Oldalképek
PDF
[ocr errors]

ván, nem talált abban egyebet ból. dogságnál és megelégedésnél. „Ah, Istenem!" felkiálta Zéburgné: „még a' lebetegedésére is takargasson szegény asszony ? Nem, itt van két csomó arany. Kegyed az oka.“ – Úgyde kedves Húgom Asszony, avagy nem érzi-e, melly véghetetlenül nagyobb bóldogsága van Rózának ebben a' takargatásban, ebben a' némelly kényelmekről való lemondásban, mint abban a' két csomó aranyban, a' mellyet Kegyed néki küld? érzi-e, hogy ő minden tallérral, mellyet az ő kis kincséhez teszen, a' legfőbb éldeletet kóstolja a' természetben, az ő betöltött tisztének eldeletét? Még többet mondok Kegyednek: Róza még nekem is küldött pénzt, a' mellyet Lajos Sztráloné: tól vissza kapott. Én, ámbár arra szükségem nincs, a' világért vissza nem küldtem volna azt nekik, hogy meg ne fosszam az ő szép szívöket azon éldelettől, hogy tettek vala. · III.

15

[ocr errors]
[merged small][ocr errors]

azt hiszem, hogy egyikből sem len het helyes ítéletet hozni valamelly

érzeni, mint általlátni. A' legjobb szív is kénszeríttethetik olly tettekre, a' mellyek... más környülmények közt... vétkek lennének. En úgy gondolom, hogy mí nem tartozunk az embert itélgetni, hanem szeretni és jól tenni vele. Én nem tudom, valamikor én itélgettem, mindenkor azt vettem-észre, hogy semmi mértékem sem volt a mére. getésre. Hadd maradjon az abban! fájlalom, hogy Szellhof nem boldog, holott az lehetett volna. De punctum !“ :

Immost szorosan tudakozódék

nyai után, 's hallá, hogy az ő mostani hivatala, egyetlen reménye, 's egyetlen kinézése neki a' szerencsére. „Hm!“ monda egy napon Berghórn: „az a' gazember! hogy csalja

« ElőzőTovább »