Oldalképek
PDF
ePub

intézte beszédjét, liogy úgy látszott, mintha minden délre két tál étel menne az asztalra. Az öreg Burkárd mosolygva oda engedé neki ezt a triumfnst.

A' vacsora végén kérdezé Burkárd: „De , Róza, vallyon tudja-e Nénéd, hogy itt vagy ?“ — ,,Ah, Istenom, nem!" kiálta Róza, és felük .

az asztaltól. „No majd elmegyek én, és megmondom, hogy itt vagy. Te maradj itt békével: alkalmasint mindenféle' fecsegni valód van még Lajossal. Régen nem láttátok egymást." --- ,,Ah, igen régen. A'lakadalmam előtt való nap láttau utóljára." - ,,'S a' lakadalmad előtt való nap látott téged Lajos ? Arról semmit sem tudok! Gyermekek, ti valóban igen szerencsétlenekké lehettetek volna. De arról majd másszor. En a' Nénédhez megyek.“ Azzal ment.

Még csak most kezdett Nagyanyó a' beszédhez; mert eddig az öreg

Burkárdnak mosolygása rettegésben tartotta , Róza pedig kezdett nem figyelmezni többé, 's a' Lajos kezét szorongatá az asztal alatt. Egyszerre felálltak mind a'ketten, és Nagyanyót elkezdett beszédének közepette az asztalnál hagyták. Róza Lajossal az ő szobájába ment. Itt sokáig szorosan áltölelve tartották egymást. Azután Róza a' Lajos' ölébe ültés Lajosnak el kellett beszélni, miként lett ő szegénnyé. Ez az elbeszéllés elayelt minden egyéb ideákat. Rózának nem jutott többé eszébe, millyen gyanúja volt neki Lajos felől. Minden féltékeny képzeletei meg. fojtódtak az ő magányosságának örök álmodozásai között ; legalább elfelejtődtek annyiban, hogy alkaTom nélkül nem ébredhettek-fel. Azután Róza beszélte-elő a' Lajos kérdéseire, hogy hogy jött ő Ellbergre, a' dolognak a' Tisztartó' levele által való egész eszközöltetését, és ezen édes bizodalmas órában (szinte egé

szen az ő gyermeki esztendeikbe csevegték-vissza magokat) kiüríté Róza is az ő erősen megtömött zsebjét, és megmutatá Lajosnak mind azokat a' drágaságokat, a' mellyeket magával hozott, hogy őtet az éhségtól megmentse. Négy órával az előtt oda le lehetetlen lett volna az neki; Lajos is ezred résznyire sem illetődött-meg az ő szerelmének ezen új bizonysága által, mint oda le a' hozott élelein-eszközök által ; mert a' legbizodalmasabb szerelemnek régi viszonyja ismét egészen helyre állt közöttök. Minekutánna Róza minden portékájit kirakta volna, monda Lajos egész nyugodtsággal : „Nem, Róza, olly szegény nem vagyok. Csak vidd-vissza mind ismét; nekem nem szükséges !“ Most már mind két kezével tartá Róza a' zseb. jét, és Lajos egyenként ismét bele rakott mindent. Midón a'csattrakerült a' sor, monda: „De hát más csattod van-e most Róza?“

Róza mus

tatá neki az egyik lábát. „Czínt vettem magamnak. Nézd, millyen szép, ollyan mint az ezüst.“

Lajos leoldá lábairól a'czín csattot, az ezüstöt pedig ismét rájok tevé, 's ezen munka közben érkezett-vissza az öreg Burkárd Zéburgnétól a' Lajos' szobájába. „Hát ti mit csináltok, gyermekim ?“

„Az ezüst csattot teszem-vissza a' Róza' lábára, mellyet ő számomra hozott.“

„Számodra hozott?“ – Lajos elbeszéllé az atyjának, miképen gondoskodott Róza ó róla, 's az elbe

széllés alatt berakta a' többi portekát is a' zsebjébe, a' reszkető tő

ket pedig a hajába. Az öregnek szemei könnyekbe borúltak az elbeszéllés alatt. Megsimogatá Rózának szép orczájit. „Édes gyermekem,“ monda megilletődve: „adja Isten, hogy ez legyen utolsó próbája szép sziveiteknek ! Most már Lajosnak el kelle kísérni Rózát a Nénje' házáig. A ház előtt megcsó

jos.!

kolá ötet Róza, és monda egészen a' régi tónuson: „Jó éjtszakát , La

„Jó éjtszakát, édes Rózám !" felele Lajos. Róza bement a házba, Lajos pedig álmodozva egészen a' régi jószágokig ment. Éppen be akara nyitni az ajtót, a'midón magához tért. „dh Istenem!" igy szólla: „vajha csak egy kamarácskám vólna ebben a házban!"

Róza egy kevéssé félénken lépe a Nénje' szobájába. A Nénje ott tilt, és olly tekintettel nézett Rózára, a' melly sem nyájas nem volt, sem kedvetlen, hanem zavarodott. ,,Burkárdéknál voltál ?"

„Igen is, Néni !" monda Roza félénken, „Édes gyermekem ... te hát még most is szeretted Lajost?“ - „Igen is, Néni!" — De ugyan miért nem mondtad azt nekünk soha se ?" „Ah, Néni! hiszen mondtam, de senki sem akarta hinni." „De lyány, miért haragudtál hát ő r ea?“

„Ah Néni, azt már megint elfe

[ocr errors]
« ElőzőTovább »