Oldalképek
PDF
[ocr errors]
[ocr errors]

temet, 's szívemet, mellyet Nagy

ságod ismer, kivált mivel úgy lát

szik, hogy a Nagyságod Férje nem

örömest akarja, hogy a Tanácsnokot megismerje Nagyságod. Hogy pedig szándékom egyenességéről annál inkább meggyőzettessék Nagyságod, tehát kivánom a Nagyságod' szolgálatjából való elbocsáttatásomat, hol olly bóldog vóltam." A' Grófné mélyen megilletödöttnek látszott; és igen nyájasan mosolygott. Abban a pillantatban belépett a' Férje a szobába. A Grófné hozzá fordúlt, és kérte a Tanácsnoknak elbocsáttatását. A Gróf Burkárdra tekintett. „Magának ifjú ember, nincsenek bizonyságai, a vádjára nézve. Azon papirosokban, a mellyekről Maga szóllott nincs egyéb a Tanácsnok ellenségeinek rágalmánál. Vagy vonja-vissza szavát tüstént, Burkárd, vagy pedig elmegyen még az estve vagy jókor reggel, mert arra az esetre el van eresztve szolgálatjából." – Lajos a szivére tevé kezét. „Megyek, Nagyságos Uram! de vissza nem vonhatom. Nagyságos Asszonyom , meg akarnám kimélni Nagyságodat azon kedvetlen érzéstől, hogy engemet a Nagyságod eránt való szeretetem taszít-ki a világba; de hadd legyen ez legalább egy bizonysága annak, hogy a Tanácsnoknak bevádolása nem vala fundamentom nélkűl." Azzal mélyen meghajtá magát és ment. A Grófné fájdalmas tekintettel nézett utánna: „Még ma estve, vagy reggel jókor megyen az Ur. Holmijének eladását bízza, a' kire bizhatja," monda a Gróf keménység nélkül. „Én oda adom az Urnak a kocsimat Z***ig kedves Burkárd!" monda a Grófné megilletődve. Burkárd ment könnyező szemekkel. Berghórn még Rózánál vólt, mikor Lajos megérkezett. „Hogy áll a dolog?" kérdé Berghórn. „Hólnap elmegyünk Róza. Pakold-be a szük

[ocr errors]

zolni, igen jól dolgozni, még most talám nem olly gyorsan, mint egy rendes asztalos, de annál jobb ízléssel. Én nem aggódom a magam elélhetése miatt, csak... Róza akarja." Lajos igazán a maga életének minden üres idő - pontjaiban soha sem szünt-meg az asztalos munkától, és valósággal igen jól dolgozott.

„Ha Róza akarja ?" monda Róza vidáman: „édes Lajosom, csak te légy Férjem, nekem mind egy, akár Titkos Tanácsnokné legyek , akár Asztalosné. -Csak te vig légy!" – Immost leülének a két Szerelmesek, 's a jövendőbe álmodák-bele magokat, és Róza felugrék örömében, 's elkezde tapsolni, hogy majd akkor Lajos az egész áldott, hosszú napon ő vele együtt fog lenni. Béfuta szobájába, 's egynehány minúták múlva kijöve csinosan őltözködve mint egy városi menyecske, és ekképen a Lajos karjai közzé veté nevetve magát. „Tetszem-e igy

« ElőzőTovább »