Oldalképek
PDF
ePub

tassa. Megérkeztek. „,Ah, a' Néném!" kiálta Róza, a' mint a' szálába belépett. Lajos Atyjának karjai közzé, azután Anyjának mejjére borúlt. Szellhof merően és halványan állt az ajtó-küszöbön, 's vele által ellenbe Mári zavarodva és eggy kevéssé reszketve. Lajos észrevevé Szellhofot, Szellhof!" monda néki: „ne légy bohó! Mári sem vólt egészen hiv. Legalább a'szíve nem vala többé veled eltelve." Azzal megfogá a' Szellhof' kezét; közelebb húzá őtet Márihoz, megragadá mind kettőjök kezét, és.. ,,Az az én tisztem kedves Burkárd!" monda Müller, ,,és a' Mári' kezét Szellhofnak reszkető kezeibe tevé.

...

[ocr errors]

Ekkor megeredének a' Mári' könnyei.,,A' Szellhof Úr' Fija!" mondá neki susogva, cggy gyermekre mutatván, a' ki mellette állt. Szellhof még most is szintelen, lehajlott a' gyermekhez, megcsókolá azt, most erőszakosan kitörtek könnyei. Kar

[ocr errors]

jára vevé a' gyermeket, és kiment azzal. Lajos utánna ment. Szellhof a' gyermekét mejjén tartva térdre esett eggy távollévő szobában. Azután lassan ismét felállott, Müllerhez vivé a gyermeket, a' Müller' karjára tevé azt, eggy gyöngéd tekintetet vete Müllerre, megcsókolá a' Mári' kezét, a' Lajos' karjai közzé veté csak nem elsemmülve magát:,,Én szerencsétlen!" ezt súgá neki csendesen, és eltűnt. Szellhof a' mint Berghórn mondá, nem vala bóldog, 's itt egyszerre fellelé Máriát és hogy? Eggy nemes figúra állt előtte, a' legszelidebb, 's csendes ártatlansággal és jósággal teljes képpel, szép ízléssel öltözködve, 's ez vala Mári. Hly szép soha sem vólt. Oda hagyá Szellhof a' társaságot, mivel szét vala zúzva. Érzé ő mit vesztett; látta azt a' Müller' megelégedett tekinteteiből, és a' Márí' könnyeiből.

A' dolgok el valának végezve.

Szellhof visszament, a' nélkül, hogy látta vólna többé Márit, a' többiek pedig Ellbergbe útaztak, a' hol Nagyanyó, bár melly erőtlen vólt is, az ajtó előtt várta őket nagy gálában, eggy vastag matéria kantusban. Sirva borúlt a' Lajos és Róza' nyakába, és úgy elámúlt gyermekeiben, hogy nem látta Berghórn Urat, a' kinek pedig különösen eggy komplimentet készitett vala.

[ocr errors]

Az öreg Burkárd nevetve csóválá fejét, mert a konyhából legalább is nyólcz tál étel szaga gőzölgött. Ma elmehet monda magában: „kinek kinek legyen-meg a' maga öröme's igy jutának-be a' szálába, a hol Nagyanyó majd megmerevedett ijedtében, midőn észrevette, hogy Berghórn Urat elfelejtette. Róza intett Lajosnak, 's az oldalszobába mentek, hogy a' kertbe illantsonak; de Nagyanyó utánnok tipegett, és mind Rózának, mind Lajosnak meg kellett igérniek, hogy Róza a'

gyermekét nem fogja titkon kereszteltetni. Róza és Lajos szentúl megigérék azt. Zéburgné is oda jöve, és kérdé,,No Róza, hát szereted-e még a Férjedet?" ,,Ah, teljes szívemből, Néni!" monda Róza, áltölelvén Lajost: .,'s lássa már most, Néni, hogy olly Férjet kaptam, a' kinek nem kell térdhajtást tenni!“ 's azzal mindketten ugrálva a' kertbe mentek. Alig érkeztek az alléba, midón kiálta Róza: „Lajos, kapjmeg engem!" Lajos megkapta. A' társaság az ablaknál állt, 's Nagyanyó monda:,,Ej Uram Istenem, ők még most is csupa gyermekek !“

,,Adja Isten, hogy azok maradjanak monda Burkárd, 's megadá Isten. Lajos és Róza még most is vidám és boldog két gyermek, pedig már a' negyvenben járnak.

Vég

[ocr errors][merged small]
« ElőzőTovább »