Oldalképek
PDF

Burkárd még csak a képzelésétől reszketett annak.

- Szellhof Máritól elválván, Aka-démiára ment. Idejét nem rosszúl tölté-el, 's az ő természeti értelme, elméssége 's hajlékonysága mindenütt segélyére valának. Még az első lesztendőben megszünt Márit szeretni; de nem vólt egészen emberség nélkül, 's a környülmények azon igéret körül, mellyet Márinak tett, hogy hozzá hiv marad; a Lajos magaviselete, 's az egész dolognak innepi szivreható volta olly mély bé

nyomást tett lelkisméretére, hogy

Márit folyton folyvást úgy tekinté - mint feleségét. Eszébe se jutott, hogy a dolog másként is lehetnc: 's ha ollykor valamelly szép leányt látott is, melly az ő kivánatait és szivét mozgásba hozta, öszvehúzta homlokát, repkedett a leány körül, de ez a gondolat: én a Márié vagyok! eltartóztatta minden komolány szándéktól. Illy meglehetős hi

ven, némelly apró hivtelenségeket kivéve, méne - el az Akadémiáról Magdeburgba mint Referendárius. Minden hónapban irt kétszer Márinak, 's levelei annál duzzadtabbak

és szenvedelmesebbek lettek, mennél inkább hűlt Márihoz. Bármelly csekélység volt is neki leveleket irni, mindazáltal a Márihoz irt levelek nagy munkájába kerültek; mert igazat szóllván, nem tudott neki mit irni. – Csak azért irt, mert kéntelen volt vele.

Mingyárt az első napokban, mel

lyeket Magdeburgban tölte, eggy Hadi Tanácsnok házába vezettetett-bé. – Kérték hogy másszor is menjenel, mert ő volt a társaság lelke. Régen nem volt e Házban a társaságnak olly jó mulattatása, mint ez estve. – Szellhof ezerféle furcsaságokat tudott beszélni, ezer vig játékokat felhordani , mellyekbe már régen bele úntak, de a mellyeknek ő a maga elmésségével új ingert tudott adni. Midőn elment, az egész Familia excellens, amüzánt embernek mondá őtet; kivánák isméti megjelenését, 's Szellhof nem soká kéreté magát; mert Reimann Henriette Kisasszony, a Hadi Tanácsnok leánya, nem csekély bényomást teve Szellhofra, szép szemeivel s karcsú termetével. – Ismét eljöve, 's a rendes élet elkezdődék. – Szellhof tréfált, elméskedett, a kártyákra fútt, szilhuettírozott, tánczolt; zsebe és feje mindég tele vólt holmi nevetséges apróságokkal, a Német Francziát halálra nevettetésig tudta majmolni, az Olaszt a laterna magicájával- a bámúlásig producálta, mindég készen volt uj játékokkal, megtudott minden nevetséges esete- ket a várasban, s elbeszélte azokat, úgy hogy csak nem megbetegedtek a nevetés miatt ; 's egyéb illy dolgokat, mellyeket a sanyarú Philosoph apróságoknak keresztelvén, örömest megvetendőkké tenne,

a ki pedig éppen azért nem nyer becsülést és meghalgattatást, ha má

sodik Szókratesz volna is, mivel

hijjával van e megvetendő apróságoknak, mellyek talán eggyetlen érdennek, becsülést 's javalást szerzeni. ' ' Illy módon csak hamar imádott Házi barát leve Szellhof mind azon Familiáknál , valamellyek a' Rei

mann Hadi Tanácsnok Familiájával

eggybeköttetésben valának. Ment, mikor akart, és mindég kedves vendég vólt. Reimann Jettikével a kon

[ocr errors]
[ocr errors]

szüntelen karján látathatta. A gyö

[ocr errors]
[ocr errors]

losophált, buzgott az emberi keménység, kegyetlenség, és elnyomás ellen , 's Jetti is teljes erővel igyekezék vele eggyütt philosophálni, 's igy philosophálák néha eggymást eggymás karjai közzé, a nélkül hogy észrevették volna. Reimann a' Hadi Tanácsnok közönséges ember vólt, kitörő virtusok 's vétkek nélkül. Jó embernek mondták, minthogy senkit meg nem sértett, senkit meg nem csalt, legalább igazságos ürügy nélkűl; a szegények kasszájába adakozott, ebédeket adott, nem verte magát adósságba, nem tobzódott, mind a hatszor megjelent az Uri szent vacsoránál, és gyermekeit tanittatta, egyébként pedig hagyta mcnni a világ dolgait, a mint menni akartak. Hébekorba olvasott némelly Románt, s azt az okfőt lelé bennek, hogy az ifjakat nem kell határok közzé szoritani; mert az ártatlanság veszélybe esik, ha strázsálják. Ezt megjegyzé magának,

« ElőzőTovább »