Oldalképek
PDF
ePub

intézte beszédjét, hogy úgy látszott, mintha minden délre két tál étel menne az asztalra. Az öreg Burkárd mosolygva oda engedé neki ezt a triumfnst.

A' vacsora végén kérdezé Burkárd:,,De, Róza, vallyon tudja-e Nénéd, hogy itt vagy?",,Ah, Istenem, nem!" kiálta Róza, és feluek az asztaltól. „No majd elmegyek én, és megmondom, hogy itt vagy. Te maradj itt békével: alkalmasint mindenféle fecsegni valód van még Lajossal. Régen nem láttátok egymást."--,,Ah, igen régen. A'lakadalmam előtt való nap láttaur utóljára." -,,'S a' lakadalmad előtt való nap látott téged Lajos? Arról semmit sem tudok! Gyermekek, ti valóban igen szerencsétlenekké lehettetek vólna. De arról majd másszor. En a' Nénédhez megyek." Az

zal ment,

Még csak most kezdett Nagyanyó a beszédhez; mert eddig az öreg

Burkárdnak mosolygása rettegésben tartotta, Róza pedig kezdett nem figyelmezni többé, 's a' Lajos kezét szorongatá az asztal alatt. Egyszerre felálltak mind a ketten, és Nagyanyót elkezdett beszédének közepette az asztalnál hagyták. Róza Lajossal az ő szobájába ment. Itt sokáig szorosan áltölelve tartották egymást. Azután Róza a' Lajos' ölébe ült és Lajosnak el kellett beszélni, miként lett ő szegénnyé. Ez az elbeszéllés elnyelt minden egyéb ideákat. Rózának nem jutott többé eszébe, millyen gyanúja vólt neki Lajos felől. Minden féltékeny képzeletei megfojtódtak az ó magányosságának örök álmodozásai között; legalább elfelejtődtek annyiban, hogy alkalom nélkűl nem ébredhettek-fel. Azután Róza beszélte-elő a' Lajos' kérdéseire, hogy hogy jött ő Ellbergre, a' dolognak a' Tisztartó levele által való egész eszközöltetését, és ezen édes bizodalmas órában (szinte egé

2

szen az ő gyermeki esztendeikbe csevegték-vissza magokat) kiüríté Róza is az ő erősen megtömött zsebjét, és megmutatá Lajosnak mind azokat a drágaságokat, a' mellyeket magával hozott, hogy őtet az éhségtől megmentse. Négy órával az előtt oda le lehetetlen lett vólna az neki; Lajos is ezred résznyire sem illetődött-meg az ő szerelmének ezen új bizonysága által, mint oda le a' hozott élelem-eszközök által; mert a legbizodalmasabb szerelemnek régi viszonyja ismét egészen helyre állt közöttök. Minekutánna Róza minden portékájit kirakta vólna, monda Lajos egész nyugodtsággal : ,Nem, Róza, olly szegény nem vagyok. Csak vidd-vissza mind ismét; nekem nem szükséges!" Most már mind két kezével tartá Róza a' zsebjét, és Lajos egyenként ismét bele rakott mindent. Midőn a' csattrà kerűlt a' sor, monda:,,De hát más csattod van-e most Róza?" Róza mu

-

tatá neki az egyik lábát. „Czínt vettem magamnak. Nézd, millyen szép, ollyan mint az ezüst."

Lajos leóldá lábairól a`czín csattot az ezüstöt pedig ismét rájok tevé, 's ezen munka közben érkezett-vissza az öreg Burkárd Zéburgnétól a Lajos' szobájába. „Hát ti mit csináltok, gyermekim ?" ,,Az ezüst csattot teszem-vissza a' Róza' lábára, mellyet ő számomra hozott."

,,Számodra hozott?"-Lajos elbeszéllé az atyjának, miképen gondoskodott Róza ó róla, 's az elbeszéllés alatt berakta a' többi porté`kát is a zsebjébe, a' reszkető tőket pedig a hajába. Az öregnek szemei könnyekbe borúltak az elbeszéllés alatt. Megsimogatá Rózának szép orczájit. „Édes gyermekem," monda megilletődve: „adja Isten, hogy ez legyen utólsó próbája szép sziveiteknek!" Most már Lajosnak el kelle kísérni Rózát a' Nénje' házáig. A' ház előtt megcsó

kolá őtet Róza, és monda egészen a' régi tónuson: „Jó éjtszakát, Lajos!" ,,Jó éjtszakát, édes Rózám!" felele Lajos. Róza bement a' házba, Lajos pedig álmodozva egészen a' régi jószágokig ment. Éppen be akará nyitni az ajtót, a' midón magához tért. „Ah Istenem!" így szólla:,,vajha csak egy kamarácskám vólna ebben a házban!"

Róza egy kevéssé félénken lépe a Nénje szobájába. A' Nénje ott tilt, és olly tekintettel nézett Rózára, a'melly sem nyájas nem vólt, sem kedvetlen, hanem zavarodott. Burkárdéknál vóltál?“ ,,Igen

99

is

Néni!“ monda Róza félénken, ,,Édes gyermekem... te hát még most is szeretted Lajost?"—,,Igen is, Néni!" ,,De ugyan miért nem mondtad azt nekünk soha se?" ,,Ah, Néni! hiszen mondtam, de senki sem akarta hinni."

[ocr errors]

,,De

lyány, miért haragudtál hát ő r eá?“ „Ah Néni, azt már megint elfe

« ElőzőTovább »