Oldalképek
PDF

az ifjú Úr, hogy a szerelem' gyümölcséről szót ne tegyen ; úgy adáelő a dolgot mint ifjúi esztelenséget. Jetti erősebben szoritá őtet szeretettel teljes mejjéhez, eggyszersmind pedig a Nagylelkűt játszá„Hagyj engemet meghalni !" felkiálta: „te a Márié vagy !“ Lassanként nyugodtabban fontolgaták a' dolgot; 's tekintetbe vevék a Mári” állapotját. Jetti ajánlá magát, hogy Szellhofért egész országokról lemond. A nagy páthószban egész rémitő virtus - szententziákat mondogáltak-elő, gondolatjaik pedig alacsony komédiai sztilben kisebbitették a szegény Márit. Eggy szóval eleget tettek a lelkisméretnek szép szavakkal, rémitő ábrázatokkal 's végezésekkel, mellyeket megtartani eszökben sem vólt, azonban a Komédia mind inkább közeledett a lakadalomhoz. A Hadi Tanácsnok, a ki Henriettétől a dolgot megtudá, úgy bánt azzal mint valami pro

[ocr errors]

czesszussal. Megmutatá Szellhofnak, hogy ő éppen nincs l e g a liter öszvekötve Márival, minthogy még akkor Tútor alatt vólt. Szellhofban volt annyi becsület, hogy szégyenlje ezen okokat, és igy szollott: „Az a leány , Hadi Tanácsnok Úr, olly nemes lelkű, hogy az ő részéről bizonyosan semmi akadálytól nem félhetnék, ha" – azt akará mondani: „ha a lelkisméretem halgatna," de elhalgatott. – ,

Addig forgaták a dolgot, mig ollyan oldalra nem fordúlt, mellyen azt legalkalmasabban felfoghatták. Mári most igen ritkán írt Szellhofnak, 's ha irt is néki Szellhof, csak igen késő kapott választ; a mellett a Mári levelei olly hidegek, olly erőltetett hidegek voltak, hogy Szellhof mosolygva tartá s olvasá azokat. Vallyon Mári is nem – De még sem meré azt gondolni. Mindazáltal az ő hidegsége, s Márinak némelly kifejezései ollyak valának,

[ocr errors]

uellyekből igen jól ki lehetett néminémű mentséget facsarni. – Szellhof gondolkodott. Rá vetem a fejemet. Meglett a kézfogás Henrietté- vel. Való hogy nem is igazában

ment véghez a dolog. Szerelem és

bor megbóditá azon estve Szellhofot. A Hadi Tanácsnok előadá az eggybegyült vendégeknek Henriettének Szellhoftól való eljegyeztetését. – Szellhofnak nem volt bátorsága ellentmondani. Nyilván meglett az eljegyzés, 's most már a Hadi Tanácsnok a Szellhof" előmozdításán gondolkozott, hogy őtet Prefektusnak beszerezzé Berghorn Úrnál. Eggynehány levelek irattak. Berghorn Ur elfogadá Szellhofot a Hadi Tanácsnok ajánlására, mint eggy munkás, tiszta elméjű, és az emberek boldogitása eránt buzgó fiatal embert. Midőn Szellhof ,az első látogatást tevé Berghorn Úrnál, Lajos nem vala otthon; eggy szomszéd faluban vólt. Szellhofet megkedvelé az öreg

[ocr errors]
[ocr errors]

oIIy jeleivel , mellyek a' Berghórn' hiúságának nem kevéssé hizelkedtek. Az öreg megölelé őtet. Szellhof felkiálta: „Ha a legnagyobb Monárka megölelne is, nem lelném magamat az által annyira megtisztelve, mint az Ur ölelése által; mert a' legnemesebb szivű embernek keblén dobogott szívem !“ Azzal az igérettel méne-el, hogy minél elébb Iehet, el fog jönni, az öreg Berghórn plánjainak előmozditásán munkálkodni. -

Mihelyt Lajos haza jött, új Prefektusának fennyen magasztalásával szalada eleibe Berghórn. „Kedves fijam! ember az, igazi eggy ember! Mindenre a mit czéljaim felől beszéltem néki, könyűbe lábbadtak szemei ! majd meglátod, melly hamar fog már most menni minden , szerelmes fijam ! Mi hárman olly paradicsomot fogunk itt teremteni, mellyet az Angyalok is irigyleni fognak tőlünk. Jeles ifjú #z én új

« ElőzőTovább »