Oldalképek
PDF

szegény Róza. Lajos éppen azt mondta, Burkárd is, és Róza ismét nevetett és enyelgett, mint az előtt, 's várta napról napra az ő Lajosának hivatalját. - Eggy napon ezt a levelet kapá Lajos: „Kedves Burkárdom! ugyan emlékezik-e még valamelly T*** B*** Grófnéról Pyrmontból ? legalább még én emlékezem az Úrról. A Szekretáriusom elment. Annak nem sok levelet kell irni ; de azok az apró jótétemények, mellyeket jobbágyim szegényebb részére áraszthatok, az ő felvigyázása alatt vannak. Az Ur szivét ismerem ; a szegények jól lesznek vele, s én, a ki a szegényeket szeretem, hasonlóképen. Ha tehát az Urnak 300 tallér, az én barátságom, és eggy bóldog házban való élés nem igen kevés, tehát irja-meg, mikor fogadhatom az Urat, hogy megmondhassam, hogy én a virtust még most is szeretem, 's következésképen az Urat

[ocr errors]
[ocr errors]

sok felmaradt. Három ruhámat elviszek magammal, 's darabig nem kell ruha. Eggy szobában lakunk, eggy gyertyát égetünk. Az a parányi étel, hiszen tudod, melly keveset eszem én." Elkezdtek számot vetni; de ha esztendeig együtt ültek vólna, se tudták vólna azt elvégezni. Mert minden pillantatban elkezdé Róza: „Ah Lajos, és gondoldmeg, mikor majd egész nap ; egész áldott hosszú nap veled leszek, veled kelek-fel, 's estve tőled éppen el nem megyek! Azután kocsikázunk, azután sétálni megyünk, estve pedig egész tizenkét óráig a lugosban ülünk. Akkor osztán nem kiabálhat legalább Néni: Róza! Róza! – No mennyi is maradt-fel? úgy gondolom százhúsz tallér?" –„Nem, annyi nem!" Nem ment igy a dolog, jól látták, hogy sehogy se ment. Felszaladának tehát a Róza szobájába, előhoztak eggy árkus papírost, és egyenként

[ocr errors]
« ElőzőTovább »