Oldalképek
PDF
ePub

látják rajta, hogy még ó újdonnat új menyecske: „Aha! hiszen az a' Róza ez, a' ki olly igen remegett, és nem akarta az Urat megcsókolni? Ollyan félénk-e még kis menyecske?" Azzal a Grófné Rózát megcsókolá, Lajosnak kezét nyújtá, 's mentek R*** be. Itt a' mai napra két szobácskát mutattak-ki nekik'a' Grófi kastélyban; a városban ki vólt már bérelve számokra eggy házikó, és Róza elkezdé másnap kis gazdaságát, mig Lajos a' Grófnétól a' maga hivatalbeli kötelességeiről útasítást vett.

Nem volt egyéb dolga, hanem hogy Laistromba vegye azokat a' · szegényeket, a' kiket ez a' nemes szivű asszony gyámolitott, elfogadja minden szerencsétlennek folyamodását, tudakozódjék annak közelebbi környülményei felől, igyekezzen végire járni, vallyon azoknak előadások való-e, vagy nem és tudósitsa arról a' Grófnét. —Mi

[ocr errors]
[ocr errors]

dőn haza ment, Róza már megteritette az asztalt, és maga hordta-fel az ételt. Lajos mosolygva nézé őtet; azzal egymás' karjai közzé rö, pűltek, és Lajosnak soha sem esett az étel ollyan jó ízüen, mìnt ma.

[ocr errors]

Igy élt Lajos külső 's belsőképen boldogul. De ki is ne lehetett vólna boldog azon nemes szivű emberek közt, a'kik között Lajos élt? A' Grófnénak olly tiszta, olly egy szerű, olly szép szíve vólt, mint Rózának, szelleme pedig birt azon finom, belső miveltséggel, melly őtet minden férfi előtt Fejedelemnévé tette.,,Nagyságod Fejedelemné vólna," monda néki Lajos eggy napon az ő nemes, tiszta és magas lelké től elragadtatva: ,,ha bár paraszt kunyhóban született vólna is." Lajos minden tapasztalása mellett is, mellyel birt a' szegények felsegéllésére nézve, igen keveset adhatott a' Grófné plánumaihoz. Szinte csak hozzá vitte a szerencsétlent,

és megismertette a Grófnét annak szerencsétlensége minéműségével ; a' segély magától a' Grófnétól jött, és sokszor az ő segitsége a szerencsétlenre nézve olly kiméllő vólt, logy Lajos a' Grófnét napról napra mind inkább inkább csudálta. Gyakran tett ó apró útazásokat azon tartománykában, melly ezen Fejedelmi emberek' gondoskodó kormánypálczájok alatt állt, és minden apró útazásából vivé a' Grófnénak azok szép laistromát, a' kiket ő boldogokká tett vala, 's egyszersmind azoknak laistromát is, a' kiket még boldogokká tehetne.,,Ah Burkárd!" mondá ez gyakran, midőn az utólsó summát adá neki iskátulájából: „az én szívem elég gazdag a' szerencsétlenekre nézve; bár csak iskátulám is mindég az vólna! De hiszen vannak még köveim. Avagy az üveg nem szintúgy szolgál-e a' magam felékesgetésére?" Erre könnyek álltak szemeiben. „Ez a két gyöngy,

kedves Drága Jóltévöném, legszebb és élő drágasága Nagyságodnak. De miért nem igyekszik Nagyságod a' maga Uradalmában a' nyomorúság' kútfejét bedugni ?",,'s hogy dugják azt be?" - ,,Megvilágosodás és jobb oktatás által." A" Grófné vállat vonita. Tett már ő illy nemű próbákat, és ostobaság 's babonaság lépett útjába. Egy szóval, Burkárdnak olly hivatalkája vólt, a' melly mellett ő felettébb bóldog vólt.

Az ő szives egyszerűsége, az ő bizakodó őszintesége nem rontatott itt le; csak kényesebb lett, azért is annál intereszszánsabb. Az egész udvar szereté őtet és kéntelen vala őtet szeretni, mivel ez vala talám egyetlen egy udvar, a' hol nem a' kabala, hanem társaságos, közönséges. öröm, jó akarat és bizodalom uralkodott. Róza is a legboldogabb asszony vólt a' főld' szinén. - Midón Lájos a' vár-kastély' töltésén a' vá

[ocr errors]

ros felé jött, tehát Róza már fél órától fogva az ajtóban állt, és várta őtet. Nyájas, nevető szemek röpültek az útszán keresztül Lajos eleibe, 's mikor már a szomszéd háznál vólt, emelkedett a' Róza' szép, fejér keze az ő köszöntésére. Pontosan megtartá ó Lajosnak adott szavát; mert kijött a' jövedelmével.

Lajos semmi szükséget sem tapasztalt. A' Róza' Csókja, a' Róza gyöngéd, bizodalmas szerelme mindent megfűszerezett. Soha sem maradt Lajos magában ebédre a' kastélyban. Oda vitették Rózát; 's ez vala jele, hogy Lajos ott maradt, ha ő, kijővén a' Grófné' kabinétjából Roza mosolygott reá.

[ocr errors]

,,Néni ezt irá Róza Zéburgnénak; én nagyon, nagyon óh felettébb nagyon boldog vagyok az én kedves Férjemmel, Lajossal, és a Kegyed jövendőlése nem teljesedik be; mert én igen jól kijövök a' gazdasággal. Már egy egész hólnapra va

1

« ElőzőTovább »