Oldalképek
PDF
ePub
[ocr errors]

Atyám vagy Néni számol, mindég hibázik. De tegyük-fel, hogy nem lenne elég?" ,,No hiszen akkor

úgy segítünk magunkon, a' hogy lehet." „Igen is Róza, én segithetek magamon; én nem eszem kenyérnél egyebet, csak téged birhassalak; egész nap dolgozom, semmi mulatságot nem kivánok, csak szemeidet láthassam, csak szavadat halhassam. Még úgy is a legboldogabb ember leszek a' főld' szinén. De te, édes Rózám, te nem vagy ahoz szokva; te bőséghez vagy szokva, 's most már gondold-el Róza! Róza! ha én azt neked meg nem szerezhetném és te epesztenéd magadat, 's ott ülnénk az inségben, te a' szűkölködésben, mellyet el nem viselhetnél, én pedig abban a' még nagyobb nyomorúságban, hogy búdat 's könnyeidet látnám, a' nélkül hogy rajtad segíthetnék. Róza, édes Rózám, gondold-meg azt!" ,Kedves Lajosom, oh Istenem! csak most egy

[ocr errors]
[ocr errors]

szer higyj nekem. Én mindent megtehetek, csak te nálad lehessek ; mindent. Már próbáltam. Már három naptól fogva eggy csepp kávét sem ittam, mivel Néni mindég csak azt mondja:,,hát a' kávécsak eggy pohár vizet ittam, és vaj nélkül ettem rá kenyeret. Ezt már három naptól fogva cselekedtem, és még sokkal többet, 's megtehettem azt és semmi bajt belőle nem érzettem. Hidd-el, kedves Lajosom, hogy te veled tudok éhezni és szomjúhozni!"

[ocr errors]

,,Tehát Róza, akarsz velem szenyveket és örömeket megosztani, és ha másként foly dolgunk, nem fogsz búsúlni, hanem vidám fogsz lenni?“

,,Valósággal, édes Lajosom, az leszek, és tudok az lenni. Majd meglátod. Csak már az Atyád és Néni akarná.“ „Hiszen akarják, Róza! hiszen a magunk akaratjára hagyták a dolgot. Tehát Róza, fogsz-e velem tűrni mind végig?"-,,Mindent a' világon! veled kóldúlni is

[ocr errors]

elmegyek." ,,No tehát ma megmondjuk nekik, 's azzal vége!" ___ ,,Igen, de osztán Néni megint ezer ellenvetést tesz, meg az Atyád is 's azután megint semmi se lesz belőlé:" ,,No hát röviden elvégezzük a dolgot. Jer, Róza! hadd eskessen - öszve bennünket a' Pap; úgy osztán csakugyan haszontalan lessz minden ellenvetés.“

A

Róza meghökkent eggy kicsit; de Lajos elbeszélte neki a' Mári' lakadalmát, és ő ment a' Lajos karján, eggy kevéssé még most is habozva, a' Prédikátorhoz.Lajos kéré a' Prédikátort, hogy őtet Rózával azonnal eskesse-öszve. A' Prédikátor kérdé:,,Az Atyjának nincs ellenére?"

-,,Hm! kedves Tiszteletes Uram," mondá Lajos:,,úgy nem alkalmatlankodnám Kegyednek.“ A' Prédikátor már megszokta az illy nemű esketéseket a' Burkárd Familiában. Tudta ó, hogy Lajos Rózával jegyben van; sót Zéburgné, a' ki még III.

14

most sem győződhetett-meg a felől, hogy Lajos Róza nélkül elutazzón, éppen az előtt való nap kérdeztemeg a Prédikátort, vallyon, ha a' szükség kivánná, nem eskethetné-e öszve minden czeremónia nélkűl a" két fiatalt. A' Prédikátor tehát nem látott a dologban egyebet szokott Burchárdismusnál. Öszveesketé hát a' gyönyörű párt minden bizodalmatlanság nélkűl. Róza reszketett az alatt mint nyár levél, Lajos pedig egészen nyugodtan maradt. Bizonyság-levelet kért az esketés felől, 's azzal ismét nyugodtan visszasétált Rózával a' Zéburgné' kertibe, De Róza már elkezdett epekedni. Leült és merően nézett eggy szegletbe. Lajos emlékezteté őtet adott szavárá; Róza eleinte erőltette magát; azután pedig valósággal olly vidám és jó kedvű lett, a' millyen lehet eggy olly tiszta lélek, a' ki legfőbb éhajtását elérte. Végre csak arra kérte Lajost, hogy legalább még ma ne

szóljon a Nénjének és senkinek seminit. Lajos természet ellen való do lognak találá azt, de Róza monda: ,,Ah Lajos, igérd-meg azt nekem; ollyan szorongásba vagyok, hogy" Lajos megigéré.

Most már ott ülének a legnagyobb bizakodásban, és éldelék legfőbb boldogságoknak bizonyos vóltát. „Hallod-e, Róza!" mondá Lajos másképen érzed-e már magadat, miólta Feleségem vagy? Nekem éppen ollyan, mint az előtt. Azt mondják, hogy ezen a napon ollyan különösen érzi magát az ember; én nem !“ Róza elpirúlva megcsappinta a' Lajos' ajakát, és földre süté szemeit. De Róza is csak hamar ismét ollyan lett, mint volt az előtt, 's négy órakor a' Burkárd' házához mentek; Zéburgné már az esketés előtt elment oda. Róza még is remegett, eggy kicsit oda le maradni ; intett Lajosnak's eltűntek. Vacsorára ismét lejöttek; az asztalnál visgáló

*

*

« ElőzőTovább »