Oldalképek
PDF

meg a szegény Grófnét! hogy élvissza bizodalmával !“ – Lajos felfülelt. „Hogyhogy, kedves Atyám?" – „Isméred-e a Grófnénak és a' Grófnak kedvenczét, B*** Tanácsnokot?" – „Igen is, és becsületes embernek tartom.“ – „Pedig hibázol; mert ő csalárd. Láttam olly számolásait, olly itélet-tételeit, a mellyektől borzadok. Nyomorgatja a Gróf jobbágyait, pénzért árúlja az igasságot; 's csak két nappal ez előtt is kóldús-botra juttatott egy tehetős familiát." – Lajos ezt lehetetlennek találta. Berghórn előhúzott egy csomó írást, és csalhatatIanúl megmutatta Lajosnak a Tanácsnok csalárdságát. Lajos megmereyedett. „Ugy van, és minden mentség nélkül oda vannak azok a szegény párák, a kik az ő kezeibe esnek; mert a Gróf semmi ő felőle való vádat meg nem halgat. Egy becsületes ember, a ki ez előtt két esztendő

[ocr errors]
[ocr errors]

vel bátorkodott a Gróf szemeit felnyitni, elvesztette a miatt kenyerét.** -

Lajos forgatá az aktákat. „Adja ide nekem ezen irásokat, Atyám?" – „Mi végre?" – „Meg akarom mutatni a Grófnak." „Berghórn leakarta verni róla. „Szerencsétlenné teszed magagat, Fijam! Hadd menjen a dolog, a hogy mehet.“ – Lajos fejét csóválá: „Szerencsétlenné, ha egy familiát megmentek?" Sok kérések után megnyeré az irásokat. Más nap reggel a Grófhoz ment Lajos. „Nagyságos Uram !" így kezde szóllani: „ollyan aktákat hozok itt Nagyságodnak, a mellyek meg fogják mutatni, hogy egy a Nagyságod' szolgáji közzűl csalárd ember. A tett tagadhatatlan; mert a maga tulajdon kéz-irásai bizonyítják azt." Berghórn gondoskodott arról, hogy a csalárdság tanúbizonyságai szembetűnők valának. A' Gróf által forgatá az aktákat, és monda hidegen: „Mihelyt a Grófnénak, vagy akárkinek egyébnek egy szót szoll is a' dologról, tehát azonnal el fog bocsáttatni hivatalából, Szekretárius Ur! Nekem vannak okaim, hogy Hitvesem azon Tanácsnokra bizza a maga birtokának kormányát. Ezt az Ur megakadályoztatná, ha a Grófnénak a dologról szóllana. Egy szóval, paranasolom az Úrnak, hogy halgasson, és ne haragítson magára!" – „Nagyságos Uram! a Tanácsnok egy bóldog familiát a Nagyságod jobbágyai közzül nyomorúságiba taszított!" – „Az nem az Úr dolga. Az Ur nem Kontrollórja az én Tanácsnokimnak. Menjen ! az Ur a' Grófné jótéteményire tart gondot. Ez az Úr hivatala. A mint mondám: az Urnak elbocsattatása csalhatatlanúl következni fog a legelső gyanús - lépésre." Lajos szomorúan méne haza. Szomorúan nyújtá kezét Rózának, a' ki őtet vidám tekintettel fogadá. Ró

[ocr errors]

ber, mivel nekünk nem vala bátorságunk a valóságot megmondani?“ – Róza elbámulva nézett reá: „Édes Lajosom ! csináld, a mit tetszik. Nekem mind jó a mit te csinálsz. Én veled megyek; 's ha másként nem lehet, te tudsz dolgozni, én is; osztán hiszen ott van még a' Nénénk is. Lajos, ha te vidám vagy, én is vig vagyok veled együtt, ha a halál ajakimon űlne is. Cselekedd, a mit akarsz, Lajos!" *

Éppen hozzájok jött Berghórn. Rózának szemeiben könnyek álltak; Lajos szomorú volt. Berghórn tudakozódott, 's Lajos minden himezés nélkül elbeszéllé néki a maga történetét, Rózával való beszélgetését, és azon maga meghatározását, hogy a Tanácsnokot a Grófné előtt lefesse. – „'s magadat és Rózát szerencsétlenné akarod tenni ? hagyd abba a dolgot jó Fiú ! én kitapogattam, hogy a Tanácsnok, csalárd ugyan ; de a Gróf nem tehet-le ő

« ElőzőTovább »