Oldalképek
PDF
ePub

ló pénzém kivan előre, és most még inkább akarok takarékoskodni; mert alkalmasint nem sokára valami kedves dolog fog történni, a' mihez nekem és kedves Férjemnek Lajosnak pénzre lessz szükségünk. Talám tudja Néni, mit értek. Igaz, hogy egy kicsit remegek : de az én kedves Férjem Lajos örül, ahozképest örü. lök vele együtt én is. Mi ugyan csak bóldogok vagyunk, Nénikém! és mindnyájan szeretik otet, a' Gróftól fogva a' kuktáig; de érdemli is azt, Néni! mert ő olly jó, és olly igen szeret engemet. Vagyok hóltig kedves Férjemnek édes felesége és a' Kegyed' engedelmes leánya. Róza.

Zéburgné nem sirhatta-ki magát eléggé, elolvasván e' levelet. Burkárd hozzá jött, ő pedig szobájába ment, és sirt: „Ah, az én szegény szerencsétlen Rózám!" Burkárd most reszketett először életében, és elbámult, midón a' levelet elolvas

[ocr errors]
[ocr errors]

ván, nem talált abban egyebet bóldogságnál és megelégedésnél. „Ah, Istenem!" felkiálta Zéburgné: „még a' lebetegedésére is takargasson szegény asszony ? Nem, itt van két csomó arany. Kegyed az oka.“ – Úgy. de kedves Húgom Asszony, avagy nem érzi-e, melly véghetetlenül nagyobb boldogsága van Rózának ebben a' takargatásban, ebben a' némelly kényelmekről való lemondásban, mint abban a' két csomó aranyban, a' mellyet Kegyed néki küld? érzi-e, hogy ó minden tallérral, mellyet az ő kis kincséhez teszen, a' legfőbb éldeletet kóstolja a' természetben, az ő betöltött tisztének él. deletét? Még többet mondok Kegyednek: Róza még nekem is küldött pénzt, a' mellyet Lajos Sztrálonétól vissza kapott. En, ámbár arra szükségem nincs, a' világért vissza nem küldtem volna azt nekik, hogy meg ne fosszam az ő szép szívöket azon éldelettől, hogy tettek valaIII.

15

mit az ö öreg Atyjokért. Kedves Húgom Asszony! — úgy látszik, hogy Kegyed kevessebbé ért a' boldogsághoz, mint Róza. Ugyan nézze-meg tsak, millyen triumfussal adja ő azt elő!

Az öregnek minden ékesszóllását kikellett meríteni, hogy meggyőzze Zéburgnét a' felől, hogy a virtus többet ér az aranynál. Végre eltevé szomorúan az aranyát, de mind a' mellett is még sokszor felettébb sohajtozott a' Róza' takargatásán.

Fél esztendeig élt már Lajos illy boldogúl Rózával; a' midőn R***be jött Berghórn. Örült ő, hogy itt barátját ismét láthatja. Berghórn elment Lajoshoz, meglátta az ő Rózáját, és az első szempillantattól fogva megnyerte Róza az Öregnek szívét. Lajos elbeszéllé néki Rózával vólt tévedéseit, Berghórn pedig viszontag Lajosnak a' Szellhof' sorsát. „Szellhof nem él bóldogúl az ő Jettijével, 's nem is igen élhet vele bóldogú!. Jetti czifrálkodik; Magdeburgba ko

csikázgat, és szereti, ha fiatal, csintalan Urficskák' serge lebzsel körülte. „Szerencséd“ monda súgva Lajosnak, hogy eránta való szerelmeddel nem boldogúltál.“ Lajos mosolygott, és halgatott. Rerghóra mindenféle «zélozgatásokat tett, ha vallyon Lajost nem vihetné-e arra, hogy a Szellhof" alávalóságát elárulja; Hijába! Lajos állhatatos maradt, vagy inkább nem is gondolkozott, a' dologról. Csupán csak ennyit mondott: „Anyám, nekem más feleségem van, nem Mári. Szellhof csakugyan még is hibázhatott minden irásbeli bizonyságaival.“ „És én hát igasságtalanul bántam veled?“ .nem, Berghórn Úr, hanem nem ismért engemet. - „No de terengettét, ismértesd meg hát magadat!“ „Én beszélhetnék Berghórn Urnak; de hiszen, hogy nekem hitelt adhasson, már ismérnie kellene engemet. Kedves Atyám! a' szavak még csalókábbak, mint a' cselekedetek ; én

„Azt

azt hiszem, hogy egyikből sem len het helyes ítéletet hozni valamelly emberről; azt hiszem, hogy valamelly szívnek jóságát inkább lehet érzeni, mint általlátni. A' legjobb szív is kénszeríttethetik olly tettekre, a' mellyek... más környülmények közt... vétkek lennének. Én úgy gondolom, hogy mí nem tartozunk az embert itélgetni, hanem szeretni és jól tenni vele. Én nem tudom, valamikor én itélgettem, mindenkor azt vettem-észre, hogy semmi mértékem sem vólt a' méregetésre. Hadd maradjon az abban! fájlalom, hogy Szellhof nem boldog, holott az lehetett volna. De pun

ctum !

Immost szorosan tudakozódék Berghórn Lajosnak minden viszonyai után, 's hallá, hogy az ő mostani hivatala , egyetlen reménye, 's egyetlen kinézése neki a szerencsére. ,,Hm!“ monda egy napon Berghórn: „az a' gazember! hogy csalja

« ElőzőTovább »