Oldalképek
PDF
ePub

Burkárd még csak a képzelésétől reszketett annak.

Szellhof Máritól elválván, Akadémiára ment. Idejét nem rosszúl tölté-el', 's az ó természeti értelme, elméssége 's hajlékonysága mindenütt segélyére valának. Még az első esztendőben megszünt Márit szeretni; de nem volt egészen emberség nélkül, 's a' környülmények azon igéret körül, mellyet Márinak tett, hogy hozzá hiv marad; a' Lajos' magaviselete, 's az egész dolognak innepi szivreható volta olly mély bényomást tett lelkisméretére, hogy Márit folyton folyvást úgy tekinté mint feleségét. Eszébe se. jutott, hogy a dolog másként is lehetne; s ha ollykor valamelly szép leányt látott is, melly az ő kivánatait és szivét mozgásba hozta, öszvehúzta homlokát, repkedett a' leány körül, de ez a gondolat: én a' Márié vagyok! eltartóztatta minden komolány szándéktól. Illy meglehetős hi

ven, némelly apró hivtelenségeket kivéve, méne - el az Akadémiáról Magdeburgba mint Referendárius. Minden hónapban irt kétszer Márinak, 's levelei annál duzzadtabbak és szenvedelmesebbek lettek, mennél inkább hűlt Márihoz. Bár melly csekélység volt is neki leveleket irni, mindazáltal a' Márihoz irt levelek nagy munkájába kerültek; mert igazat szóllván, nem tudott neki mit irni. Csak azért irt, mert kéntelen volt vele.

Mingyárt az első napokban, mellyeket Magdeburgban tölte, eggy Hadi Tanácsnok' házába vezettetett-bé.

Kérték hogy másszor is menjenel, mert ó volt a társaság' lelke. Régen nem volt e' Házban a' társaságnak olly jó mulattatása, mint ez estve. Szellhof ezerféle furcsaságokat tudott beszélni, ezer vig játékokat felhordani, mellyekbe már régen bele úntak, de a' mellyeknek ő a maga elmésségével új ingert tu

dott adni. Midőn elment, az egész Familia excellens, amüzánt embernek mondá őtet; kivánák isméti megjelenését, 's Szellhof nem soká kéreté magát; mert Reimann Henriette Kisasszony, a Hadi Tanácsnok' leánya, nem csekély bényomást teve Szellhofra, szép szemeivel 's karcsú termetével. Ismét eljöve, 's a' rendes élet elkezdődék. - Szellhof tréfált, elméskedett, a' kártyákra fútt, szilhuettírozott, tánczolt; zsebe és feje mindég tele vólt holmi nevetséges apróságokkal, a' Német Francziát halálra nevettetésig tudta majmolni, az Olaszt a' laterna magicájával a' bámúlásig producálta, mindég készen volt uj játékokkal, megtudott minden nevetséges eseteket a várasban, 's elbeszélte azokat, úgy hogy csak nem megbetegedtek a nevetés miatt, 's egyéb illy dolgokat, mellyeket a' sanyarú Philosoph apróságoknak keresztele vén, örömest megvetendőkké tenne,

a' ki pedig éppen azért nem nyer becsülést és meghalgattatást, ha második Szókratesz volna is, mivel hijjával van e' megvetendő apróságoknak, mellyek talán eggyetlen érdemek, becsülést 's javalást szer- zeni.

[ocr errors]

Ily módon csak hamar imádott Házi barát leve Szellhof mind azon Familiáknál, valamellyek a' Reimanя Hadi Tanácsnok Familiájával eggybeköttetésben valának. Ment, mikor akart, és mindég kedves vendég vólt. Reimann Jettikével a konczertbe, bálokba, a' fejedelmi bástyára, a' Püspöki piaczra futkosott, 's Jettike nem kevéssé keyélykedett benne, hogy az imádott Szellhofot szüntelen karján látathatta. A' gyönyörnek e' bódúltságában még nehézbbé válék Szellhofnak a' Márihoz való irás, holott pedig már Jettikének irt némelly elmés czédulát, még pedig örömest. Néha mikor Jettivel magára volt, komoly is vólt. Phi

losophált, buzgott az emberi keménység, kegyetlenség, és elnyomás ellen, 's Jetti is teljes erővel igyekezék vele eggyütt philosophálni, 's igy philosophálák néha eggymást eggymás karjai közzé, a' nélkül hogy észrevették volna. Reimann a' Hadi Tanácsnok közönséges ember vólt, kitörő virtusok 's vétkek nélkül. Jó embernek mondták, minthogy senkit meg nem sértett, senkit meg nem csalt, legalább igazságos ürügy nélkül; a' szegények' kasszájába adakozott, ebédeket adott, nem verte magát adósságba, nem tobzódott, mind a' hatszor megjelent az Úri szent vacsoránál, és gyermekeit tanittatta, egyébként pedig hagyta menni a világ' dolgait, a' mint menni akartak. Hébekorba olvasott némelly Románt, 's azt az okfőt lelé bennek, hogy az ifjakat nem kell határok közzé szoritani; mert az ártatlanság veszélybe, esik, ha strázsálják. Ezt megjegyzé magának,

« ElőzőTovább »