Oldalképek
PDF
ePub

lált abban kivetőt, kivévén azt, hogy Lajos a' maga ártatlanságát Berghorn Urral megismertetni nem akarta. „Jól látom, hogy te örökre minden embereknek Bohó Jancsijok fogsz maradni.“

„Eggy szóval, Lajos !“ monda Zéburgné, ennyi virtustól csakugyan megilletődve mejjéhez szorítván őtet: „Róza a tiéd, bár melly különös ember légy is, és bár melly kevéssé láthassam is előre, vallyon boldog lessz-e ő te veled. Róza a' tiéd!" Róza és Lajos egymás karjai közzé omlottak. „Édes Rózám!“ kiáltá Lajos elragadtatva: adja Isten, hogy minél elébb kenyerem legyen, hogy eltarthassalak!" Róza sokkal boldogabb volt, hogy sem mint az utólját hallotta vólna. Nehány minúták múlva lemenének ismét mind a' ketten a kertbe, eggy lúgosba ülének, és most már éldelék a szerelemnek legtisztább bóldogságát, annak minden keserűségei. nélkül.

Úgy tetszett, mintha ez a szempillantat Rózát minden ijedelmeitől, mellyeket az ő szenvedése, féltékenysége 's Nénjeinek keménysége charakterjébe vegyített, megtisztitotta vólna. Ismét az a' vidám, jó kedvű, természetes, 's gyermekes Róza lett ó, a' ki hajdan vólt. Tizszer is el kellett beszélni Lajosnak ó előtte a maga nevetséges történeteit. Ő majd nevetett, majd sirt a' szerént, a' mint Lajos beszélt, és most maga sem foghatta-meg, hogy miképen vehette ő Lajost gyanúba csak egyszer is. Igy múlatoztak ők a' kertben, ártatlan bóldogságokban egész délig.

Az alatt Burkárd Zéburgnénál ült. A millyen már Zéburgné vólt, ha ó a megbocsátásba bele vegyűlt, tehát tendesen többet csinált, mint kellett vólna. Mihelyt a' két szerelmesek lementek, Burkárdhoz küldött ő, és kéreté őtet, hogy menne hozzája. 'S azonnal elbeszéllé néki

a két fiatalok közt való minden félreértések okait, 's egyszersmind megmondá Burkárdnak a maga szándékát, hogy Lajost és Rózát nehány napok múlva már teljesen bóldogokká kivánja tenni. Burkárd fejét csóválá: „Kedves Szomszéd Asszony! most már érzem, hogy a' Fijam' charakterének képzésében talám igen is nagyon számot tartottam gazdagságomra; és Lajosnak gazdagnak kell lenni, ha az emberek közt nem hagyjuk őtet tovább képzettetni. Bizonyossá teheti-é neki Kegyed hóltáig a' gazdagságot? Úgy hiszen nem; de a' szívét holtig meg fogja tartani. Hadd küszködjék még eggy darabig a szükséggel, hadd szerezze - meg Rózát munkája által. A' Róza eránt való szerelem hajlékonyabbá fogja őtet tenni, meg fogja őtet tanítani, hogy a külömbféle viszonyokhoz alkalmaztassá magát, és a' világot 's az embereket úgy tekintse, a' mint vagynak. Kegyed maga is különös

nek leli az ő charakterét; ne foszsza-meg őtet jószága által azon egyetlen eggy alkalomtól, mellynél fogva charakteréről a szembetűnő különösséget leköszörülheti. Az ő szivét a világ soha sem fogja elrontani; de legalább szükség az embernek, vagy akarja vagy nem, az emberi viszonyokat ismerni, hogy valamelly előre el nem látott szerencsétlenség az egész világot idegenné ne tegye előtte. Az én nevelésem gazdagságomra vólt calculálva. Én elvesztettem gazdagságomat; 's bár melly gazdaggá tegye is Kegyed Lajost; ő is elvesztheti azt. Legyen olly jó, hagyja Lajost a' maga útján menni, legalább még egynehány esztendeig. Mert, ha akarja Kegyed, tehát mihelyt ő tudni fogja, mennyi balgatagságokat el kell túrni, hogy az embert emberinek találhassuk, elég idő lessz még reá, hogy őtet ismét függetlenné tegye a világ szeszélyeitől és a közönséges foglalatossá

gok' forma szerént való folyamatjától."

Zéburgné látta ezen tanácsadásnak okos vóltát, és mind a' ketten megegyeztek, hogy a két szerelmesek' feltételeibe és plánumaiba teljességgel ne vegyüljenek, hanem őket háborítás nélkül magokra hagyják. ,,Mind ketten sokkal jobbak, hogy sem mint rosz útra térnének; a' gondolatlanságokat pedig utóbb is helyre lehet hozni,"mondá a bölcs öreg.

Az egész városnak · bámúlására ismét helyreállott a' két Familia közt az ismeretség és barátság. Róza mindennap Burkárdéknál vólt, vagy pedig Lajos Zéburgnénál. Róza napról napra várta, hogy a' Nénje előrukkol az ő házasításának plánumával, de a'Nénje általjában halgatott arról; 's midőn egykor arról beszélt Róza a Nénjével, monda a' Nénje egész hideg vérrel: „Legalább hivatalának kell elébb lenni Lajosnak, hogy eltarthasson téged." Elült a

« ElőzőTovább »