Oldalképek
PDF

ló pénzém kivan előre, és most még inkább akarok takarékoskodni; mert alkalmasint nem sokára valami kedves dolog fog történni, a mihez nekem és kedves Férjemnek Lajosnak pénzre lessz szükségünk. Talám tudja Néni, mit értek. Igaz, hogy egy kicsit remegek : de az én kedves Férjem Lajos örűl, ahozképest örülök vele együtt én is. Mi ugyan csak bóldogok vagyunk, Nénikém ! és mindnyájan szeretik őtet, a Gróftól fogva a kuktáig; de érdemli is azt, Néni ! mert ő olly jó, és olly igen szeret engemet. Vagyok hóltig kedves Férjemnek édes felesége és a Kegyed engedelmes leánya. *Róza.“ . .

- Zéburgné nem sirhatta-ki magát eléggé, elolvasván e levelet. Burkárd hozzá jött, ő pedig szobájába ment, és sirt: „Ah, az én szegény szerencsétlen Rózám!" Burkárd most reszketett először életében, és elbámult, midőn a levelet elolvas

[merged small][ocr errors][merged small][ocr errors]

gyobb bóldogsága van Rózának ebben a takargatásban, ebben a né

melly kényelmekről való lemondásban, mint abban a két csomó aranyban, a mellyet Kegyed néki küld? érzi-e, hogy ő minden tallérral, mellyet az ő kis kincséhez teszen, a'

legfőbb éldeletet kóstolja a termé

szetben, az ő betöltött tisztének éldeletét? Még többet mondok Kegyed

nek: Róza még nekem is küldött

pénzt, a' mellyet Lajos Sztrálonétól vissza kapott. Én, ámbár arra szűkségem nincs, a világért vissza nem küldtem vólna azt nekik, hogy meg ne fosszam az ő szép szívöket

azon éldelettől, hogy tettek valaHIP. 15

[ocr errors]

csikázgat, és szereti, ha fiatal, csintalan Urficskák serge lebzsel körűlte. „Szerencséd" monda súgva Lajosnak, „hogy eránta való szerelmeddel nem bóldogúltál.“ Lajos mosolygott, és halgatott. Rerghórn mindenféle czélozgatásokat tett, ha vallyon Lajost nem vihetné-e arra, hogy a Szellhof alávalóságát elárúlja; Hijába! Lajos állhatatos maradt, vagy inkább nem is gondolkozott, a dologról. Csupán csak ennyit mondott: „Anyám, nekem más feleségem van, nem Mári. Szellhof csakugyan még is hibázhatott minden irásbeli bizonyságaival." – „És én hát igasságtalanúl bántam veled?" – „Azt .nem, Berghórn Ur, hanem nem ismért engemet.“ – „No de terengettét, ismértesd meg hát magadat!" „Én beszélhetnék Berghórn Úrnak; de hiszen, hogy nekem hitelt adhasson, már ismérnie kellene engemet. Kedves Atyám ! a szavak még csalókábbak, mint a cselekedetek; én azt hiszem, hogy egyikből sem lehet helyes ítéletet hozni valamelly emberről; azt hiszem, hogy valamelly szívnek jóságát inkább lehet érzeni, mint általlátni. A legjobb szív is kénszeríttethetik olly tettekre, a' mellyek... más környülmények közt... vétkek lennének. Én úgy gondolom, hogy mi nem tartozunk az embert itélgetni, hanem szeretni és jól tenni vele. Én nem tudom, valamikor én itélgettem, mindenkor azt vettem-észre, hogy semmi mértékem sem vólt a méregetésre. Hadd maradjon az abban! fájlalom, hogy Szellhof nem bóldog, holott az lehetett vólna. De punctum !" - - Immost szorosan tudakozódék Berghórn Lajosnak minden viszonyai után , 's hallá, hogy az ő mostani hivatala, egyetlen reménye, 's egyetlen kinézése neki a szerencsére. „Hm!" monda egy napon Berghórn: „az a gazember! hogy csalja

« ElőzőTovább »