Oldalképek
PDF

azért is az ő leányai tehették, a'mit akartak, Ó a' maga régulájira bizta magát, 's nem vette-észre, hogy a Románokban csak ártatlan tiszta szivről van a' beszéd, nem pedig olly leányokról, kik a szerelmeskedéseknek örökös Nézőjátékaik közt nevekedtek-fel.

Elég hogy ő e' régulát igen alkalmasnak lelé, 's leányai azt tették, a' mi nekik tetszett, és e' régula szerint valóhan igen szeretetre mél. tó teremtményekké is lettek. Beszészédesek, illendőséggel szabadok valának, a' nélkül hogy valaha zava..

rodást mutatnának. Nagy respektben - tarták a férfiakat, és ámbár min

den bálokban megjelentek, mindaz-
által maga a rágalom se tudott rá-
jok egyebet, holmi apró Románká-
kon kiyül, de a' mellyeket ők egész.
végig minden lehető illendőséggel
vittek-ki, Jetti igen szeretetre mél-
tónak lelé Szellhof Urat, Szellhof
pedig Jettit. Nem is lehetett más-

[ocr errors]
[ocr errors]

szott, mintha valókká váltak volna inejjében azon érzemények, mellyeket eleinte csak szinlelt vala.

Eggy szóval, hogy ne tartóztas- ' som az olvasót annak leirásával, mint sohajtoztak 's nyögtek ők, a' mit száz más Románban is megolvashatnak, 's mint hiteték-el magokkal, hogy ők eggymást a' kétségbe esésig szeretik, csak azt mondom, hogy Henriettének százszor is kedve jött a' dolgott félbeszakasztani, mint hogy ezen 'emberen egé- '. szen bolonddá lett. Ma mellette ült, sohajtozott; szerelmének meggyónása a' nyelvén vólt. Csak eggy pil. lantat hijja volt még, hogy ki nem ömlött, a midőn hirtelen felállt, visszanyelé azt, 's mint eggy dühödt elnyargalt. Másnap hideg vólt, szitkozódott, zsémbelt az egész vi-. lágra, sirról és halálról beszélt, holott. Jetti eggy kemény szót sem szóllt neki; sőt inkább olly erősen szorongata kezeit, hogy az újjai

mefájultak belé'; és még is az ose toba dühös meg nem szünt a' sirról beszélni, sőt utoljára el is szaladt onnan, 's otthon fél óráig ült az asztalra könyökölve, megevett bá... natjában eggy sült tyúkot, 's. enyekgett szép szolgálójával. És még is, i. mint ezer fiatal emberek, mind a': ketten megesküdtek volna rajta, hogy eggymást halálba szeretik. Szellhof igen komolányan fontolgatá. a' dolgot. Szerette Jettit , 's Mári útjában volt boldogságának. Mi-.. esoda ? hátha te az nem megy. Hátha Mári - ő le nem mond. De boldogtalanná legyek-e én, hogy gyermek koromban gondolatlan vol. tam? Boldogtalanná tegyem-e, Márit is , Henriettét is, hogy szavamat ne szegjem? Én Márival, én Henriette nélkül boldog nem lehetek; meghalok a'bánat és szerelem miatt, Henriette is, végre Mári is. Már megesett a szerencsétlenség ; sza. poritsam-e azt? A' legkisebb rosz

szat kell választanom. Kéntelen vagyok! Mári, kéntelen vagyok !" A' szegény Máritól elphilosophálta a' férjét. i

Azonban nem olly könnyen méne ez, mint a' hogy philosophálta vala ; mert lelkismérete hatalmas kifogásokat tett az egész gyönyörű okoskodás ellen. Szellhof nem volt gonosz, ember. De Henriette mindég ismét bevoná őtet a' szenvedelmek örvényébe , ő pedig örömest engedé magát vonattatni. Megvolt a' nagy elmélkedés, sóhajtozás, jajgatás, végezés, 's mindég közelébb voná

a szenvedelem és hiúság a' két sze. .relmeseket. Végre eggy napon szó nélkül, magyarázat nélkül a' Jetti' szép keblen feküvék Szellhof, és az ő karjaitól áltölelve aratá annak ajkairól a szerelemnek első édes csókjait. Majd ismét előjöve a megbánás, végre pedig a' gyónás : ,,Jetti, én téged halálba szeretlek ; de nem vagyok többé szabad.“ Vigyázott ugyan

« ElőzőTovább »