Oldalképek
PDF
ePub

lejtettem."

[ocr errors]

,,Elfelejtetted? csudálatos teremtmény! ihon engem zavarodásba hozol... hát a lakadalmad előtt való nap beszéltél Lajossal?"-Igen is, Néni! —,,Ugyan ,,Ö engem meglátogatott; én egyedül walék szobámban.“ ,,Osztán senki se látta őtet?" Azt nem tudom, Néni."

hol ?

[ocr errors]

„De hát miért nem mondtad azt senkinek?" pedig, hiszen nem is szóllhattam róla, mingyárt kúrholtak mindnyájan; osztán meg ő teljességgel nem jött többé hozzám. Nem tudtam, hogy hol van.“ ,,De hát mondta-e neked, hogy el akar venni?" Nem, Néni! Ollyan halavány vólt; ah Néni! az nagyon szívemre hatott; meg kellett vólna halnom, Tanácsnokhoz mentem vól,,Tehát pecsenyét vittél ne

,,Megbetegedtem, azután

[ocr errors]

ha a

na."

66

[ocr errors]
[ocr errors]
[ocr errors]

kik?" ,,Néni, azt gondoltam, hogy nincs mit enniek."

66

Zéburgné nyughatatlan fő csó

válással szakasztá-félbe a' beszédet, és nyájasan simogatá Rózának orczájit. Az öreg Burkárd éppen akkor jöve ő hozzá, midőn ő Rózát sohol sem találván, Burkárdékhoz akart küldeni. Zéburgné megborzadt egy kevéssé, a' mint az öreg Burkárdot meglátta.,,Isten hozta nálunk szomszéd Asszony!" elkezdé Burkárd a maga szokott jószívű tónusán. „Kétség kívűl keresi Kegyed Rózát. Ő én nálam van Szomszéd Asszony, és, hogy igazat szóljak, a' Lajos' karjai között. Kegyed meghasonlott az én házammal, Szomszéd Asszony, én pedig azólta elvesztettem értékemet: olly két környülmény, Zéburgné Asszonyom, a melly Kegyed előtt kedvetlenné teheti, hogy Róza nálunk van, Lajos eránt való szerelmének a’legszembetűnőbb jeleit adja. De azonban úgy van a' dolog. Ismer engemet Szomszéd Asszony. Magam jövök azt Kegyednek megmondani,

és

hogy a szerént tegye, akár jó, ákar rosz intézeteit. Én ellene nem állhatok. De annyit mondhatok, hogy a' mi gyermekeink szívébe sokkal erősebben meg van gyökerezve a' szerelem, sem mint tovább reménylhetném, hogy egymást elfelejtsék. Talám mind a' ketten megtévedtünk. Én azt gondoltam, hogy Róza bolondá akarja tenni Lajost, a' fijamnak némelly kifejezéseiből pedig azt gondoltam, hogy ő elfelejtette Ró-zát. Egyik sem igen történt-meg, és valami ollyannak kellett esni a' két fiatal közt, a' mit egyikünk sem tud, és a' mi oka vólt talám minden tévedésnek. Elég az, hogy Róza szereti Lajost, valamint Lajos őtet, még pedig éppen olly forrón, mint ez előtt néhány esztendőkkel, Én szegény vagyok; semmit sem tehetek a' fijamért; ez a' második pont, melly szívemen fekszik. Ne higyje, Szomszéd Asszony, hogy most épen azért beszéllek így, mi.

vel szegény vagyok; vagy ám higyje, ha úgy tetszik. A Kegyed' Sógora, a Rektor, őnként ajánlotta Lajosomnak a Róza' anyai vagyonját; 's Lajos lemondott arról, mivel meg van győződve a' felől, hogy a férfinak kell a maga feleségét tartani. És abban igaza van. Nem is hiszem, hogy arról le lehetne verni, és ha le lehetne is, én magam arra serkenteném, hogy azt ne cselekedje. Az én Lajosom nincs minden reménytől megfosztva, hogy a világban boldogulhasson. Én semmire se beszéllem: kövesse a' maga szívét. Ennyiből áll, a' mit részemról mondani akartam. A' mit Kegyed cselekedni fog, az nem az én dolgom. Én megmondám Kegyednek a' magam gondolatját. De arra számot ne tartson, hogy e' szerelmet el lehetne nyomni. Egy olly szerelem, a' mellynek illyen munkáji vagynak, nem halgat a' módira. A' Róza' betegsége ennek a szerelemnek a' mun

kája.. A lakodalom előtt való estve Lajos titkon beszélt ő vele.. Fontol-ja-meg mind ezeket." Ekkor elbeszéllé, miként ment hozzájok Róza tulajdonképen..,,A' pecsenyét nagy appetitussal ettem-meg. Bizonysága: vala az, az ó szép, ártatlan szívének. Én nem kivánok Lajosnak más feleséget, ha a' legsanyarúbb mun-kák közt kellene is neki őtet eltar-tania."

Zéburgné meg vala lepve.. Nem nézhetett folyvást Burkárdra, 's valamit dadogott-eló, a mi némüné-mü mentséghez hasonlított.. Semmire sem vala elhatározva.. Végre, midón Burkárd menni akart, kezét nyújtá néki, és monda:,,Burkárd Ur! mi mindég barátok vóltunk.. Majd meglátjuk.. hogy lessz a dolog.. Úgy gondolom, nem fog az Ur rólam egészen elfelejtkezni, és va Famint eddig, úgy ezentúl is meg: fog látogatni. Megtanit az idő, mit cselekedjem."

1

« ElőzőTovább »