Oldalképek
PDF
ePub

A' Róza' exámenje után már jól látta, hogy Burkárdnak igaza van. Nyughatatlanul feküdt-le, azomban Burkárdnak erősítése, hogy Lajos mind , addig nem fog Rózáról gondolkodni, valamig őtet el nem tarthatja, ismét megnyugtatá őtet, és más nap reggel az ő természeti jószívüsége már ismét annyira az igazi nyomba vitte ötet, hogy ezt kérdené Rózától: „No's ? nem mondta-e Lajos, hogy engem meglátogat ?" Róza úgy vélé, hogy Lajos alkalmasint eljönne, ha a' Néni megengedné, Lajos pedig már egy órától fogva járt fel 's alá a Zéburgné háza előtt lévő alléban,'és a' legóhajtozóbb tekinteteket veté a' Róza ablakára. Azonban Zéburgné leült a' Tisztartóval, és számolt. Róza leosont, hogy a' kertbe mehessen. Lajos látá őtet. · Róza fel 's alá sétált a' bóltozott alléban, és Nénjének ama szavairól elmélkedett: „De miért haragudtál hát reá?Most erő

sen-feltevé magában, hogy Lajosnak mindent szemére hány, de ismét megcsökkent. ,,Hátha magát ki nem menthetné? hátha vétkes vólna?" pedig csakugyan elhatározta magában, hogy neki megbocsát. Megfordult, 's meglátta Lajost a' sövénynél állani. Lajos egy ugrással áltszó. kött a' sövényen, 's Róza' karjai közzé borúlt. Ennek homlokán meg valának még a' nyughatatlanságnak könnyü nyomai, de a' mellyek a' Lajos' vidám és szeretettel teljes mosolygására azonnal éltűntek. Meg: álltak az ő kettőjök' kertjének régi ajtajánál, 's most a' hajdani időkre fordúlt beszédjek. Minden el vala felejtve. Róza semmi gyanúról sem gondolkozott többé; hogy is ne lett vólna Lajos ő hozzá hív.

Egyszerre megállott Lajos egy napszámos előtt a kertben, és figyelmetesen visgálá azt. Róża monda: „No jer!“ – „Hagyj békét csak

Róza! úgy tetszik, mintha ismers ném ezt az embert. „Ah Istenem igen!" elkezdé egyszerre magát eszmélve: „az ez. Hallja: Ked, Bará-tom ! igy szólítá-meg az embert:: „Ked az a? gazember,, al ki engem négy Luidórig meghúzott. Az ember elhaláványodva levevé kalapját, és reszketett.. ,,Én, kedves Ur? " „Úgy van, Ked! Ked! vagy nem is.-. mer már engem ? a' Brunszviki vondég fogadóban, azzal a szép lyányá-. val, a kit én elragadtam. Hát hol van kednek a' pistolya ?" - Az em-ber mind inkább inkább reszketett, Róza pedig megallt. és szint olly erősen reszketett, de örömében. „No Hát nem ismér már ked engemet? Külömben van tanúm; a béres lo . kaj bizonyosan ismeri kedet.“

Ah kedves: drága jó Uram, kérem az Istenért, hagyja abban a dolgot.. Éppen: a béres lokaj volt a leggonoszabb gazember. Ő csábitott-el engemet, hogy a leányt azon az est

vén oda állítsam, a' honnan ő azt el akarta vinni. Ah, kedves Úr, hagyja abba: elég gyötrődést okozott az nekem.“ Lajos nevetett. ,,Ked gazember, még pedig ostoba gazember azon felül. Másszor ne fogjon Ked ollyanhoz !“.

Ezzel kezét nyújtá Rózának, hogy ő vele odébb menjen. De Rózát nem jehetett egy tapodást se vinni. „Lalos !6 monda ő felettébb szerelmesen: „ah, ártatlan valál te? nem csábitottad-el azt a' leányt! oh. Istenem! úgy én egészen boldog vagyok! Lajos nagy szemeket vete Rózára: „Hát te is tudod azt a' nevetséges történetet, Róza?“ — „Hiszen azon éjjel éppen abban a' fogadóban háltam én a' Nénémmel. Oh Lajos, édes Istenem! mennyit gyötrődtem miattad! de ugyan igazán ártatlan vagy-e? Lajos komoran tekinte Rózára; azután monda az embernek: „Beszélje-el Ked a' történetet, 's azzal elmehet útjára !" Az ember elIII.

13

beszéllé közbe vegyitett esedezésekkel, és a' felől való erősitésekkel, hogy őtet elcsábították. Róza nem hagyá az embert végig beszélni. Mihelyt a' Lajos' ártatlanságát megtudta, felsikolta, és Lajosnak karjai közzé esett. Azután egész erővel húzá őtet a' sikátoron fel a' ház felé, fel-fel kiáltván közbe közbe, és Lajosnak orczájit simogatván: „Igen is, ártatlan vagy! Ah Istenem! ártatlan vagy! Lelkem Lajosom, ah! hogy gyötröttelek téged; de ártatlan vagy !"

Igy húzá Róza Lajost, a ki még nem is tudta jól, hogy Róza mit akar , az ő ártatlanságáról való szakadatlan kiáltozás közt fel a' grádicson a' Nénje'szobájába. „Néni! Néni! ártatlan ő ! semmit se csinált! hív vólt hozzám!“ a Nénje elijedt, látván a' Róza' hevességét. „Az Istenért, Róza, hát mi baj megint?"

Semmi se, Neni! de ő ártatlan!66 „De hát miben ?" - Lajos

« ElőzőTovább »