tegnap estve tudtam-meg, mineku

- tánna haza jöttem. Kegyed olly sokszor zavarba hozott engemet, most már visszaadtam a kölcsönt kedves Sógorom és Szomszédom !"

Ezen beszéd közben Lajos is fel

kat. „Az élet gondjai meg fogják érlelni őket; mert bizonyos tekintetben még mind a ketten gyermekek. Hagyja magokra! az a gond, a' mellyet egyiknek a másikért viselni kell, meg fogja adni az ő charakteröknek azt a munkásságot, a mellynek még egyedül vagynak hijjával." Eggy egész óra kivántatott arra, hogy Zéburgné ezen plánumnak követésére reá álljon. Általlátta ugyan ő annak hasznos vóltát; de ez, hogy: „Mit fog rólam mondani a világ, ha Rózát olly egészen mezítelen adom - ki ?“ az öregnek egész ékesszóllását majd csak nem felforgatta. Végre még is reávevé Burkárd, hogy az ő plánumában megegyezzen , eleibe terjesztvén neki, hogy hiszen a világ előtt mondhat valami summát, a mennyit akar, hogy adott Rózával. – Az ifjak csak nem jönnek. Zéburgné másodszor ment érttek. Mind a ketten felvóltak. „De hol