elkezdé: „Néném, most tudom már. Róza arról a korcsmáról szóll, a hova azt a' leányt vittem.“ ,,Micsoda korcsmáról? hiszen én nem tudok benne semmit."

Végre általlátta Róza, hogy a Nénje semmit sem tud arról, 's igy osztán száz kérdés és felelet után világosságra jött az egész történet annyira, hogy a' Nénje megfoghatá.

Nagyon különösen munkálkodott ez Zéburgnéra. ,,Szegény Fiú!" igy szólla ó, megkoppantván Lajosnak orczáját.,,Csudálatos leány!" ezt. tevé-hozzá azonnal:,,nem nyithattad-fel hamarabb a szádat, mint most? mint most, a' midőn . Valóban igy soha sem vóltam megzavarodva. De hát a' Düpüiekkel hogy vólt a dolog ?" Lajos elbeszéllé a' maga furcsa visszaútazását a’kocsiban, és a' maga megismerkedését azon két leányokkal, duellumát, Róza után való lovaglását, 's megmutatá Nénjének a' Rehbergné' czédu

*

láját, mellyre azt a választ adta, a mi Rózát ő reá annyira megboszszantotta.,,Édes Néném!" monda ő: ,,lám, igy jött minden. Én Rózát mindég véghetetlenül szerettem, azonban nekem mindég visszájára ment minden." Róza tánczolt Lajos körül, mig ő beszélt, tapsolt kis kezeivel, és kiáltá vagy inkább éneklé örömében: „Mindég azt mondtam én, hogy Lajos ártatlan!" - Azt nem igen tettük, Lyányasszony! mert mindég és örökké te kezdted a' lármát.“ — „Ugyde Lajos," elkez dé Róza:,,mikor estve eggy vendégfogadóban voltál velünk, mi már feküdtünk: hát miért nem jöttél másnap hozzánk, miért mentél sétálni? Látod-e, hogy ez a' te hibád !“ ,,Édes Rózám, hiszen éppen az vólt az a' fatális vendégfogadó, a' hol a' csézába ültem, és a'honnan éjtszaka visszavittek." Zéburgné nevetett, Róza pedig monda tapsolva: „Ártatlan ő." 66 ,,De azt csak lehetetlen

volt meg nem tudnod édes Fijam, ha vallyon a Düpüik fajtalan leányok-e vagy nem?" „Ah, Néni, annyit futkostam Róza után, hogy semmit se láttam 's hallottam."

1

Néni, abban ártatlan Lajos, minden bizonnyal, azt magam hallottam! De Lajos hát mikor Hanussal éjtszaka a kamarájában vóltál, mikor még meg is fogtak, mint tolvajt? ki se mondhatom a' dolgot. Gondolja-meg Néni! a szobaleánynak még csak kendő sem vólt a' nyakán. Hát az a' Luíze, a' kivel sétálni mentél, mikor nekem azt hazudtad, hogy a' Miniszterhez mégy, azután meg a'Komédiába mentéi Luizéval? ezen legjobban megbosszankodtam¦en velem nem jött, Néni!“

„Megint új dolog! Mi a' patvart, amarába vóltál éjtszaka a'

szobaleánnyal ?"

,,Igen is, Néni!

Hanussal, az én jó Hanusommal ,,És az, a' mint Róza mondja,

félig mezítlen vólt?"

-

,,Nem, Né

ni! csak a nyakán nem vólt a' kendője. Éppen feküdni akart, mikor a' kamarájához osontam." mi a' patvar dolgod vólt neked éjtszaka a szobalyány' kamarájában?“

"De

„Hát, Néni, éjjfél tájon osontam-el Luizától, 's bezártak, azonban pedig hideg vólt." ,,Mindég

osonni! ugyan mondd-meg, az is valami szép lyány vólt-e ?"-„Nem Néni! hanem eggy szép asszony. Lássa Néném, igy esett a dolog."

.6

Ekkor elbeszéllé az egész történetet. Zéburgné ismét kaczagott, kivált mikor a Szeltersz Úr examinálásának módját hallotta, mellynek Róza is tapasztalta eggy próbáját. Róza tapsolt, ezt kiáltozván: „Lajos ártatlan! ,,Más éjtszaka, Néni, ismét eggy kamarába osontam, 's ott a szobaleány az egész házat egyűvé kiáltotta." ,,Megint a' jó Hanus?"—,,Nem, ez a' Szeltersz komornája vólt." ,De, az Istenért, ugyan hogy mentél te mindég

éjtszaka a' szobaleányokhoz? No's?" Nem, Néni! ez úttal Rózához akartam menni, ő pedig cserélt a szobaleánnyal; azt én nem tudtam. Lássa Néni, igy kerültem én bajba mindég ártatlanúl. Osztán meg Róza is soha se mondta-meg, mi fekszik a' szívén, 's igy maradtam mindég gyanúban.“ ,,Néni, Lajos ártat

lan !"

Nézd Lajos, most már én azt a tanácsot adom neked, hogy ha megint illyes dolgokhoz fogsz, mingyárt egyenesen mondd-ki Rózázának, hogy megtudhassa, hanyadán van veled." „Azt fogom tenni, Néni! hát, Róza, ahon Magdeburgban azt hiszik rólam, hogy Reimann Kisasszonyt szeretem, mivel a' mint mondják szerelem-gyónást tettem neki." No, hiszen azt csak tudja a' Kisasszony?",,Nem, az is hiszi a dolgot, és kevésben múlt, hogy a' miatt a' házból ki nem vetettek." Azzal elbeszéllé a' Szellhof' történetét. Zéburgné semmit sem ta