Oldalképek
PDF
ePub

ha szeretnénk is, ha én forróbban szeretném is ötet, mint Lajos Rózát szerette, még is megtagadnám tőle kezemet, mert az egész világ...“

„Ej ne vegyitsd bele az egész világot! Itten igazad van; de Ázsiában, Afrikában és Amerikában száz nemzet is van, a' hol a' szűz leány, ha neki valamelly szép legényt kommendálnék, ezt mondaná: Jó Atyus, abból semmi sincs : meggyalázzam-e azt az embert, a' kit ajánlasz nekem? Hiszen tudod, hogy még szüz vagyok! Még eggy gyermekem se volt, nem hogy kettö három lett volna, amint illik minder becsületes leánynak, minekelőtte férjhez megy. Nem Atyus, nem tehetem szegény férfin azt a' gyalázatot, hogy szűzen menjek hozzá. Mit mondana majd a' világ? Lásd igy felelnének nékem a' Szűzek sok tartományokban. És igy ne vegyitsd bele a' vi. lágot! – Tisztességes, becsületre méltó leány vagy te, ezerszerte jobb,

mint milliom leányok, kiket a tör ténet a' jégen áltsegitett; 's a' kik szűzeknek mondják és irják magokat, holott pedig eggy csepp becsületes vért sem eresztenek - által szivöken. Az nincsen valóságosan a'. természetben fundálva, a mit te ne kem előprézsmitáltál; mert a' mi egészen a' természetben van, a mi minden emberekre nézve valóság, az a' Tungúzoknál is úgy van mint Ellbergen, és Ellbergen úgy mint a Hottentótoknál. Azonban igaz as, hogy valamikor megfordulhatna az az ő fejében, a' mit mondasz, és megzavarhatná az édes házi béket; pedig hidd - el nékem Mári, hogy a' házi békeség többet ér minden aranynál és gyöngyöknél, és boldog a' ki azt ismeri ér fel tudja tartani! Tehát semmi se lessz a' dologból? No, Isten nem hagyja az én intézetemet anya nélkül." „

Oh nem Atyám! én itt lakom Ellbergen, valamig csak Kegyed vagy Lajos el

nem hajt.“ - „És Szellhof el nem viszen ?

Arra semmit se felelt Mári. Lesüté szemeit, 's mély gondolatok közt méne lefelé az allén, és felfogadá még eggyszer magában, hogy se Müllerhez, se Szellhofhoz rem megyen.

A' Rektor már ismét eljöve egyrehány napok mulva.- Első kérdése is az volt, ha lett-e valami a' két Szokrátikerek dolgából, az öreg Burkárd fejét csóválá: „Mári beszélt velem a' dologról; semmi sincs belőle. Márinak házasságon kivűl való gyermeke hátrálja a' dolgot." - „Micsoda gyermek? micsoda házasságon kivül való? mit tesz az, házasságon kívül-e vagy belől ?" mondá az Öreg hevesen: ha a'Müller igy gondolkozik, úgy megtévedtem benne! Több józan philosophiat tettem volna fel felőle. Dugja csak a könyvbe az orrát. Már Szophoklesz is azt mondja: Omne utile ingenuam habet naturam. De

66

5,4 igy van az ha az ember görögül nem tud, és Szophokleszt nem ol. vasta, a' ki jól tudta, mit mondott.“

„Ugyde Rektor Úr,“ mondá Nagyanyó, azt nem is lehet olly igen nagyra venni, Meglehet, hogy Szophoklesz valami czifra banka lehetett ; de a' Francziák e' részben mi. nyájan könnyelműek! De soha se.. járta úgy meg Nagyanyó egész életében, mint most az öreg Rektorral e Szophokleszre tett ártatlaŭ jegyzetért. „Te gys?“ kiálta ez , haraggal az öreg asszonynak fordulván, 's úgy szitkozódék görög és Latán nyelyén, a' mint csak a' torkán fért, 's százszor is sajnálá, hogy már most gineczéumok nincsenek a' hoyá utasitatnának az asszonyok, kik hegyes nyelveikkel az emberi nemnek legjobb rényeit is megsértik. „A' mit Iszókratesz az egész emberi nemzetről mond,“ monda o, „az egyenesen csak az asszonyokra illik): mikor magokban vagynak,

szemtelen kivánságokkal foglalatoskodnak, a társaságban pedig rágalmaznak. Szophokleszt irónice Frane, cziának-mondani! Azt a férfiat, a'i ki az Athénéi theátromon olly felséges erkölcsi régulákat adott Tragédiájibann -" Itt félbeszakasztá az ó beszédét az öreg asszony,

al ki Szophokleszt mind eddig valami Kalugyer-Szentnek gondolta, hogy olly nagy lármát tesz miatta. Bosszúsan szakasztá félbe az ő beszé. dét: „Ej Rektor Úr minek magasz- .. talja-fel olly nagyon azt az embert? hiszen - hiszen azt gondolná az ember, hogy legalább is Pápa volt, azonban utoljára is kijön, hogy Komédiás. No hiszen azok nem gon-, dolnak a' fattyú gyermekekkel, azt régen tudjuk; de azért nem követi őket abban eggy becsületes ember

Sem !

Ez a' szemtelen megjegyzés el.. némítá mérgében az Öreget. Eggy pár mérges tekintetet vete az öreg

« ElőzőTovább »