Oldalképek
PDF

kéré őtet, hogy a leányok tanitását egészen vegye-által. Mári szeliden megtagadá azt; de Müller mind addig sürgette, s utóbb Burkárdot is bizgatta, hogy végre kéntelen vólt. felvállalni, mindazáltal csak azon feltét alatt, hogy Müller az elsőbb

[ocr errors]

Ezt megtevé Müller. Ez által Müller és Mári természetesen bizakodóbbak levének eggymás eránt. MülIer vólt a Mári Tanitója; mi csuda, ha az ő bájos tanitványa, az ő lelkével, mellyet oktatásaiban véle közlött, szivét is elragadta? Tudta ő Márinak történetét, és meg nem -állhatá, hogy ollykor ollykor ne óhajtsa, hogy bár a Szellhof szive változékonyabb volna, mint a milly-nek azt Mári hitte, kivált mikor Mári mellette ült, vele olvasott, ő pedig nézte, a nélkül hogy többé eggy szót is hallana, Mári pedig ezt ész- - revévén, elpirúlt, 's értelem és gon

[ocr errors]

dolkozás nélkül rebegé-elő a könyv szavait. Az öreg Burkárd sokszor nevetve mondá, mikor őket igy eggymás mellett ülve, vagy menve taláIá: „Bár csak minden iskolai Kollegák illy eggyesek volnának, mint ti ketten!" Müller zavarodásba jött, Mári elpirúlt, 's ollyankor mindég megszünt a megbízottság huszonnégy óráig. De e' szerelemnek semmi rossz béfolyása nem vala a gyermekek tanitására. Örömest egész nap iskolát tartottak volna ők; mert Hegalább az órák között látták eggymást, Burkárdéknál pedig nem látogathatá olly igen gyakran Márit. Igy köte-öszve apránként két szívet a szerelem, a szokás, és eggyfor

ma foglalatosság. - Az öreg Rektor

Gellner, a ki Burkárdot időről időre meglátogatá, hogy, a mint ő mondá, magát a Szokratesz idejébe viszszategye, a kihez Kegyed, kedves Barátom Uram, eggy hajszálig hasonlit, kivévén az ő Xantippéjét,

[ocr errors]
[ocr errors]

mellyel Kegyedet az Isten megkimélte. Az öreg Gellner sokszor moudta Müllernek, midőn a Mári' és Müller tanitásán eggy két órát mulatott: „Kedves Kollega Uram! (Müllert mindég Kollegájának hivta) semmit se kérek Istentől, csak hogy Kegyed Márit házastársúl nyerje; mert ha gyermekeik lennének, azok született Mesterek lennének a Szokrateszi tanitásmódban." Müller halgatott erre és sohajtott. A Rektor kijelenté e gondolatot Burkárdnak is; de Burkárd homlokát dörgölé és mondá: „Valóban, Rektor Ur! ha e' párt igy látom, és meggondolom, hogy Márinak talám nem sokára el kell innen mennie, szinte könyörgenék érte, hogy azt az Isten úgy rendelje. De megtanultam, hogy más emberek szivei közzé ne üssem többé orromat. Az értelem mindenkor olly úton jár, mellyet szükségből előre meg lehet határozni; de a sziv különös portéka. Az nem gondol az

[ocr errors][ocr errors][ocr errors]

itt az innepein láttam, valóban nagy lélek, nemes szivű ember. Titusz, az emberi nemzet öröme, ifjúságában még ostobább tetteket mivelt. Sok világosság, sok árnyék, Burkárd Ur, 's a' hogy Plátó mondja: Nagy

[merged small][merged small][ocr errors][ocr errors][ocr errors]

dött, 's hallotta a mit a Napájának nem akart hinni, hogy Lajost csakugyan azzal vádolták. Védte Lajost,

[ocr errors]

's elbeszéllé a Rektornak a Lajos

Kasszeli történeteit, mellyek szint

úgy a Lajos fajtalanságára mutatni látszottak, holott pedig az ő nemes lelkűségének tanújiválának. –„Úgy tartom én is," mondá a Rektor, a' ki nem értette jól az eggybefüggést, mivel Müller és Mári 's a Charisztiák forogták fejében; „igen is, úgy tartom! az asszonyok nem jól hallanak, mindent a szin után itélnek, azután meg véget nem érnek a beszédben, 's úgy jár a nyelvök, mint a pitle a malomban. De a d v o c em malom ! sokat adnék érte, ha Müller és Mári eggy párrá lennének; mert, gondolja-meg csak édes Barátom! ha Mári innen elmenne, ol

- lyan lenne az ezen helyre nézve,

mintha a tudós világból a Latán s Görög nyelv kiveszne, csak fele lenne-meg annak, a minek lenni kell. Mert mondhatom az Urnak, hogy Mári a sexu s s equ i o r oktatásában mulhatlanúl szükséges az Ur

« ElőzőTovább »