kijelenté magát az erántLajosnak, és mindenkor lángoló szemekkel beszélt arról. A' dolog fundamentoma az ő régi történetében vólt. Szellhof nem vólt még forma szerént béiktatva a Tisztartóságba, 's Lajos érzé, hogy megrontaná Szellhofot, ha a Berghórn' jelenlétében vetné neki szemére az ő vétkét. Abban a pillantatban bélépe Berghorn a Lajos szobájába: „Ugyan, kedves fijam, hova lettél?

« ElőzőTovább »