Oldalképek
PDF

intézte beszédjét, hogy úgy látszott, mintha minden délre két tál étel menne az asztalra. Az öreg Burkárd mosolygva oda engedé neki ezt a' triumfnst. A vacsora végén kérdezé Burkárd: „De , Róza, vallyon tudja-e Nénéd, hogy itt vagy?" – „Ah, Istg*m, nem!" kiálta Róza, és fel" az asztaltól. „No majd elmegyek én, és megmondom, hogy itt vagy. Te maradj itt békével: alkalmasint mindenféle fecsegni valód van még Lajossal. Régen nem láttátok egymást." –– „Ah, igen régen. A lakadalmam előtt való nap láttaur utóljára.“ – „'S a' lakadalmad előtt való nap látott téged Lajos ? Arról semmit sem tudok ! Gyermekek, ti valóban igen szerencsétlenekké lehettetek vólna. De arról majd másszor: Én a Nénédhez megyek." Azzal ment. Még csak most kezdett Nagyanyó a beszédhez; mert eddig az öreg

Burkárdnak mosolygása rettegésben tartotta, Róza pedig kezdett nem figyelmezni többé, 's a' Lajos kezét szorongatá az asztal alatt. Egyszerre felálltak mind a ketten, és Nagyanyót elkezdett beszédének közepette az asztalnál hagyták. Róza Lajossal az ő szobájába ment. Itt sokáig szorosan áltölelve tartották egymást. Azután Róza a Lajos ölébe ült, és Lajosnak el kellett beszélni, miként lett ő szegénnyé. Ez az elbeszéllés elnyelt minden egyéb ideákat. Rózának nem jutott többé eszébe, millyen gyanúja vólt neki Lajos felől. Minden féltékeny képzeletei megfojtódtak az ő magányosságának örök álmodozásai között; legalább elfelejtődtek annyiban, hogy alkalom nélkűl nem ébredhettek-fel. Azután Róza beszélte-elő a Lajos kérdéseire, hogy hogy jött ő Ellbergre, a dolognak a Tisztartó levele által való egész eszközöltetését, és ezen édes bizodalmas órában (szinte egé

[ocr errors][ocr errors]

jét, és megmutatá Lajosnak mind azokat a drágaságokat, a mellyeket magával hozott, hogy őtet az éhségtől megmentse. Négy órával az

előtt oda le lehetetlen lett vólna az

neki; Lajos is ezred résznyire sem

illetődött-meg az ő szerelmének ezen új bizonysága által, mint oda le a' hozott élelem-eszközök által; mert a legbizodalmasabb szerelemnek ré

gi viszonyja ismét egészen helyre álIt közöttök. Minekutánna Róza

minden portékájit kirakta vólna, monda Lajos egész nyugodtsággal: „Nem, Róza, olly szegény nem vagyok. Csak vidd-vissza mind ismét;

[merged small][ocr errors][merged small]
[ocr errors]
[ocr errors]
« ElőzőTovább »