Oldalképek
PDF

ta, kedves leányom, hogy emlékezel még rólunk, 's be jó az Isten, Lajos, ez már második öröm-nap, mellyet e' házikóban innepelünk! Mami, ma estve többet még eggy tál étekkel! te pedig Lajos! hozz eggy palaczk Magyar bort ! · A' mint Róza ezt hallá, eltakarta hirtelen minden oldalról a'kötőjével a' pecsenyét és kenyeret. Soha sem szégyenlette úgy el magát, mint most. Messze kívánta magát eledeleivel. Lajos mint a' villám újra ott termett a' palaczkkal,' 's ek. kor a' másik oldalról Róza mellé ült. Az öreg tartá Rózának egyik kezét, 's Lajos is nyájasan nyújtá Róza felé a' magáét. Róza , a' szegény Róza nem tudott neki mit nyújtani. Mosolygva és szégyenlve tekinte Lajosra; és mivel Lajos az ő : másik kezét megfogá, tehát a tér. dei között tartá az élelmet a' legalkalmatlanabb helyhezletben.

„Ugyan tedd le ezt az asztalra,

[ocr errors]
[ocr errors]
[ocr errors]

ugyan halálra akar-e bosszantani ? mintha már mi eggy darab pecsenyét se fizethetnénk-ki többé ?"

„Ezt nem, Mami! ezt nem! Mert - Róza, az én leányom hozta azt ne

kem, és ha Kegyed tudná , mennyi. bé kerülhetett az Rózának, hogy e' pecsenyét a' kötényébe pakolja , azzal ide osonjon, és azt nekünk ide, hozza ; úgy velem együtt azt me daná, hogy eggy világ nem elégséges e' pecsenyének megfizetésére."

„No legyen úgy hát!

Az asztalt megterítették, 's Róza ott maradt; eszébe se jutott'a' Nénje. Az öreg Burkárd és Lajos Nagyanyónak nagy bosszúságára a pecsenyéből ettek, és Nagyanyónak csupán csak az az öröme vólt, hogy Róza úgy dicsérte a' frikasszét, mellyet ő készített vala. De el is mon.. dáneki Nagyanyó, hogy ő attól sem." mit sem kimélt, azután előszámlált · neki minden étkeket, a' mellyeket már itt e' házikóban ettek, és úgy

« ElőzőTovább »