Oldalképek
PDF

érzékenyen: „gyümölcstelen ?66 ,,Igen is gyümölcstelen: mert csakugyan nem itélheti-meg az Ur, ha vallyon nem gyümölcstelenek valának-e jó téttei, minthogy azt nem tudja; minthogy az Úr csak ád, a'! nélkül hogy, gondolna vele, vallyon valaki az Úr adakozása által boldoggá lett-e. Az Úr adott; a' szegény megköszönte, 's az Ur semmit se tehet-bé a' könyvébe, a' szegénynek köszönetén kivül. 'S csak most látom, kedves barátom, kedves Atyám, miért szitkozódik olly sokszor a' háládatlanok ellen. Ezt meg nem tudtam eggyeztetni a' Kegyed' szi.. vével. Most értem már. Kegyed mind öszve köszönetet vesz jótétiért. Az én atyámnak nincs szüksége a köszönetre; ő megelégszik azon érzéssel hogy boldogokat csinál, Kegyednek pedig talám soha sem volt ez a' jobb érzete!"

Ezt az öreg szinte rossz néven vette : pörölt a' felett Lajossal, de

[ocr errors]

mennél inkább pörölt, annál erősebben vítatá Lajos, hogy még ő nem tanúlt-meg jóltévő lenni. Még eggyszer elővevé a' könyvét, tudakozódék eggyes emberek után, kiknek részökre itt nagy summák álltak, 's némelly kérdezkedések után, melJyeket mingyárt megtehettek, csak hamar kisült némellyekre, hogy a pénz rajtok csakugyan nem segített. Az öreg elhalgata eggy kis szeszél

Jyel ; de ez naptól fogva még is más · formát nyere a' könyv, 's minthogy

eggyszer 'a' fejébe vette az öreg Ur hogy jóltévő légyen, még pedig a' Lajos' megfogása szerint, tehát ez szükségessé tette a szerencsétlenek' környülményeinek olly szoros kitudaklását, hogy Berghorn mingyárt eleinte: a' Kérők közt két szemtelent fedezett-fel, a' kik sok inséget

költöttek magokról, azonban pedig - csak pénzt akartak, mellyet kedvek

jött az öreg Úrtól, kinek adakozását jól ismerték, kicsalni. Midón

[ocr errors]
[ocr errors][ocr errors]

dolgot. Ott tartózkodott idegen köntösben (eggynehány napokig, 's az

telettel eltelve, tére-vissza. Látni az én magyarázásom nélkül is, hogy az öreget nem lelkesité a' Lajos'tiszta jóltévő szelleme. Igen nemes sziv. vel birt, de azonban e' nemes sziv inellett nagy hiúsággal. Sőt bosszankodott is eleinte, hogy Lajos az ő maga viseletét nem lelte olly nemesnek, mint ő maga ; mindazáltal a' valóság, és az ő nemes lelke ismét eltörlé ezen bosszankodást. Annál forróbban igyekezett pedig most az ifjúnak bámúlását minél megfontoltabb jóltévősége által felgerjeszteni. De hibázott; mert Lajos a'rény' jutalmát sokkal nagyobbnak, azon érzést, hogy valakit boldoggá tettink, sokkal tisztábbnak 's mennyeiebbnek tartá, sem mint igen természetesnek ne lelné, e' tiszta 's mennyei gyönyörre törekedést. Azért 6 éppen nem bámúlt rajta hogy az

« ElőzőTovább »