Oldalképek
PDF
ePub

neked?" monda. Lajos gyöngéden szoritá karjai közzé. Abban a' pillantatban megállt az ajtó előtt a' Grófné hintója. A' Grófné belépe a szobába, és Rózát Férje' karjai közt lelé.

[ocr errors]
[ocr errors]

66

,,Istenem monda a' Grófné, „gyönyörű kis menyecske! talám általőltözést játszik?" ,,Nem," monda Róza:,,hanem... igy.. kell igy akarok ezentúl járni!“ Burkárd elbeszéllé a' Grófnénak a' maga plánumát. A' Grófné öszvecsapta kezeit: ,,Oh Burkárd!" igy szólla: „mi szüksége van az Úrnak én reám, ha mesterséget tud, és olly Feleséggel bir, a' ki igy, szereti az Urat? Jöjjön, Burkárd Úr!" Azzal kézen fogá Rózát, 's a' kocsihoz húzá, és Rózának minden vonakodása mellett is ebben a' köntösben kellett a kocsiba hágnia. Azután Burkard is beült a' Grófnéval, és a' kocsi a kastélyba nyargalt. A' Grófné megfogá Rózát és Burkárdot;

a szálaajtó felnyilt, 's az egész udvar ott állt eggy nagy fél körben. ,,Itt hozom Kegyeteknek," monda a' Grófné az ő kellemetes, megilletődött szózatjával, „a' legnemesebb szívű férfit, és a leghívebb Feleséget Német Országban! Mindketten olly próbáját állták-ki a' virtusnak, melly alatt ezer igen nemes szívű ember is lerogyott vólna, Bocsássonmeg nékem Burkárd Úr! ahon az a gonosz Berghórn találta - fel az egész dolgot. Azokat az aktákat, mellyek az Urat megcsalták, mí koholtuk; a' levelek mind az én jelenlétemben irattak! Megbocsásson hogy óhajtottam a' makulátlan virtusnak olly ritka nézőjátékát egyszer szemlélni! A' Kegyed' jutalma pedig, kedves, nemes szívű Férfiú, a' Kegyed' Feleségének szeretete. Ekkor a Lajos' karjai közzé vezeté Rózát. Most a' Gróf Lajoshoz ment, és kezét nyújtá néki: „Nemes szívű Férfiú ! melly boldog az a' Fejedelein,

a' ki illy Férfiút, mint az Úr, magáénak mondhat!" Azzal megcsókolá Rózának friss ajkait. „Fijam!" kiálta Berghórn, tüzesen mejjéhez szorítván Lajost:,,ládd-e, hogy van eszköz, megismerni az embereket? Most már ismerlek tégedet; sőt ismertelek. Szellhof őnként megvallott előttem mindent. Engedd, hogy Atyád legyek, úgy boldog vagyok! Akarod-e, Fijam?" Lajos Berghórnnak mejjére borúlt: „Atyám!" monda szelid megilletődéssel. El ne felejtsd, Fijam, a' mit éppen igérél; mert mostantól fogva engedelmességet kivánok!" ,,Szeretetet!" mondá Lajos, kezét nyújtván néki.

Az udvar megtudá nagyjában, a' Tanácsnoknak neve nélkűl a'Lajos' áldozatját, mellyet a' virtusnak tett, és ez az udvar, hozzá lévén szokva a virtushoz, irigylé őtet. Az udvar együtt evett. Rózának az asztalosi főkötőben a' Gróf mellett kellett ülnie. Lajos a' Grófné mellett ült. Va

csora után megnyitá a' Gróf az asztalosnéval a' bált, 's a' Grófné mondá: „Ez a' virtusnak ünnepe! Soha sem vóltam olly vig, mint ma.“ Berghórn haza kocsizott a' két bóldoggal.

[ocr errors]

Te az én Fijam vagy, azt mondtad Lajos! számot is tartottam arra. Imé!" Ekkor általnyújta neki eggy adoptionális végezést, mellyben Lajos Berghórn nevet, és a' Berghórn' egész birtokáról való bizonyossá tételt nyeré. Azután általadá neki az Ellberget megvevő levelet, a' hol Lajos vólt feltéve, mint a' jószág, nak megvevője. „,'S most már mcgyünk hólnap, édes Fijam! A' Grófné érzeni fogja hijjodat; de nem kivánhatja tőled, hogy szivedet az ő rovására szánd. Ellbergnek, és az én jószágaimnak, mellyeknek egykor örökössök léssz, szükségök van szivedre, 's a' te szivednek is azokra.“

Másnap atya, fiú és leány búcsút

vevének a' boldog udvartól, és a Berghórn' jószágába kocsiztak. Innen irt Lajos az Atyjának, megkűldé néki az Ellberg' megvételéről szólló kontraktust, és jelenté néki, hogy ez 's ez nap, az öreg Berghórnnak a másik jószágába menvén, onnan azonnal Ellbergre fog útazni a' maga második Atyjával. Most már megbékélt Lajos Szellhoffal: „Szellhof!" igy szólla néki: „igazán mondom, nem tehettem azt fel felőled, és köszönöm néked, hogy hitemben meg nem csaltál. De úgy megyen az: ha az ember eggy ostoba tettet csinál, száz más következik utánna, és az ember szerencsétlen, minekelőtte maga gondolná.“ Szellhof sóhajtozott, és a' Lajos' mejjére borúlt.

Most már a'Berghórn' másik jószága felé folyt az útazás. Szellhofnak kisérni kellett őket, hogy Lajost, a' jobbágyoknak, mint Berghorn' örökösét törvényesen bemu

« ElőzőTovább »