Oldalképek
PDF
ePub

ta, kedves leányom, hogy emlékezel még rólunk, 's be jó az Isten, Lajos, ez már második öröm-nap mellyet e' házikóban innepelünk Mami, ma estve többet még eggy tál étekkel! te pedig Lajos! hozz eggy palaczk Magyar bort!"

1

A mint Róza ezt hallá, eltakarta hirtelen minden óldalról a' kötőjével a pecsenyét és kenyeret. Soha sem szégyenlette úgy el magát, mint most. Messze kívánta magát eledeleivel. Lajos mint a villám újra ott termett a' palaczkkal, 's ekkor a' másik oldalról Róza mellé ült. Az öreg tartá Rózának egyik kezét, 's Lajos is nyájasan nyújtá Róza felé a magáét. Róza, a szegény Róza nem tudott neki mit nyújtani. Mosolygva és szégyenlve tekinte Lajosra; és mivel Lajos az ő másik kezét megfogá, tehát a' térdei között tartá az élelmet a' legalkalmatlanabb helyhezletben.

Ugyan tedd-le ezt az asztalra,

gyermekem!" mondá az öreg, és kitakarta a' kötényt. Mindenek' szemei a pecsenyére és a kenyérre valának függesztve. Róza elpirúlt, 's lesüté szemeit. ,,Ugyan, gyermekem!" kérdé Burkárd :,,micsoda ez?" Nagyanyó monda:,,Hisz az egész kötény oda van!" Róza páratlan zavarodásba jött. Eggy szót sem felelt, bár mint ostromlák is kérdésekkel. ,,Az az egyűgyű Tisztartó!" ezt löké-ki végtére. Az öreg Burkárd mosolygott,,Úgy-e, Róza! hogy te ezt az élelmet bizonyosan valamelly szegény Familiának akartad vinni?"

-,,Igen is, azt akartam!" monda Róza nyájasan, minthogy már most vólt legalább mentsége.,,És a Tisztartó,“ folytatá Burkárd, „azt mondá tenéked, hogy mi vagyunk az a' szegény Familia, a' kiknek nincs mit ennünk?" Róza ismét új zavarodásba jött. Nem," mondá végtére a legnagyobb zavarodásban: ,,Kegyeteknek nem." ,,Nem, Ró

za ?“ mondá az öreg, felemelvén a Róza' ábrázatját: nem? ne hazudj édes, jó Rózám. Nekünk akartad hozni ezt a pecsenyét! azt gondoltad úgy-e, hogy éhséget szenvedünk?" ,,Ah, kedves Atyám! ne

[ocr errors]

vegye rosz neven, az a' Tisztartó úgy elrémített!" ,,Róza, monda Burkárd, megcsókolván őtet: „édes jó Rózám! ha ezt valaha elfelejtem neked, úgy magamat is elfelejtem. Jó lyányom, lelkem jó lyányom! add-ide e' pecsenyét; én ma semmihez se nyúlok e' pecsenyén és e' kenyéren kivül, és drágább étket nem ettem életemben! Hanus, terítsd-meg az asztalt!" Lajos megkapá a' Róza kezét, 's azt a gyengédségnek leirhatatlan kifejezésével erősen szivéhez szorítá, azután pedig a' szájához:,,Róza, lelkem jó Rózám!" Burkárdné nyájas tekintettel nyújtá neki kezét és megcsókolá őtet. -,,Te jó leány vagy!" mondá Nagyanyó, azonban nem olly szívességgel, mint

a többiek: „de alamisnára, Hála légyen az Istennek, szükségünk nincs. Küldje-vissza Fijam Uram a' pecsenyét, Zéburgné Asszonyomnak, és izenje-meg ó Kegyelmének."

.

,,Ezt a pecsenyét, Mami? Ezt oda nem adnám eggy országért! és arról felelek Kegyednek, hogy ezt Zéburgné Asszonyom nekünk nem kűldi; úgy-e, Róza ?",,Nem, Néném eggy szót sem tud arról." ,,Igen, de majd azt találná hinni, hogy mi olly igen szegények vagyunk, pedig, Róza, Hála Istennek mi semmi híjjával sem vagyunk.“

,,Sőt inkább Mami, én ennek a' pecsenyének hijjával vóltam, igaz hitemre mondhatom." ,,Ej az Istenre, Fijam Uram, hogy is tud beszélni néha Kelmed! hiszen most Kedden is vólt pecsenyénk! Róza, jer a' konyhába, vagy pedig elhozom neked a' maradékot." - – „Az a' pecsenye meg vala fizetve, Mami, ez pedig ajándék." ,,Uram Isten!

[ocr errors][ocr errors]

ugyan halálra akar-e bosszantani? mintha már mi eggy darab pecsenyét se fizethetnénk-ki többé?“ ,,Ezt nem, Mami! ezt nem! Mert Róza, az én leányom hozta azt nekem, és ha Kegyed tudná, mennyibe kerülhetett az Rózának, hogy e' pecsenyét a' kötényébe pakolja, azzal ide osonjon, és azt nekünk ide hozza; úgy velem együtt azt daná, hogy eggy világ nem elégséges e' pecsenyének megfizetésére." ,,No legyen úgy hát!"

Az asztalt megterítették, 's Róza ott maradt; eszébe se jutott a Nénje. Az öreg Burkárd és Lajos Nagyanyónak nagy bosszúságára a pecsenyéből ettek, és Nagyanyónak csupán csak az az öröme vólt, hogy Róza úgy dicsérte a' frikasszét, mellyet ő készített vala. De el is mondá neki Nagyanyó, hogy ő attól semmit sem kimélt, azután előszámlált neki minden étkeket, a' mellyeket már itt e' házikóban ettek, és úgy

« ElőzőTovább »