Oldalképek
PDF
[ocr errors]

ságához, a Szellhofról való gondolat. Otet is elvesztette, mert hivtes Jen vólt hozzá. Mást szeretett, nem ótet. Letérdeple gyermeke előtt, mégcsókolá annak kezeit: „Gyer

meggy szerencsétlen szerelem gyalázattal teljes létét ada néked, 's eggy még szerencsétlenebb szerelme anyádnak, örökössé teszi gyalázato dat!“ A' gyermek mosolyga, anyja felé terjeszté kis karjait, és monda: „Anyáin, ne sirj! én jó vagyok és egésséges !“ Mári elrejté könnyeit, minthogy a gyermek kérte, és kis kezeivel az ő könnyeit törölgette. Ölébe fogá a' gyermeket, de abban a' pillanatban felfogadá, hogy se Müllernek se Szellhofnak · felesége nem lessz. Müllernek azért, hogy őtet. szerencsétlenné, ne tegye, Szellhofnak azért, hogy őtet meg ne csalja.

nek érzé magát, mint addig. Újra álmodozék ugyan Müller felől, a' mi

[ocr errors]

:

enber; de éppen azért, édes Atyám, hogy olly nemesszivü éppen ollyan nemesszivú feleséget is érdemel, azonban..."

„Éppen azért ohajtanám, hogy Selesége légy.“ . . . .

„A Kegyed" szeretete, édes jó Atyám, a' Kegyed' szeretete erán-, tam, igaztalanná teszi Kegyedet Müller eránt, a' kit jobban tartoz. - na szeretni, mint engemet. Akármit mondjon is Kegyed, az én mentségemre: de azt mondja-e a világ ? Az én atyám mindent elszenved, elszenvedi az inséget is szerencsétlenséget; csupán csak a' gyalázatot veszi érzékenyen. Müller Királyok társaságában is kevély lehet, de az én oldalam mellett nem. Vétkem ötet is terhelné, az én gyalázatom. az övé is lenne, még pedig, annál inkább, mennél nagyobban szeretne engemet!“ - „Ábrándozol, édes jó Márim! Hiszen azt ő tudja legjobban, pedig én magától jártam vé

III.

[ocr errors]
[ocr errors]
[ocr errors]
« ElőzőTovább »