bámúla Zéburgné, hogy itt nem potomra számoltak, hanem hogy Lajos és Róza az ó jövendőbéli háztartásokat vetették-fel. Lajos általnyújtá a' Grófné' levelét Zéburgnénak, Róza pedig közlé Nénjével a' maga ház tartási plánumát. Zéburgné mosolygott: ó is elkezdett némelly pontokat felvetni, hogy megmutassa Rózának, hogy háromszáz tallérral nem lehet gazdaságot vinni. Róza, a' ki Lajost zavarodva látá ott állani ? olly hevesen kezdé védelmezni a' maga számvetését, hogy a Nénje kéntelen vólt elhalgatni. Némelly czikkelyeket, a' mellyeket a Nénje igen sokra vetett, Róza egészen kihúzá: „p. o. Kávé, czukor!" monda a' Nénje.,,Mi eggy cseppet sem iszunk, Néni!" Eggy szóval, Róza mindég tudott valami eszközt, hogy számvetését becsületben tartsa, Lajos pedig helyesnek találá azt, minthogy a Nénje utóljára elhalgatott.

Ez a dolog még azon a napon debattírozásra került a' Burkard' házában. Az öreg Burkárd Zéburgnéval tartott. Nagyanyó az ifjak' pártjára allott azon hozzátétellel, hogy Róza legalább gazdag menyekzői kiadást várhat. Róza monda: „Az is igaz, kedves Nagyanyám!" Burkard pedig mondá: Én nem hiszem, hogy Zéburgné értékének eggy részét oda adja, mert magának is szüksége van rea."

Elég hozzá, hogy Lajos leült, és irt a' Grófnéhoz Rózának csevegése között. „Osztán csak ird-oda mingyárt,“ monda Róza, „hogy a' Feleségedet is viszed.“ Lajos úgy cselekedett. Róza olly ravasz vólt, hogy a' levelet mingyárt bepecsételte, és a' póstára küldötte. ,,Már most akár elég a' summa, akár nem, gondolá magában; „legalább már megirta a Grófnénak." Ebben a' levelben Lajos azon idő pontot is igen

66

közelre határozta, a' mellyben meg fog érkezni R*** ben, a' Grófné residentziás városkájában."

Másnap azután kinyilatkoztatta Róza a dolognak a' Grófnéhoz irt levél által való elvégeztetését, és az által a Nénjét tetemes zavarodásba ejtette. Burkárd külön vette a' Fiját, és minden módon igyekezte leverni róla: de mit tehetett ez az ősz öreg az ő szelid, oktató beszédjeivel, Rózának szívreható, hathatós, 's minden indúlatokat felgerjesztő beszédjei ellen? Ha szinte Lajos félig meddig meggyőzettetett is az Atyjától, és a' dolog in pleno jött-elő, tehát felállott Róza gyönyörű pirosság borítá-el szép arczát; szenei lángoltak, mejje emelkedett, karjai jártak, és Lajos meg vala győződve, még minekelőtte megnyitá Róza ajakait, Mert a' be、 széd' folyamatja közben egyszerre megváltoztatá Róza a maga helyhezletét, azt az uralkodó felséges

helyhezletet, a mellyel győzött vala. Könypatak áradt villámló szemeiből, és elóltá szemei villámát. Olly szeliden panaszlott, olly alázatosan esedezett részvételért, 's olly ügyesen tudá a' rettenetes jövendőt, és sejtéseit 's álmait beszédébe szőni, hogy az egész Oppositionális Fél elveszve érzé magát Nagyanyó reszketett a Róza' álmaitól, és a' házasságot tanácslá ; Zéburgné már vetegette, hogy mennyivel hozhatnáhelyre a Róza' számolását; Burkárdné mosolygva nézé Rózát; kötése ülében feküdt a' bámúlás miatt, és mondá: „Ez a' leány ugyan csak annak rendi szerént prédikál!" csupán az öreg Burkárd vólt olly ravasz, ámbár érzé a' Róza' győzedelmét, hogy a győzedelmet erőtlenné tegye, felbontván az egész Tanács-ülést, a' nélkül, hogy valami meghatároztatott vólna. Én nem bánom, csináljátok a' mit tetszik! monda ő, és valami egyebet kezdett beszélni. Ezt

a' példát követé Zéburgné: „Csináljátok, a' mit tetszik!" igy szólla, 's az egész dolognak vége szakadt. Róza nem tudta, örüljön-e vagy sirjon győzedelmének; mert már háromszor nyert illy diadalt, és mikor már azt hitte, hogy aratja annak gyümölcseit, tehát újra elkezdte a Nénje: „Ugyan Róza, légy okos! hiszen az nem megyen!" Róza szinte kétségbe esett, hogy a' dolog nem akar menni. Szidta az egész világot.

Végre midőn negyedikszer nyerte-meg a győzedelmet, és mind kettőjöket ismét azzal bocsátották-el : ,,Csináljátok, a' mit tetszik!" külön vevé Róza Lajost, és beszélt ő vele az öregek' keménységéről.

Egyszerre elkezdé Lajos, megfogván a' Róza' kezét: „De hátha nem lenne elég, Róza?" Bizonyosan elég lessz, Lajos! mert nézzed-" ,,Nem, hagyd-el most a' számolást; mert ha te számolsz, Roza, tehát úgy mindég marad-fel; ha pedig az