szegény Róza. Lajos éppen azt mondta, Burkárd is, és Róza ismét nevetett és enyelgett, mint az előtt, 's várta napról napra az ó Lajosának hivatalját,

Eggy napon ezt a' levelet kapá Lajos: „Kedves Burkárdom! ugyan emlékezik-e még valamelly T*** B*** Grófnéról Pyrmontból? legalább még én emlékezem az Úrról. A' Szekretáriusom elment. Annak nem sok levelet kell irni; de azok az apró jótétemények, mellyeket jobbágyim' szegényebb részére áraszthatok, az ő felvigyázása alatt vannak. Az Ur' szivét ismerem ; a' szegények jól lesznek vele, 's én, a’ki a szegényeket szeretem, hasonlóképen. Ha tehát az Úrnak 300 tallér, az én barátságom, és eggy boldog házban való élés nem igen kevés, tehát irja-meg, mikor fogadhatom az Urat, hogy megmondhassam, hogy én a' virtust még most is szeretem, 's következésképen az Urat

szivemből becsülöm. T*** B*** Grófné."

,,Oh Atyám! melly boldog vagyok!“ kiáltá Lajos, Atyjának nyújtván a Grófné' levelét. Elbeszéllé az Atyjának ezen szeretetre méltó asszonnyal való megismerkedése módját; elbeszéllé a' mi jót a' felől hallott mind Pyrmontban, mind Berghorntól, a' ki azt szorosabban ismerte, és Burkárd hálát adott szivében az Istennek, a' ki Lajost ezekhez az emberekhez, és ekképen hivatalhoz juttatta. A szükségest hamar elbeszélték egymás közt, mert Lajosnak égett a' talpa alatt a' föld. Rózához kivánkozott. „No csak menj!" mondá az atyja: „,csak menj, és köszöntsd Rózát!" Rózát a' kertben lelé Lajos, 's általnyújtá neki a' levelet. Róza olvasá, 's olly kellemetesen pirúlt-el, mint a' menyasszony, midőn forrón szeretett Kedvesének az Igen-szót adja. Olly belső hévvel szorítá mejjéhez Lajost,

a millyet ez még sohase érzett tőle az előtt. A' mellett a' tekintete olly áhétozó, olly epedő, olly hódoló vólt, hogy Lajos látta, hogy Róza. valami egyebet is gondol a' mellett, mint ő.

Leüle Róza mellé, és ölébe vevé őtet, Róza az orczáját az övére tevé és snsogá: „Istenem, melly bóldogúl fogunk mi ottan élni!" Ez a' Lajos' gondolatinak egészen más színt adott. Az Atyja azt mondá néki: „Első lépésre, Fijam, elég eggy magános embernek, a' ki meg tudja magát szoritani!" itt pedig Róza azt mondá: „Mi bóldogok leszünk mi ott!" A' Lajos' mejje kitágúlt; szí, ve szabadabban dobogott; karjai közzé fogá Rózát, mejjéhez szorítva tartá, és öröm könnyekkel áztatá. „Róza, édes Rózám! vallyon elég lenne-e kettőnknek?"—,,Kettőnknek? édes Lajosom, hát mi kell nekem?" Elkezdtek mind a' ketten számolni. Róza olly gazdálkodva számolt, hogy

sok felmaradt. Három ruhámat elviszek magammal, 's darabig nem kell ruha. Eggy szobában lakunk, eggy gyertyát égetünk. Az a' parányi étel, hiszen tudod, melly keveset eszem én." Elkezdtek számot vetni; de ha esztendeig együtt ültek vólna, se tudták vólna azt elvégezni. Mert minden pillantatban elkezdé Róza: „Ah Lajos, és gondoldmeg, mikor majd egész nap; egész áldott hosszú nap veled leszek, veled kelek-fel, 's estve tőled éppen el nem megyek! Azután kocsikázunk, azután sétálni megyünk, estve pedig egész tizenkét óráig a' lugosban ülünk. Akkor osztán nem kiabálhat legalább Néni: Róza! Róza!

No mennyi is maradt-fel? úgy gondolom százhúsz tallér?"—„Nem, annyi nem!"

Nem ment igy a' dolog, jól látták, hogy sehogy se.ment. Felszaladának tehát a' Róza' szobájába, előhoztak eggy árkus papírost, és egyenként

mindent felirtak. Igy legalább közbe vághattak mind ketten fantáziájokkal. De bizonyossá teszem olvasójimat, különös eggy számadás vólt az; eggy Kamerálista nehezen fogta vólna subscribálni. De végre mondá Burkárd: „No Róza, számoljunk már egyszer annak rendi szerént egymás után; mindég újra kicsapunk belőle. - Tehát kenyér eggy hétre? meg vaj? pecsenye nekünk nem sok kell. No, Róza! mennyire megy az eggy héten?" Róza megszabta az árrát.

„Ugyan mi a' guta számolni valójok lehet azoknak?" gondolá Zéburgné, a' nyitott ajtóban állván. Elbámúlt, midőn hallá, hogy azok egész háztartást számoznak-fel min-. den apróságival együtt. „No ennyi mind öszve!" mondá Róza.-,,Nem, még a kéngyertyát a konyhában elfelejtettétek!" kiálta Zéburgné nagy kaczajt ütve. „Ah Néni, az csekélység!" mondá Róza. — De mint el