Oldalképek
PDF

Hátják rajta, hogy még ő újdonnat új menyecske: „Aha! hiszen az a' Róza ez, a ki olly igen remegett, és nem akarta az Urat megcsókolni? Ollyan félénk-e még kis menyecske?" Azzal a Grófné Rózát megcsókolá, Lajosnak kezét nyújtá, s mentek R*** be. Itt a mai napra két szobácskát mutattak-ki nekik a Grófi kastélyban; a városban ki vólt már bérelve számokra eggy házikó, és Róza elkezdé másnap kis gazdaságát, mig Lajos a Grófnétól a maga hivatalbeli kötelességeiről útasítást vett. - ~ * * * *

Nem vólt egyéb dolga, hanem hogy Laistromba vegye azokat a' szegényeket, a kiket ez a nemes szivű asszony gyámolitott, elfogadja minden szerencsétlennek folyamodását, tudakozódjék annak közelebbi környülményei felől, igyekezzen végire járni, vallyon azoknak előadások való-e, vagy nem, és tudósitsa arról a Grófnét. Mi

dőn haza ment, Róza már megterítette az asztalt, és maga hordta-fel az ételt. – Lajos mosolygva nézé őtet ; azzal egymás karjai közzé röpűltek, és Lajosnak soha sem esett az étel ollyan jó ízüen, mint ma. Igy élt Lajos külső 's belső képen | bóldogúl. – De ki is ne lehetett vólna bóldog azon nemes szivű emberek közt, a kik között Lajos élt? A' Grófnénak olly tiszta, olly egyszerű, olly szép szíve vólt, mint Rózának, szelleme pedig birt azon finom, belső miveltséggel, melly őtet minden férfi előtt Fejedelemnévé tette. „Nagyságod Fejedelemné vólna," monda néki Lajos eggy napon az ő nemes, tiszta és magas lelkétől elragadtatva: „ha bár paraszt kunyhóban született vólna is." – Lajos minden tapasztalása mellett is, mellyel birt a szegények felsegéllésére nézve, igen keveset adhatott a Grófné plánumaihoz. Szinte csak hozzá vitte a szerencsétlent,

[ocr errors]
[ocr errors]

god a maga Uradalmában a nyo

morúság kútfejét bedugni ?" „'s hogy dugják azt be?" – „Megvilágosodás és jobb oktatás által." A Grófné vállat vonita. Tett már ő illy nemű próbákat, és ostobaság 's babonaság lépett útjába. Egy szóval, Burkárdnak olly hivatalkája vólt, a' melly mellett ő felettébb bóldog vólt. Az ő szives egyszerűsége, az ő bizakodó őszintesége nem rontatott itt le; csak kényesebb lett, azért is annál intereszszánsabb. Az egész udvar szereté őtet és kéntelen vala őtet szeretni, mivel ez vala talám egyetlen egy udvar, a hol nem a kabala, hanem társaságos, közönséges. öröm, jó akarat és bizodalom uralkodott. Róza is a legboldogabb asszony vólt a főld szinén. – Midőn Lájos a vár-kastély töltésén a vá

[ocr errors]
« ElőzőTovább »