Oldalképek
PDF
ePub

meg a szegény Grófnét! hogy élvissza bizodalmával!" Lajos felfülelt.,,Hogyhogy, kedves Atyám?" „Isméred-e a' 'Grófnénak és a' Grófnak kedvenczét, B*** Tanácsnokot?"- ,,Igen is, és becsületes embernek tartom."- ,,Pedig hibázol; mert ő csalárd. Láttam olly számolásait, olly itélet-tételeit, a' mellyektől borzadok. Nyomorgatja a' Gróf jobbágyait, pénzért árúlja az igasságot; 's csak két nappal ez előtt is kóldús-botra juttatott egy tehetős familiát."— Lajos ezt lehetetlennek találta. Berghórn előhúzott egy csomó írást, és csalhatatlanúl megmutatta Lajosnak a Tanácsnok' csalárdságát. Lajos megmerevedett.

„Úgy van, és minden mentség nélkül oda vannak azok a' szegény párák, a' kik az ó kezeibe esnek; mert a' Gróf semmi ő felőle való vádat meg nem halgat. Egy becsületes ember, a' ki ez előtt két esztendő

vel bátorkodott a' Gróf' szemeit felnyitni, elvesztette a' miatt kenyerét. 66

-

Lajos forgatá az aktákat. .,Adja ide nekem ezen irásokat, Atyám?“ -,,Mi végre ?"-,,Meg akarom mutatni a' Grófnak." .,Berghórn leakarta verni róla. ,,Szerencsétlenné teszed magagat, Fijam! Hadd menjen a' dolog, a' hogy mehet." Lajos fejét csóválá: „Szerencsétlenné, ha egy familiát megmentek?" Sok kérések után megnyeré az irásokat. Más nap reggel a' Grófhoz ment Lajos. „Nagyságos Uram!" így kezde szóllani: „ollyan aktákat hozok itt Nagyságodnak, a' mellyek meg fogják mutatni, hogy egy a Nagysá god szolgáji közzül csalárd ember. A tett tagadhatatlan; mert a' maga tulajdon kéz-irásai bizonyítják azt.“ Berghórn gondoskodott arról, hogy a' csalárdság' tanúbizonyságai szembetűnők valának. A' Gróf általforgatá az aktákat, és monda hidegen:

,,Mihelyt a' Grófnénak, vagy akárkinek egyébnek egy szót szoll is a' dologról, tehát azonnal el fog bocsáttatni hivatalából, Szekretárius Úr! Nekem vannak okaim, hogy Hitvesem azon Tanácsnokra bizza a' maga birtokának kormányát. Ezt az Úr megakadályoztatná, ha a' Grófnénak a' dologról szóllana. Egy szóval, paranasolom az Úrnak, hogy halgasson, és ne haragítson magára!",,Nagyságos Uram! a' Tanácsnok egy boldog familiát a Nagyságod' jobbágyai közzül nyomorúságba taszított!"-,,Az nem az Úr dolga. Az Úr nem Kontrollórja az én Tanácsnokimnak. Menjen! az Úr a' Grófné jótéteményire tart gondot. Ez az Úr hivatala. A' mint mondám: az Úrnak elbocsattatása csalhatatlanúl következni fog a' legelső gyanús lépésre."

Lajos szomorúan méne haza. Szomorúan nyújtá kezét Rózának, a' ki őtet vidám tekintettel fogadá. Ró

za járt körülte; de ő némán maradt. Végre sok kérései után karjai közzé vevé Rózát.,,Édes Rózám! bóldog vagy-e te itt?" Lajos! az vagyok!“

,,Bizonyosan, ,,Róza, hát

ha én itt nem lehetnék tovább boldog, ugyan követnél-e engemet?"

دوو

Róza szomorúan tekinte reá:,,Lajos követni igen is, még a' sirba is; de hát mi bajod neked Lajos?" — Lajos elbeszéllé Rózának a' történetet.,,No Róza? látod, hogy van a' dolog. A' Gróf megtartja szavát." ,,Deugyan Lajos, hát kéntelen vagye te azt megmondani a' Grófnénak?" „Róza! a' Tanácsnok csalárd; elnyomja a' jobbágyokat. Éppen most a Grófné jószágainak a' kormányát is által akarják neki adni, és én halgassak? Róza hogy én te veled nyugalomban élhessek, eltürjem, mikor megakadályoztathatom, hogy talám húsz familia is semmivé légyen? Róza, lehetnél-e te vidám, ha tudnád, hogy most jajgat vagy húsz ́em

ber, mivel nekünk nem vala bátorságunk a' valóságot megmondani?“

Róza elbámulva nézett reá:,,Édes Lajosom! csináld, a' mit tetszik. Nekem mind jó a' mit te csinálsz. Én veled megyek; 's ha másként nem lehet, te tudsz dolgozni, én is; osztán hiszen ott van még a Nénénk is. Lajos, ha te vidám vagy, én is vig vagyok veled együtt, ha a' halál ajakimon ülne is. Cselekedd, a' mit akarsz, Lajos!"

Éppen hozzájok jött Berghórn. Rózának szemeiben könnyek álltak; Lajos szomorú volt. Berghórn tudakozódott, 's Lajos minden himezés nélkül elbeszéllé néki a' maga történetét, Rózával való beszélgetését, és azon maga meghatározását, hogy a' Tanácsnokot a' Grófné előtt lefesse.,,'s magadat és Rózát szerencsétlenné akarod tenni? hagyd abba a dolgot jó Fiú! én kitapogattam, hogy a Tanácsnok, csalárd ugyan; de a' Gróf nem tehet-le ő

« ElőzőTovább »