Oldalképek
PDF

A Róza exámenje után már jól látta, hogy Burkárdnak igaza van. Nyughatatlanúl fekűdt-le, azomban Burkárdnak erősítése, hogy Lajos mind ,addig nem fog Rózáról gondolkodni, valamig őtet el nem tarthatja, ismét megnyugtatá őtet, és más nap reggel az ő természeti jószívüsége már ismét annyira az igazi nyomba vitte őtet, hogy ezt kérdené Rózától: „No's ? nem mondta-e Lajos, hogy engem meglátogat?" Róza úgy vélé, hogy Lajos alkalmasint eljönne, ha a Néni megengedné, Lajos pedig már egy órától fogva járt fel s alá a Zéburgné háza előtt lévő alléban, és a legóhajtozóbb tekinteteket veté a Róza ablakára. Azonban Zéburgné leült a' Tisztartóval, és számolt. Róza leosont, hogy a kertbe mehessen. Lajos látá őtet. - Róza fel s alá sétált a bóltozott alléban, és Nénjének ama szavairól elmélkedett: „De miért haragudtál hát reá?" Most erő

- 287

sen feltevé magában , hogy Lajosnak mindent szemére hány, de ismét megcsökkent. „Hátha magát ki nem menthetné? hátha vétkes vólna?" pedig csakugyan elhatározta magában, hogy neki megbocsát. Megfordúlt, s meglátta Lajost a sövénynél állani. Lajos egy ugrással áltszőkött a sövényen , 's Róza karjai közzé borúlt. Ennek homlokán meg valának még a nyughatatlanságnak könnyü nyomai, de a mellyek a' Lajos vidám és szeretettel teljes mosolygására azonnal eltűntek. Meg. álltak az ő kettőjök kertjének régi ajtajánál, 's most a hajdani időkre fordúlt beszédjek. Minden el vala felejtve. Róza semmi gyanúról sem gondolkozott többé; hogy is ne lett vólna Lajos ő hozzá hív.

Egyszerre megállott Lajos egy napszámos előtt a kertben, és figyelmetesen visgálá azt. Róza mon- , da: „No jer!" – „Hagyj békét csak

Róza! úgy tetszik, mintha ismerném ezt az embert. „Ah Istenem, igen !" elkezdé egyszerre magát eszmélve: „az ez. Hallja Ked, Barátom !" igy szólítá-meg az embert:: „Ked az a gazember, a ki engem négy Luidórig meghúzott." Az ember elhalaványodva levevé kalapját, és reszketett.. „Én, kedves Ur?“ – „Úgy van, Ked! Ked! vagy nem ismer már engem ? a Brunszviki vendég fogadóban, azzal a szép lyányával, a kit én elragadtam. Hát hol van kednek a pistolya ?“ – Az em-ber mind inkább inkább reszketett, Róza pedig megallt és szint olly erősen reszketett, de örömében. „Nos hát nem ismér már ked engemet? Külömben van tanúm ; a béres lokaj bizonyosan ismeri kedet.“ „Ah kedves drága jó Uram, kérem, az Istenért, hagyja abban a dolgot.. Éppen a béres lokaj vólt a leggonoszabb gazember. Ő csábitott-el engemet, hogy a leányt azon az est

[ocr errors][merged small]
[ocr errors]

beszéllé közbe vegyitett esedezésekkel, és a felől való erősitésekkel, hogy őtet elcsábították. Róza nem hagyá az embert végig beszélni. Mihelyt a Lajos ártatlanságát megtudta, felsikólta, és Lajosnak karjai közzé esett. Azután egész erővel húzá őtet a sikátoron fel a ház felé, fel-fel kiáltván köz, be közbe, és Lajosnak orczájit simogatván : „Igen is, ártatlan vagy! Ah Istenem ! ártatlan vagy! Lelkem Lajosom, ah! hogy gyötröttelek téged; de ártatlan vagy!" Igy húzá Róza Lajost, a ki még nem is tudta jól, hogy Róza mit akar, az ő ártatlanságáról való szakadatlan kiáltozás közt fel a grádicson a Nénje szobájába. „Néni! Né

[ocr errors][ocr errors]
« ElőzőTovább »