Oldalképek
PDF
ePub

lejtettem.“ „Elfelejtetted ? csildálatos teremtmény! ihon engem zavarodásba hozol... hát a' lakadalmad előtt való nap beszéltél Lajossal?“ — „Igen is, Néni! — „Ugyan hol?66

,0 engem meglátogatott; én egyedül valék szobámban.“ „Osztán senki se Játta őtet?" „Azt nem tudom, Néni.“ „De hát miért nem mondtad azt senki. nek?"

„Megbetegedtem, azután pedig, hiszen nein is szóllhattam róla, mingyárt kúrholtak mindnyájan ; osztán meg ő teljességgel nem jött többé hozzám. Nem tudtam, hogy hol van.“ ,,De hát mond ta-e neked, hogy el akar venni?"

Nem, Néni! Ollyan halavány vólt; ah Néni! az nagyon szívemre hatott; ineg kellett volna halnom, ha a' Tanácsnokhoz mentem vól. pa.“

„Tehát pecsenyét vittél nekik?" „Néni, azt gondoltam, hogy .nincs mit enniek."

Zéburgné nyughatatlan fő csó

[ocr errors]

válással szakasztá-félbe a' beszédet, és nyájasan simogatá Rózának ore czájit. Az öreg Burkárd éppen akkor jöve ő hozzá, midőnő Rózát sohol sem találván, Burkárdékhoz akart küldeni. Zéburgné megborzadt egy kevéssé, a' mint az öreg Burkárdot meglátta. „Isten hozta ná. lunk szomszéd Asszony!" elkezdé Burkárd a maga szokott jószívű tónusán. „Kétség kívűl keresi Kegyed Rózát. Ő én nálam van Szomszéd Asszony, és, hogy igazat szóljak, a' Lajos' karjai között. Kegyed meg hasonlott az én házammal, Szomszéd Asszony, én pedig azólta elvesztettem értékemet : olly két környülmény, Zéburgné Asszonyom, a melly Kegyed előtt kedvetlenné teheti, hogy Róza nálunk van, és Lajos eránt való szerelmének a' legszembetűnőbb jeleit adja. De azonban úgy van a' dolog. Ismér engemet Szomszéd Asszony. Magam jövök azt Kegyednek megmondani,

hogy a szerént tegye, akár jó, akar rosz intézeteit. En ellene nem állhatok. De annyit mondhatok, hogy a' mi gyermekeink szívébe sokkal erősebben meg van gyökerezve a' szerelem, sem mint tovább reményl. hetném, hogy egymást elfelejtsék. Talám mind a ketten megtévedtünk. Én azt gondoltam, hogy Róza bolondá akarja tenni Lajost, a' fijamnak némelly kifejezéseiből pedig azt gondoltam, hogy ő elfelejtette Róozát. Egyik sem igen történt-meg, és valami ollyannak kellett esni a két fiatal közt, amit egyikünk sem tud, és a' mi oka volt talám min. den tévedésnek. Elég az, hogy Róza szereti Lajost, valamint Lajos ótet, még pedig éppen olly forrón, mint ez előtt néhány esztendőkkel, Én szegény vagyok; semmit sem tehetek a' fijamért; ez a' második pont, melly szívemen fekszik. Ne higyje, Szomszéd Asszony, hogy most épen azért beszéllek így, mi

vel szegény vagyok; vagy ám higy je, ha úgy tetszik. A' Kegyed' Sógora , a' Rektor, önként ajánlotta Lajosomnak a' Róza' anyai vagyonját; 's Lajos lemondott arról, mivel meg van győződve a felől, hogy a férfinak kell a' maga feleségét tartani. És abban igaza van. Nem is hiszem, hogy arról le lehetne verni, és ha le lehetne is, én magam arra serkenteném, hogy azt ne cselekedje. Az én Lajosom nincs minden reménytől megfosztva, hogy a yilágban boldogulhasson. Én semmire se beszéllem: kövesse a' maga szívét. Ennyiból áll, a' mit részem, ről mondani akartam. A'mit Kegyed cselekedni fog, az nem az én dolgom. Én megmondám Kegyednek a magam gondolatját. De arra számot ne tartson , hogy e' szerelmet el lehetne nyomni. Egy- olly szerelem, a' mellynek illyen munkáji vagynak, nem halgat a' módira. A' Róza' betegsége ennek a'.szerelemnek a'mur

[ocr errors]

kája.. A' lakodalom: előtt való' estve Lajos, titkon beszélt ő vele.. Fontol-ja-meg mind ezeket. Ekkor elbe.. széllé, miként ment hozzájok Róza tulajdonképen..„A'pecsenyét nagy appetitussal ettem-meg. Bizonysága: vala az

az ő szép, ártatlan szívé.. nek. Én nem kivánok Lajosnak más féleséget, ha a' legsanyarúbb mun-. kák közt kellene is neki őtet eltartania:

Zéburgné meg vala lepve. Nem nézhetett folyvást. Burkárdra , 's valamit dadogott-elő, a mi némüne.. mü mentséghez liasonlított.. Semmi re sem vala elhatározva.. Végre, mi-, dőn Burkárd menni akart, kezét nyújtá néki, és monda: „Burkárd Ur! mi mindég barátok voltunk.. Majd meglátjuk .. hogy lessz a' dolog.. Úgy gondolom, nem fog az Ur rólam egészen elfelejtkezni ,, és va:. Famint eddig, úgy ezentúli is meg: fog látogatni. Megtanit az idő, mit eselekedjem.“

« ElőzőTovább »