Oldalképek
PDF
ePub
[ocr errors]

róla, még a' legnyilvánosabb bizonyságok mellett is, te pedig szerencsétlenné teszed magadat." — Mit nevez Kegyed szerencsétlennek?" kérdé szomorúan Lajos, kezét nyújtván Rózának: „,ez enyém marad!" azzal iró-asztalához ment, és előkeresett egy irást; meg ez!" Berghórn olvasá. A' Lajos' asztalosi czéhlevele vala az. ,,Csináld, ha abba nem hagyhatod!" Lajos szívesen áltölelé Rózát. „Én megyek, édes Rózám! vidámabban fogsz viszontlátni. Ugy-e, Róza, mindenüve követsz engemet?". — „Mindenüve, Lajos!"-,,'s ez szerencsétlenségről beszéll?" Azzal ment.

Béjelenteté magát a Grófnénál. Tudtára adá néki a' Tanácsnok' esalárdságát, és azon irásokra appellált, a' mellyek a' Grófnál vagynak. ,,Nagyságos Grófné!" monda nyugodtan:,,egyébb bizonyságokat nem adhatok Nagyságodnak, mint szavamat, Nagyságod eránt való szerete

temet, 's szívemet, mellyet Nagyságod ismer, kivált mivel úgy látszik, hogy a Nagyságod' Férje nem örömest akarja, hogy a' Tanácsnokot megismerje Nagyságod. Hogy pedig szándékom' egyenességéről annál inkább meggyőzettessék Nagyságod, tehát kivánom a' Nagyságod' szolgálatjából való elbocsáttatásomat, hol olly boldog vóltam.“ A' Grófné mélyen megilletödöttnek látszott, és igen nyájasan mosolygott.

Abban a' pillantatban belépett a' Férje a szobába. A' Grófné hozzá fordúlt, és kérte a' Tanácsnoknak elbocsáttatását. A' Gróf Burkárdra tekintett.,,Magának ifjú ember, nincsenek bizonyságai, a' vádjára nézve. Azon papirosokban, a' mellyekről Maga szóllott nincs egyéb a' Tanácsnok' ellenségeinek rágalmánál. Vagy vonja-vissza szavát tüstént, Burkárd, vagy pedig elmegyen még az estve vagy jókor reggel, mert arra az esetre el van eresztve szol

gálatjából."— Lajos a' szivére tevé kezét.,,Megyek, Nagyságos Uram! de vissza nem vonhatom. Nagyságos Asszonyom, meg akarnám kimélni Nagyságodat azon kedvetlen érzéstől, hogy engemet a' Nagyságod eránt való szeretetem taszít-ki a' világba; de hadd legyen ez legalább egy bizonysága annak, hogy a' Tanácsnoknak bevádolása nem vala fundamentom nélkül." Azzal mélyen meghajtá magát és ment. A' Grófné fájdalmas tekintettel nézett utánna: ,,Még ma estve, vagy reggel jókor megyen az Ur. Holmijének eladását bízza, a' kire bizhatja," monda a' Gróf keménység nélkül. „Én oda adom az Úrnak a kocsimat Z***ig kedves Burkárd!" monda a' Grófné megilletődve. Burkárd ment könnyező szemekkel.

[ocr errors]
[ocr errors]

Berghórn még Rózánál vólt, mikor Lajos megérkezett.,,Hogy áll a dolog?" kérdé Berghórn. „,Hólnap elmegyünk Róza. Pakold-be a' szük

séges fehér ruhákat!" Róza pakolta sírva, 's nyájasan mosolygott, valahányszor Lajos reátekintett. Egyéb holmijének a' gondját Berghórnra bízá. Estve. felé elvégezé Róza a` pakolást. Lajos az ölébe vevé őtet: Édes Rózám! én tudok dolgozni ; te is tudsz. Mi kell nekem egyéb, szerelmeden kivül? ha neked több kell az én szerelmemnél, tehát szólj, 's visszamegyünk Nénihez.",,Nem!" kiálta Róza, letörőlvén könnyeit : ,,nem, Lajos! 's ezek is lesznek utólsó könnyek éltemben. Lajos, én ismét vidám vagyok; de mit fogunk már most csinálni?" ,,Mit fogunk?" monda Lajos mosolygva : ,,hát a legelső nagy városba megvesszük nekem a' Maiszteri just, és asztalosok leszünk. Én ugyan nem vagyok folyvást való munkához szokvą; de arra nincs szükségünk. Az a' kis érték, a' mellyel birunk, elég arra, hogy magunkat jól megállapítsuk. Én jól tudok raj

zolni, igen jól dolgozni, még most talám nem olly gyorsan, mint egy rendes asztalos, de annál jobb ízléssel. Én nem aggódom a' magam elélhetése miatt, csak... Róza akarja.“ Lajos igazán a' maga életének minden üres időpontjaiban soha sem szünt-meg az asztalos munkától, és valósággal igen jól dolgozott.

[ocr errors]
[ocr errors]

Ha Róza akarja ?" monda Róza vidáman: „édes Lajosom, csak te légy Férjem, nekem mind egy, akár Titkos Tanácsnokné legyek akár Asztalosné. Csak te vig légy!"

[ocr errors]

Immost leülének a' két Szerelmesek, 's a'jövendőbe álmodák-bele magokat, és Róza felugrék örömében, 's elkezde tapsolni, hogy majd akkor Lajos az egész áldott, hosszú napon ó vele együtt fog lenni. Béfuta szobájába, 's egynehány minúták múlva kijöve csinosan öltözködve mint egy városi menyecske, és ekképen a Lajos' karjai közzé veté nevetve magát. „Tetszem-e igy

« ElőzőTovább »