Oldalképek
PDF
ePub

asszonyra,,Nem, nem!" igy szólla Burkardhoz fordúlván,,,most látom már, hogy az Ur igazi Szokratesz, még házi fergetegére nézve is. Menjünk innen!" Kiméne az ajtón, 's Burkárd nevetve méne utánna. Itt jobban kifejtegeté néki Burkárd, hogy Müller éppen nem fogatkozik Márit elvenni, sőt eszében sincs az, miként gondolkozik más a' doleg felől, hanem ez csupán csak a Mári véleménye. Azzal kifejtegeté néki a' Mári okait.,,Hm! hm!" mondá az Öreg, folyton folyva billegetvén a' fejét, „,a' ratiók nem roszak, és a' Mári okosan cselekszik! Ugy van, helyesen! bene! optime! pontban! Csudálnom kell e' leányt Burkárd Úr; kivált hogy a' mint Kegyed mondja valami desideriuma van a' Müllerhez, melly az észt és és annak actiójit meg szokta zavarni." Ezen beszélgetéssel az egész dolognak vége szakada a' Rektor és a Barátja között, de

nem szakada Müller és Mári között.

[ocr errors]

Müller szerette Márit, és az ő szerelme a Mári charaktere eránt való legmélyebb becsülésen épült. Ohajtásainzk nem vala egyéb akadálya, csak Márinak Szellhoffal való özveköttetése. Halgatott, mivel nem látta lehetőnek, hogy a Mári kezét elnyerje, de azonban az ő nevekedő bizakodások közben csak hamar látta, mennyire ment a' Mári grácziájában. Örült ezen, minthogy ez legalább valami lehetséget nyujta néki, hogy az ő kezét elnyerhesse. Mári folyvást bizakodóbb lett eránta, 's titkos örömmel nézte ő mindennap a' Mári nevekedő hajlandóságának jeleit. Az még eszébe se jött, hogy a' Mári gyermekét eggyesülésőkben akadálynak gondolja. Úgy tekintette ő Márit, mint eggy fiatal özvegyet, sőt nem is elmélkedett arról,

hanem szerette őtet, és igy nem lá tott semmi akadályt. Szinte elhatározta már magát, hogy Márival beszéljen, szivét neki felfedezze. és szerelmét 's kezét megkérje; midón Mári eggyszerre egészen megváltozott eránta. Még most is olly bizakodó vólt, sőt úgy látszott hogy még bizakodóbb; de e' bizakodásban nem vala-meg a szivható, az a' bizonyos valami, éggy szóval aˆ szerelem' lehellete nem lelkesitette azt többé.

Mári most is sokszor melléje ült, és beszélt vele; de olly nyugalommal és nyájas hidegséggel, hogy Müller elirtózott belé. Ritkábban találta őtet szokott sétálásain, a' hol máskor bizonyosan meglelte. Egyébkor Mári minden embert került a' ki e' sétálásokon magát hozzájok adhatta volna; most pedig, ha Müllerrel sétáit, nem keresett harmadik embert; de az mindenkor olly természeteser akadt magától, és

Mári olly mesterkézetlen módon megtartóztatá azt, hogy Müller először csak az egyűgyű vak történeteket szidta, mellyek ötet eggy pillantatig sem hagyták többé magára Márival. De végre észrevette, hogy az nem mindég vak történet vólt; legalább látta, hogy Mári teljességgel nem igyekezik többé, mint egyébkor, ezen unalmas öszvejöveteleket elkerülni. Egyébkor a falu megett lévő erdőcske vólt a Mári' kedves helye; most pedig a falusi allé, a' hol mindég akadt valami ember, a' ki őket, ha csak kalap' levétellel is akadályozhatta.

-

Ha Müller akármelly fáinúl is elkezdett valamelly beszédet, melly az ő régi beszédjeiket folyásba hozhatta volna, lehajlott Mári, leszakított eggy kattankórót, kérdezé, hogy miben külömbözik az a' Czikóríától, s vége leve a szép beszédnek, Mári pedig egészen elmerült a' Természethisztoriában. Igy

veszté-el Müller apránként bátorságát felfedezni magát Márinak: idegenebbek levének eggymáshoz, mint az előtt valának. Maga az a' bizakodás is, mellyet még Mári hozzája mutata, úgy tetszék néki, hogy csak köntöse a régi barátságnak. A' bizakodás' szelleme eltűnt. - Müller szivébe szocitá - visszá szerelmét, mellynek súgári abból már ragyogva törének-ki. Komor és kedvetlen lett; magában költé szerelmét; végre a' sétálásokból egészen kimaradt: mert 6 most a' maga emlékezésében közelebb vala tulajdonképpen Márihoz, mint mikor ő vele eggyütt vólt. Leg? alább magában emlékezhetett azon kézszoritásokról, mellyeket most Mári megtagadott vala tőle.

Vallyon a Szellhof nem gazember-e?" mondá Burkárd reszketve:,,levelei kimaradnak. Mári nagy áldozatot tett neki; megölné őtet ha elhagyná." Szellhof gazember vólt Mári már el volt hagyva, mikor

« ElőzőTovább »