Oldalképek
PDF

retett vele lenni; különös nyugtalansággal ohajtozott utánna ; vele létében az idő csak pillantat vólt: a Müller tekintetei nyughatatlanná tették, de ez a nyughatlanság olly édes vólt! kézszoritása megreszkettette; de mind ezek úgy mentek véghez szivében, hogy arról számot nem adott magának, 's nem is vólt kedve reá. Ha néha meglepte magát azon gondolaton, melly a szegény Szellhófot megbántani láttatott, ismét megnyugtatta magát azzal, hogy az illy gondolatokkal nem tépelődött, hanem azokat erővel elűzte magától. Ezen állapotban maradt egészen máig, a midőn Burkárdné e kevés szavak által érzéseinek határozott czélját, és gondolatainak minden, erővel reáfűzött lánczait eggyszerre elszaggatá. Ott üle a szegény Mári, 's még mindég zenge fülében: „A' férjem szeretné, ha a Müller felesége lennél!" Először tévede e kép

[ocr errors]

zeletben: Müller felesége. Minden

vonásaival kifesté azt. Ah az olly szép volt! Kár : hogy az észnek is

mét ki kelle azt törülni: - azonban

még is minden igyekezete mellett

is nem irthatá-ki fantáziájából. Sok

kal világosabb és elevenebb szinek

kel volt az kifestve; hogy sem azt,

mint valamelly álmot eszéből kiűz- .. hette volna. Belé álmodá magát a' Müller kunyhójába, a Müller karjai közt hevert, ajkain nyugodott, puha orczájin szunnyadozott. Csak a képzelése is melly édes vólt; hát még a valóság! Hijába igyekezék fantáziáját Szellhofra függeszteni; •ő is, hogy eszének minden erőlködését hiúvá tegye, a Müller képé- be őltözött; Müller volt az, a ki őtet atyja előtt eljegyzette; Müller vólt, a ki néki örök hivséget es- kett. Ha a Szellhof" képét akarta képzelni, a kép legalább homályos vólt, és mind a kettő eggy formában állt előtte, mint a hogy a gyer

[ocr errors]
[ocr errors]
[ocr errors]
« ElőzőTovább »