Oldalképek
PDF
ePub

maradtok, ti?",,Hiszen mingyárt felköltünk, mihelyt Néni elment."

,,Annál roszabb! vallyon meddig öltöztök még? Azzal elment. Zéburgné nagyon igasságtalanúl bánt szegény gyermekekkel; mert ők nár eggy órától fogva folyton- folyvást öltöztek. De most a' Lajos' karjai közzé vetette magát Róza, és akadályozta őtet; majd ezt mondta: „Bocsáss-el, Lajos! bejön Néni; őltöznöm kell." Majd ismét Lajos nem hagyott neki nyugtot, mig végre Zéburgné igazán bejött. Most már újra az öltözéshez fogtak; de tiz óra tájon utólszor jött Zéburgné, és mind addig ott maradt, valamig mind a' ketten készen nem vóltak.-,,Derék lessz biz az, ha R***ben is négy óráig fognak öltözködni az ifjak! Rajta, hogy készen legyetek! hamar!"

Azonközben haza méne Burkárd. Mami, újságot tudok.“ ,,No's?"

[ocr errors]

,,Tegnap lakodalom vólt itt." Hol, hol?" ‚Itt a házunknál.“ ,,De kié ?",,Róza és Lajos öszveesküdtek tegnap, és az új házasok mingyárt itt lesznek."- - Nagyanyó öszveránczolá homlokát; azonban nem hitte a' dolgot, De midőn olvasá a' bizonyság-levelet, valóságosan megharagudott. Leveté a' bizonyság-levelet az asztalra. „No igazán mondom, csakugyan ollyan, mintha átok feküdne ezen a házon! Itt ha kétszáz esztendeig élnék is, soha se tudnám, hogy lakodalom vagy keresztelő van. Én nem bánom, ha nem akarják, hogy a' mellett jámbor atyafiak eggy Mi Atyánkot könyörögjenek! Én magamnak is megtarthatom a' Mi Atyánkomat!“ ,,Én szintúgy nem tudtam a' dolgot, Mami!" ,,Nekem mindeggy; az alma nem esik messze a' fájától.“ Mi több, mikor Lajos előjött, felállott, és elment. Ez Lajosnak szivére hatott, Rózával együtt. Az aty

jok monda:,,Ha meg akarjátok éngesztelni, menjetek, kérjétek-meg Komának." Róza elpirúlt ugyan, de elment még is. Nagyanyó mosolygott: „Bohókás gyermekek! de megmondom, Róza, hogy a gyermekágyba is ollyan titkon ne kerülj!“

A'mint az ember mindenhez hozzá szokik; Róza hozzászokott, hogy Lajossal háljon, 's az atyafiak, hogy őtet Lajossal hálni lássák. A' Rektor, a' kinek bosszankodásától tartottak, felhozott Xenophonból eggy helyet, hogy a' Spártai ifjak szintúgy titkon, szüléjik' híre nélkűl házasodtak, Lajost nagy Lajost nagy örömmel Spártai ifjúnak nevezte, és elbeszéllé néki, hogy némelly derék ifjú emberek Spártában még feles gyermekeket is nemzettek titkon az ő feleségeiktől, a' nélkül hogy arról az ő atyjokfijai eggy szót is tudtak vólna, és ajánlá néki követésre ezt a' példát. Nagyanyó, a ki külömben sokat elnézett az Öregnek,

minthogy fekete ruhában járt, megdöbbent e' beszédre, hogy Lajos, a' ki felől ő külömben is nem sok jót tett-fel, meg találja azt cselekedni, és a' Spártaiakat kurva nemzetségnek nevezte. Erre felállt az Öreg, felvevé kalapját, és monda: „A' ki bolondot tanít, cserepet fóldoz-öszve. Jésus Sirák 22-dik Részében.“

Azzal menni akart. Mindnyájan tartóztatták, és Nagyanyó kéntelen vala elszánni magát, hogy a' Spártaiakat a' rajtok elkövetett gyalá zatért megkövesse.

Végre elérkezett a' két ifjú házasok elutazásának napja. Könnyen lehet gondolni, hogy nem kimélték a' mellett a' könnyeket, 's csakugyan Zéburgné, a' mi a' fejér ruhát és egyéb öltözeteket illette, úgy ki is készítette Rózát, hogy egynehány esztendeig csupán csak abból is elélhettek volna. Egyedül Lajos és Róza vólt az, a' ki mind kettő csak azért sirt, mert könnyeket látott.

Mert hiszen ők együtt maradtak. Nehány napok múlva eggy városkába érkeztek estvére. A szép nyári est sétálásra édesgeté őket. - Egyszerre oda hagyá Lajos Rózát, kiáltván: „Luize! Luize!“ Luize vala az, a' ki Hanussal sétálgatott; 's Róza egészen megszégyenűlve állt vágytársnéji előtt. Rózának és La josnak altaljában mulatni kellett itt eggy napot, mellyen Hanus még most is régi szokását mutatta, nevetett és sirt. Társnéja vala ő a' bóldog Luizénak. Most már ismét megadá Luize Lajosnak azt á' pénzsummát, a mellyet ez néki adott vala; és minthogy a' summát megkettőztette, tehát most Lajos gazdagabb vólt, mint maga hitte.

Végre eljutának R*** hez két mértföldnyire. Itt találák a' Grófnét Húgával, és Férjével együtt. „Ahá!“ monda a Grófné az első köszöntgetések után, mellyek alatt Róza egészen elpirúlt, azt hivén, hogy ki

« ElőzőTovább »