Oldalképek
PDF
[ocr errors][ocr errors]
[ocr errors][merged small][ocr errors]

soha se tudnám, hogy lakodalom ,

vagy keresztelő van. Én nem bánom, ha nem akarják, hogy a mellett jámbor atyafiak eggy Mi Atyánkot könyörögjenek! Én magamnak is megtarthatom a Mi Atyánkomat!" „Én szintúgy nem tudtam a dolgot, Mami!" – „Nekem mindeggy; az alma nem esik messze a fájától." Mi több, mikor Lajos előjött, felállott, és elment. Ez Lajosnak szivére hatott, Rózával együtt. Az aty

jok monda: „Ha meg akarjátok éngesztelni, menjetek , kérjétek-meg Komának." – Róza elpirúlt ugyan, de elment még is. Nagyanyó mosoly- gott: „Bohókás gyermekek! de megmondom, Róza, hogy a gyermekágyba is ollyan titkon ne kerülj!" . A mint az ember mindenhez hozzá szokik; Róza hozzászokott, hogy Lajossal háljon, 's az atyafiak, hogy őtet Lajossal hálni lássák. A Rektor, a kinek bosszankodásátói tartottak, felhozott Xenophonból eggy helyet, hogy a Spártai ifjak szintúgy titkon , szüléjik híre nélkűl házasodtak, Lajost nagy örömmel Spártai ifjúnak nevezte, és elbeszéllé néki, hogy némelly derék ifjú emberek Spártában még feles gyermekeket is nemzettek titkon az ő feleségeiktől, a nélkül hogy arról az ő atyjokfijai eggy szót is tudtak vólna, és ajánlá néki követésre ezt a példát. Nagyanyó, a ki külömben sokat elnézett az Öregnek,

minthogy fekete ruhában járt, megdöbbent e beszédre, hogy Lajos, a ki felől ő külömben is nem sok jót tett-fel, meg találja azt cselekedni, és a Spártaiakat kurva nemzetségnek nevezte. – Erre felállt az Öreg, felvevé kalapját, és monda: „A' ki bolondot tanít, cserepet fóldoz-öszve. Jésus Sirák 22-dik Részében." – Azzal menni akart. Mindnyájan tartóztatták, és Nagyanyó kéntelen vala elszánni magát, hogy a Spártaiakat a rajtok elkövetett gyalázatért megkövesse. • • Végre elérkezett a két ifjú házasok elutazásának napja. Könnyen lehet gondolni, hogy nem kimélték a mellett a könnyeket, s csakugyan Zéburgné, a mi a fejér ruhát és egyéb őltözeteket illette, úgy ki is készítette Rózát, hogy egynehány esztendeig csupán csak abból is elélhettek vólna. Egyedül Lajos és Róza vólt az, a ki mind kettő csak azért sirt, mert könnyeket látott,

[merged small][ocr errors]
« ElőzőTovább »