Oldalképek
PDF
ePub

mazó kedvetlen tekintete, nem gyalázatom' keserves felhányásának tetszenék-e nékem, mellyet ő kéntelen volna velem megosztani? eggy történetből előhozott szó valamelly társaságban, valakinek tréfája a' ki engemet 's sorsomat nem ismerné, nem döfné-e által az ő szivét, nem fosztana-e meg engemet az ő szerelmétől, hogy én képes valék őtet megfosztani becsületétől?" E' gondolatra hevesen felugrék, hevesen kiveté karjait, és kiáltá fennszóval és tüzzel: Nem! nem! én nyomorúságra vagyok kárhoztatva! Nem Müller! Istenem segits! nem! nem! valóban nem! soha nem leszek feleséged! Soha, esküszöm mindenre a' mi szent! Soha feleséged, Müller!"

Leesék arczal az asztalra, és elsemműle gyalázatjának 's szerelmének remény nélkül való érzetében. Ifjak, nézzéték a' siró Márit, 's reszkessetek bújaságtoktól! Eggy új gondolat járúla még a Mári' nyomorú

ságához, a Szellhofról való gondolat. Őtet is elvesztette, mert hivte len vólt hozzá. Mást szeretett, nem őtet. Letérdeple gyermeke előtt mégcsókolá annak kezeit:,,Gyermekem, gyermekem!" felkiálta, ,,eggy szerencsétlen szerelem gyalázattal teljes létet ada néked, 's eggy még szerencsétlenebb szerelme anyádnak, örökössé teszi gyalázato̟dat!" A gyermek mosolyga, anyja felé terjeszté kis karjait, és monda: ,,Anyám, ne sirj! én jó vagyok és egésséges!" Mári elrejté könnyeit, minthogy a gyermek kérte, és kis kezeivel az ő könnyeit törölgette. Ölébe fogá a' gyermeket, de abban a' pillanatban felfogadá, hogy se Müllernek se Szellhofnak felesége nem lessz. Müllernek azért, hogy őtet szerencsétlenné ne tegye, Szellhofnak azért, hogy őtet meg ne csalja. Ezen elhatározás után nyugodtabbnak érzé magát, mint addig. Újra álmodozék ugyan Müller felől, a' mi

könnyeibe került; de semmi illyféle álmodozás nem ingathatá-meg elszánását; sőt maga az a' fáradtság, mellybe ez az elszánás került, még nyugodtabbá tevé. Úgy látszék néki, mintha e' remény nélkül való szerelemmel lakolna vétkéért, és azon áldozattal, mellyet a' Szüzesség' Géniuszának tett, eltörölné első szerencsétlen szerelmét. Midón mind ezeket elgondolta, nagyobbnak 's erősbbnek érzé magát. A' mocskatlan ártatlanság' villánya minteggy újra eleveníteni láttatott tekintetét. Úgy van," monda 6,,,a' véteknek is van kevélysége, az a' kevélység, midőn az eset után ismét felkel az ember!" A kertbe méne ; Burkárdot az allé elején találta, 's egyenesen elejébe méne. Hallja, kedves Atyám! Kegyed emlitétte a feleségének, hogy ohajtaná, hogy én a' Müller' felesége legyek. Kétségkivül a' Kegyed' erántam való szeretete ́szülte ezen ohajtást. Müller nemes szivű

ember; de éppen azért, édes Atyám, hogy olly nemesszivü éppen ollyan nemesszívű feleséget is érdemel, azonban..."

„Éppen azért ohajtanám, hogy felesége légy."

A' Kegyed' szeretete, édes jó Atyám, a' Kegyed' szeretete erántam, igaztalanná teszi Kegyedet Müller eránt, a' kit jobban tartozna szeretni, mint engemet. Akármit mondjon is Kegyed, az én mentségemre: de azt mondja-e a világ? Az én atyám mindent elszenved elszenvedi az inséget 's szerencsétlenséget; csupán csak a' gyalázatot veszi érzékenyen. Müller Királyok' társaságában is kevély lehet, de az én oldalam mellett nem. Vétkem őtet is terhelné, az én gyalázatom az övé is lenne, még pedig, annál inkább, mennél nagyobban szeretne engemet!" „Ábrándozol, édes jó Márim! Hiszen azt ő tudja legjobban, pedig én magától jártam vé

gire:",,Igen is e' mostani pillantatra. Itt minnyájan szeretnek engemet, minnyájan elfelejtették mi vagyok én, 's hogy hibáztam. Müller is elfelejti Kegyetekkel eggyütt. De elfelejtette-e a világ? mondja-meg! 's ha ez azt Müllernek eszébe juttatná, ha egy gúnyos, eggy csípős jegyzés azt néki eszébe juttatná mikor nem kellene? ha ő eggy megfertézett, kigúnyolt asssony mellet csak tetszőképen is annak gyalázatjában magát osztozni gondolná; ha már ő, e férget szivében hordozván, velem élni kéntelenitetne, én pedig sokkal szerencsétlenebb és nyomorúbb azon érzés által, hogy ötet boldogtalanná tettem, halálomat kivánnám, mondja - meg! szeretné-e akkor Kegyed, hogy e" házasságot eszközlötte?" Alázatos szolgája! eredj Szellhofhoz, vagy a' kihez akarsz, én eggy szót se szólok! Visszaveszem ohajtásomat. Azt gondoltam, szeretitek eggymást.“

[ocr errors]

'S

« ElőzőTovább »